- Összességében elégedett vagy az elért eredménnyel?
Elek Gábor: Vegyük kétfelé a kérdést. Ha azt vesszük, úgy hívnak minket, Ferencvárosi Torna Club, akkor nem. Ha viszont csak azt figyeljük, hogy milyen játékoskerettel és milyen évközi problémákkal, történésekkel csináltuk végig a szezont, azt kell mondjam, elégedettek lehetünk. Bár hozzá kell tennem, egy-két meccset leszámítva nem érzem azt, hogy erőn felül teljesítettünk volna. Márpedig én mindig azt várom el a csapat tagjaitól, hogy erőn felül teljesítsenek, vagy legalábbis megpróbáljuk a képességeink felső határáig elérni, és át is lépni azt.

- Könnyebbnek érezted elsőre a célokat, mint amilyen lett az elérésük?
Elek: Borzasztó nagy előnyt adtunk a riválisainknak mind az ősz folyamán, mind a tavasz elején. Gondolok itt egy Dunaújváros, egy Veszprém, egy Fehérvár vagy egy Békéscsaba elleni találkozóra. Persze lássunk tisztán, ebben a csapatban ez a hullámzó játék teljesen benne volt. Ültek a kispadon nagyon fiatal játékosaink, voltak olyan fiatalok, akiknek még soha nem kellett ilyen célokért meghatározó játékosként küzdeniük. Ráadásul ugye nagyon sok minden történt velük a szezon alatt.

- Mire gondolsz pontosan?
Elek: Ha elkezdjük nézni az évet: úgy indultunk, hogy Zácsik Szandra marad, vele meg lehetett célozni a négy közé jutást is, de végül őt elvesztettük. Utána például pont ennek hatására Emberovics beleesett abba a mély gödörbe, amit a hirtelen jött túlzott felelősség és teher hozott elő. Az anyagi kérdésekről, kilátástalannak látszó jövőről és a rengeteg sérülésről nem is beszélve. Lelkileg nagyon mélypontra került a társaság a téli felkészülés időszakára - ez vitathatatlan.

- Tavasszal mi változott?
Elek: Szerencsére tavasszal már voltak bravúrok, például a Debrecen elleni hazai mérkőzés, a Békéscsaba elleni idegenbeli bajnoki mérkőzés, vagy a Magyar Kupa-elődöntő, ahol már át tudtuk lépni képességeink határait, és bravúrra voltunk képesek. Persze hullámvölgyek itt is voltak, elég ha a váci találkozóra gondolunk.

- Visszatérve a célokra: mi volt az eredeti célkitűzés?
Elek: Amíg számolhattunk Zácsik Szandrával, egyértelműen a négybe kerülés, nélküle pedig a nemzetközi kupaszereplés megszerzése volt az elvárásunk: ez utóbbit teljesítettük. Le kell szögezni, hogy ez a minimum elvárás volt a csapattal szemben. Ebben bravúr - úgy gondolom - csak egy volt, a győri, Békéscsaba elleni győzelem. Tehát az, hogy kupadöntőt játszottunk, bravúr volt, még akkor is, ha ebben a kupasorozatban úgy kerültünk a négy közé, hogy nem léptünk pályára elsőosztályú csapat ellen, tehát borzasztó szégyen lett volna, ha nem jutunk el a négyes döntőig.

- Volt egy olyan pont január vége felé, amikor úgy tűnt, lehetősége van az együttesnek túllépni az alap elvárásokat, és akár a négybe is kerülhet majd. Ezt belülről is lehetett érezni, tényleg benne lehetett volna ez a csapatban?
Elek: Azt az elején már mondtam, nagyon nagy előnyt adtunk a többi együttesnek a szezon első felében. Ki kellett volna számolni, mi lett volna, ha nyerünk Fehérváron, Veszprémben, az Újváros ellen, vagy Békéscsabán. Ez ugye plusz hat pontot jelentett volna, amivel közel kerülhettünk volna ehhez a bravúrhoz. Viszont én mindig azt mondom, hogy a sportban a ha-val kezdődő mondatoknak nem sok értelme van, nem sikerült, és ez a lényeg.

- Hullámzó teljesítményt mutatott az évben a csapat, ezt többször el is mondtad. Sok fiatal szerepelt a keretben, szerinted milyen haszna volt számukra ennek a néha erőn felüli terheltségnek? Illetve van olyan, akiknek ez az év a beérést hozhatta, és meghatározóként ott van ezek után a helye a hazai elitben?
Elek: Azt hiszem, Dajka Bettit nagyon komolyan ki lehet emelni, most is épp versenyben van az év felfedezettje címért egy szavazáson. Ő az, aki óriási utat tett meg az év folyamán, sokat fejlődött, érett a szezon alatt. Vagy meg kell említeni Zsigmond Fruzsit, aki ugyan most sérült, és várjuk, hogy mit mondanak vele kapcsolatban az orvosok, de ha végig tudja játszani a szezont, még egyértelműbben bizonyíthatta volna, hogy hosszú távon nagy értékünk lehet, és lesz is. Szádvári Kriszta is egyre többet játszott, de még mindig hullámzó a teljesítménye, ennek ellenére biztató az, amit a pályán csinál. Németh Csillára nagy feladatok vártak a védekezésben, főleg tavasszal, és időnként nagyon komoly teljesítményt tudott nyújtani. Mondhatjuk, hogy Szamoránsky Anikó sem kapott még ennyi lehetőséget, és ezzel nagyon jól élt. Voltak ugyan gyenge meccsei, de emellett volt nem egy olyan találkozó is, ahol nagyon jó teljesítménnyel tudott hozzájárulni a csapat játékához.

- Egy ilyen szezon után Te, mint a csapat edzője, vezetője, hogyan állsz a következő idényhez, a felkészüléshez?
Elek: Sok mindenen fogunk változtatni. Egyetlen egy dolgon nem, az pedig a munkám. Abban a munkában hiszek, amit eddig is végeztem. Gondolok itt a felfogásra, a mentalitásra vagy a módszerekre. Nagyon hasonló elveken dolgoztunk az elmúlt két évben. Megmarad a kilenchetes felkészülés, ugyanaz lesz az edzésmunkánk alapja. Úgy gondolom viszont, hogy profibb körülmények közt fogunk tudni dolgozni, és profibb gondolkodásmóddal fogjuk tudni mindezt a munkát elvégezni.

- A Ferencváros esetén mindig örök kérdés a szurkolók viselkedése, kvázi az ő teljesítményük. Idén nem érhette őket komolyabb kritika, igaz?
Elek: Bizton merem állítani, hogy ismételten megmutatkozott nekem, hogy a Fradi mitől másabb a többi klubnál. Egy tizenhét éves sikersorozat után az idei egy gyengébb szezon volt. Mégis, a szurkolók nagy része - mondhatni az egésze - megértette, milyen gondokkal is küszködünk, és nem pártolt el a csapattól. Nem fütyültek ki minket, nem ürültek ki a lelátók. Ezért mi rettenetesen hálásak vagyunk. Azt gondolom, hogy a Ferencváros ettől Ferencváros. A következő évben pedig igyekszünk ezt a bizalmat és kitartást meghálálni a pályán.

Forrás: www.ftckezilabda.hu

Kérdezd Elek Gábort!