handball.hu: Többen megsérültek és kiestek a bajnokság végén, és az Eb-re való felkészülés alatt. Mennyire hiányoztak a keretből, miként próbáltad meg pótolni őket?
Papp György: A sérülések sajnos a meghatározó játékosainkat nem kerülték el, szinte a teljes kezdősort érintette. Kaszás bajnokin, Planéta, Orosz klubedzésen, Kopecz pedig az utolsó hazai foglalkozáson sérült meg. Az elmúlt évben a korosztály legjobbjának választott Hornyák Dóra esete pedig „tipikus magyar történet”: a fenti események tükrében szereplése indokolt lett volna, helyezéseket döntött el a hiányzók listája. A pótlásukra meghívott játékosok nem rendelkeztek olyan nemzetközi mérkőzésszámmal, hogy teljes mértékben pótolják a hiányzókat, nem tudtuk két hét, vagy néhány nap alatt teljesítőképes tudás szintjén beépíteni őket az összeszokott támadási és védekezési variációkba.

handball.hu: Az U17-es Eb-re hogy készült a válogatott, és mik voltak az elvárások a
csapatvezetőség és az MKSZ részéről?
Papp: A felkészülésünk a következő lehetőségekre épült. Márciusban Magyarország - Törökország junior válogatott mérkőzést játszottunk, majd áprilisban kétnapos összetartás, májusban pedig két mérkőzés a románokkal következett. A közvetlen Eb-felkészülési lehetőségünk összesen tizenkét nap volt. Június 8. és 12. között Miskolcon, 15. és 19. között Nagyatádon, 21-22-én pedig Kisteleken volt az összetartás. Ebben az időszakban, az Eb előtt, a szlovákokkal és a horvátokkal játszottunk felkészülési mérkőzéseket, ezeken tudtunk lehetőséget adni azoknak a játékosoknak, akiknek a hiányzók pótlását kellett megoldani. A helyzet tükrében az elvárás a csapat felé reálisan a nyolc közé kerülés, az ezen belüli legjobb helyezés elérése és a vb-kvalifikáció kivívása volt a cél. Még soha nem kvalifikálta magát női magyar ifjúsági válogatott világbajnokságra!

handball.hu: Ezek tükrében hogy értékeled a magyar válogatott ötödik helyezését, kik nyújtottak kiemelkedőt? Volt, akiben csalódtál?
Papp: Ez volt a maximum, amit az adott helyzetben, a megtörtént események tükrében ki lehetett hozni a csapatból. A játékosok, a szakmai vezetés, Kun Attila edző kollegám, Mezei Csaba fizioterapeuta, Rudas Eszter csapatvezető és Tóth Ferenc technikai vezető mindannyian kiemelkedőt nyújtottak a maguk területén. A játékosok közül a Kurucz-Hajgató kapuspárossal, Zsigmond Viviennel, Tóth Eszterrel, Klivinyi Kingával, Takács Lilivel és Tóth Orsolyával lehettem elégedett. Mikó Gréta beállóban nyújtott teljesítménye egyes mérkőzéseken meghatározó volt a végeredmény szempontjából. Csalódni senkiben sem csalódtam, ismerem a játékosaim értékeit. Úgy mondanám, volt, akiktől többet vártam, talán ha önmaguk is átértékelik az Eb-n nyújtottakat, akkor a jövőben is válogatottak lehetnek, és a kiemelkedők közé kerülhetnek. A csapat az Európa-bajnokság hét mérkőzésével együtt harminchét hivatalos nemzetközi mérkőzést játszott, a mérlegünk pedig harmincnégy győzelem mellett mindössze három vereség!

handball.hu: Mennyiben, és milyen irányban változott a csapategység az Eb alatt? Gondolod, hogy a játékosok összeforrottabbak, erősebbek lettek?
Papp:A kontinensbajnokság alatt mérkőzésről-mérkőzésre mentálisan egyre erősödött a csapat, a vereségek ellenére sem omlott össze a gárda, sőt elszántabbak és motiváltabbak lettek a megfelelő pszichés és pedagógiai felkészítés hatására. Amit úgy értékelek a végjátékok megnyerésének tükrében, hogy a „magyar mentalitást” megcáfolva a világversenyen vert helyzetekből is felálltunk, a megalapozott szakmai felkészültség, az adott mérkőzés-szituációnak megfelelő kreativitás, az összefogás, az akarat pótolta az esetleges hiányosságokat. Volt olyan a két helyosztó mérkőzésen, hogy a játékosok a meccs végére, önkívületi állapotba kerülve, szinte a végeredményt nem teljesen felfogva, végsőkig kihajtva magukat jöttek le a pályáról, sírva egymást átölelve kérdezték: „Hát nyertünk? Megcsináltuk?!”. Ezt nagyon jó volt edzőként látni, érezni, visszaigazolva azt, hogy jó úton haladunk a későbbi még nagyobb sikerek felé.

handball.hu: Az Eb-n találkoztunk először az U17-es mezőny krémjével. Hogy lehet, hogy felkészülési tornákon nem mérjük össze a legjobbakkal az erőinket, és mindig csak középcsapatokkal meccselünk?
Papp: Igen, ez sajnos így van,a legjobb nyolc közé csak mi jutottunk azon országok közül, akikkel az elmúlt két év során játszhattunk. A helyezésük is mutatja, hogy a középcsapatok szintjén nem lehet a meghatározó nyugat-európai, skandináv csapatok ellen eséllyel felkészülni. A kiemelkedő képességek szakmai és játékos szinten nem pótolhatják a szintén kiemelkedő tudású és képességű, extra feltételrendszereken belül felkészített ellenfelekkel szembeni mérkőzéstapasztalatot, rutint! Ennek a mi szempontunkból részben anyagi okai vannak, egyéb lehetőségeink, mozgásterünk is jóval szűkebb, mint az ellenfeleinknek.

handball.hu: Milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb a szerbiai Európa-bajnokság alatt a nemzetközi kézilabdázást illetően, mennyire tudjuk tartani a lépést a legjobbakkal? A
kívülállónak úgy tűnik, hogy a három érmes nemzet (Norvégia, Oroszország és
Dánia) fényévekkel a többiek előtt tart...
Papp: A nemzetközi erőviszonyokat elemezve megállapítható, hogy a magyar női kézilabdázás eredményességében enyhe visszaesés tapasztalható, ugyanakkor a nemzetközi élmezőny eddig nem túl jelentős csapatainak - például Hollandia, Svédország - megerősödése mutatkozik. A leginkább szembetűnő különbség a testi, alkati, fizikális adottságok terén figyelhető meg, kimagasló atletikus képességekre épülő, megfelelő technikai tudással, játékteljesítménnyel, stabil pozitív pszichére épülő játékosokkal találkoztunk. Nagy hangsúlyt kell kapnia a későbbi játékosaink kiválasztása során az antropometriai és pszichés tényezőknek! A kicsi, de ügyes játékosok ideje lejárt, a játékosok nemcsak posztspecialisták, hanem a játék minden fázisában is azonos szinten képesek teljesíteni! A mérkőzéseken, edzéseken tanúsított fegyelem, figyelem, kellő koncentrálás, együttélés a játékkal, a helyes és reális önértékelés, a sportág iránti alázat szintjén még van mit tanulni az élmezőnytől! A technikai és taktikai képzés területén úgy ítélem, hogy a legjobbakkal is felvesszük a versenyt, improvizációs készség szintjén, kreativitásban vitathatatlanul az elit közé soroltak bennünket. Mindezek ékes bizonyítéka, hogy minden élcsapat (dán, francia, orosz, norvég) szeretne velünk rendszeres kapcsolatot kiépíteni szakmai és csapatszinten, a szomszédok (szerbek, horvátok) még szorosabbá fűznék minden korosztályban a kapcsolatunkat.

Fontos lenne még a technikai segédeszközök szintjén is előrelépni (számítógépes elemzések, videó), a táplálkozási kiegészítők rendszeres orvosi felügyelettel történő alkalmazása, a rekreációs háttér lehetőségeinek javítása. A mérkőzések tapasztalatai alapján mindenképpen lépni kellene sportdiplomáciai helyzetünk megerősítése érdekében, sajnos ellenfeleink ezen a téren is előrébb tartanak.

handball.hu: Hogy látod a csapat jövőképét, milyen reményeink lehetnek a jövő nyári U18-as vb-n, mennyire ismeritek az Európán kívüli nemzeteket? Kikre érdemes figyelmi?
Papp: Nagyon fontos lenne, hogy a játékosok a felnőtt NBI-es, NBI/B-s csapatokban elegendő játéklehetőséghez jussanak, mérkőzésrutint szerezzenek, és ne essenek áldozatul a mindenkori eredményhajszolásnak! A cserepadról nagyon nehéz fejlődni. Körültekintően kell kezelni a feltűnt tehetségeket, nem a látványos médiaigazolás, korai sztárolás, az őt leigazoló szakember, klub imázsának növelése a legfontosabb a játékos fejlődésének ezen időszakában! Egy évvel ezelőtt még senki sem ismerte őket, ma még nem helyes megalapozatlan ígéretekkel, anyagi juttatásokkal befolyásolni fiatal, tapasztalatlan sportembereket és szüleiket. Jelen időszakban nagy felelősségük van a döntéshozóknak és a döntést hozatóknak, hisz ezek a játékosok jelentik a jövő nagyválogatottjának egy részét, a magyar élvonal minőségi utánpótlását.

A jövőben jó lenne az európai élvonal csapataival minél többet találkozni, javítani a fentebb említett feltételeken, és a sérültjeink mielőbbi visszatérésében bízva, a vb-n előkelőbb helyezés reményében szerepelni. Az Európán kívüli nemzetekről kevés információnk van, de Koreával mindig számolni kell, és Afrika, Dél-Amerika is egyre nehezebb ellenfélként jelennek meg.

handball.hu: Klubfronton is dolgozol, továbbra is a Vasas Sport Club szakosztály-igazgatója vagy. Hogy élted meg a csapat első osztályból való szezon végi kiesését? Mik a tervek a jövőt illetően?
Papp: Nagyon nehéz volt az elmúlt időszak. A kiesés törvényszerű volt, az anyagi lehetőségeink szintje ma már csak az NBI/B-re elég. Szeretnénk megtartani értékeinket, szakmai színvonalunkat. Az egyik legtöbb válogatott játékost nevelő szakosztály vagyunk, lejárt és élő szerződésű játékosainkat élklubok csábítják, jelen helyzetünkben minden lehetőséget higgadtan kell mérlegelni, a lehető legjobb megoldás érdekében. Saját utánpótlásunkra építve (Vasas-ASI), lehetőség szerinti támogatók, szponzorok, esetleg az önkormányzat és a szülők segítségével szeretnénk stabilizálni a szakosztályt, és visszakerülni az élvonalba.

Kiharcolt ötödik hely!

© handball.hu