- Milyen reményeket fűzhetnek a szurkolók az NB I-ben immár egytől-egyig bemutatkozó fiatalokhoz?
- A reményeim egyértelműen azok, hogy komoly játékosok legyenek, és ehhez mindegyikőjüknek megvan minden adottsága. A tavalyi évben felmértem, hogy nagyjából ki, mire képes, másrészt a felnőtt keret hiányposztjait figyelembe véve hoztam fel játékosokat: Nikol, Marcsi, Betti, Csilla, Livi, Regina, Dina, Vikosz és Helga - róluk van szó.

Tavaly volt egy nagyon jól sikerült évük, és rászolgált volna a felnőtt kerettagságra több játékosom is, de limitáltak a lehetőségek, ezért nem tehettem meg, hogy a komplett csapatot felhozzam, illetve az ifiknek is el kell indulniuk a bajnokságban idén is. Akik lehetőséget kaptak, azok mindannyian rászolgáltak erre.

- Ezekre a játékosokra komoly feladat hárul az ifjúsági bajnokságban és az NB I/b-ben is, mennyire tudod az ottani munkájukat és a mérkőzéseiket figyelemmel kísérni?
- Abszolút meg tudjuk ezt oldani. Vovával, azon kívül, hogy kollégák vagyunk, Dabason egy csapatban játszunk, úgyhogy nagyon-nagyon sok alkalmunk van rá, hogy erről beszélgessünk. Az NB I/b keleti csoportját minden szempontból ismerem - az elmúlt öt évemet ott töltöttem a Csömörrel -, az ifi bajnokság pedig a szemem előtt zajlik, tehát mindent látok, amit látni érdemes. Az NB I/b-s találkozók közül, ha nem is látom mindet, Vovával mindig megbeszéljük az ott történteket, és az is előfordul, hogy közös döntést hozunk, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy ki mikor mennyit játsszon a csapatban. Szem előtt vannak a gyerekek.

- Akik eddig szóhoz jutottak, megoldották a rájuk bízott feladatokat?
- A kezdeti elvárások azok, hogy essenek át a tűzkeresztségen, szerezzenek tapasztalatot, és számomra eddig egyikőjük sem okozott csalódást. Helga még nem egészséges, neki kétszer három percet adtam, hogy bemutatkozhasson, és NB I-es játékos váljék belőle, de még nagyon messze van attól, hogy teljesen hadra fogható legyen, mert még problémák vannak a bokájával. Nikol az, akit talán a legjobban ismerek: tavaly három bajnokságot is végigcsináltunk együtt (Bogdán Nikolett a Csömör kölcsönjátékosaként az NB I/b-ben is játszott Elek Gábor keze alatt - a szerk.), és pontosan azt kapom tőle, amit vártam. Tudom, hogy ő iszonyatosan túlizgulja ezeket a mérkőzéseket, ennek megfelelően bátortalan még. Tavaly a Csömörnél ugyanígy indult, úgy "be volt tojva" az elején, hogy azt el nem tudom mondani, de kezdőjátékos lett a végére, és meccseket nyert meg. Hogy idén is meccseket hoz-e majd, azt nem tudni, de látom rajta, hogy folyamatosan fejlődik. Ő egy olyan játékos, akinél a lelkiállapot nagymértékben meghatározza a pályán nyújtott teljesítményt.

Bettinél sajnos közbejött egy sérülés- és betegséghullám, tehát vele egyelőre még nem tudtam számolni, pedig a pécsi vagy a váci mérkőzésen nagyszerűen tudta volna Zizit tehermentesíteni. Az említett két találkozón megkaphatta volna azokat az öt-tíz perceket, amelyek nagyban hozzájárulhattak volna a fejlődéséhez. Csilláról nem is kell részletesebben beszélni, ő most alaposan le van terhelve. Livi is kezd már sztenderd emberré válni a felnőttben, eddig minden mérkőzésen védett. Vikosszal megállapodtunk abban, hogy a fizikai lemaradása miatt - noha végigcsinálta velünk a felkészülést - egyelőre Piros és Kék mögé szorul. Megértette, elfogadta a döntést, miszerint neki most az ifiben vannak a fő feladatai. Regi betalált már, sőt, kétgólos játékosnak mondhatja magát az NB I-ben. Ő is hangulatember: ha jó napja van, akkor káprázatos dolgokra képes, ha rossz, akkor borzalmakra, de hát ez a fiatalság. Marcsi egyre jobban beilleszkedik, védekezésben nagyon komolyan számolok vele. Nagyon nagy jövőt jósolok neki, de nála is sok-sok türelemre van szükség. Ő eddig a Nyíradony elleni találkozót kivéve minden alkalommal pályára léphetett.

- Az ő sérült válla most milyen állapotban van? Maximálisan terhelhető már?
- Egy ilyen műtétnek az a hátránya, hogy utána a végtag négy-öt hónapig nem terhelhető, közben az izmok sorvadnak, és nem lehet hirtelen megterhelni. Éppen ezért az izomerővel akadnak még gondok, de majd szép fokozatosan felépítjük. Védekezésben egyre jobban megállja a helyét, a szeme, az esze a régi, a lövőerő meg majd tavaszra visszatér. Végigcsinálta a felkészülést, amilyen feladatot csak tudott, azt mind becsülettel megoldotta. Marcsitól nagyon sokat várok, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ő még csupán tizennyolc éves, egy évvel ezelőtt épphogy kinőtt a serdülőkorból. Számára már a tavalyi év is egy borzasztó nagy ugrás volt, miután a serdülőből a felnőttbe lépve kezdte meg a felkészülést, majd az ifiben egyre többet és egyre jobban játszott, most meg már meglehetősen komoly ellenfelekkel szemben kell védekeznie.

- Van egyfajta tudatos koncepciód a csapatépítésre, például, hogy eleinte öt-tíz percre szállnak be a fiatalabbak, majd később több lehetőséghez juthatnak, vagy mindig az adott meccsszituáció dönti el, hogy ki mennyit játszhat?
- Én mindig azt mondom, hogy egy fiatal játékos először dolgozzon meg azért, hogy a pályára kerüljön. Ha kap három perc lehetőséget, akkor dolgozzon meg azért, hogy a következő mérkőzésen már öt percet kapjon, és így tovább. Ha lehetőséget látok arra, hogy hozhatom őket, akkor hozom is. Mindig vannak célkitűzéseink egy adott meccsen belül is, a Pécs ellen például húszgólos győzelem esetén pihenőnapot ígértem másnapra, és ilyenkor persze mérlegelni kell, nehogy elszúrjam a fiatalok túlmenedzselésével a csapat munkáját, de ott is mindenki megkapta a lehetőséget. Elmondtam, hogy egyvalamit nem szeretnék látni: azt, hogy bárki tele gatyával lépjen pályára - hál' Istennek ilyenre a debreceni mérkőzés kivételével nem is volt példa. Akkor leültünk, átbeszéltük a dolgot, megmutattam nekik videón a felvételeket, és megnézhették azt a tízperces borzalmat, amikor is enerváltan, leszegett fejjel játszottunk. Ezt mi nem engedhetjük meg magunknak, valamint ez nem a Ferencvárosra jellemző. Ki lehet kapni tizenöt góllal is, de akkor is zakatoljunk, hajtsunk, tegyünk meg mindent azért, hogy az a tizenöt csak tizennégy legyen, netán még kevesebb.

Győrben látszott csak igazán, hogy megértette ezt a csapat, ahol botrányos védekezésünk ellenére egyetlen percre nem adtuk fel a küzdelmet. Egyébként nagyon érdekesen alakulhatott volna az a meccs, ha az első félidőben nem vétünk annyi figyelmetlenségből adódó hibát: kaptunk hat olyan gólt, ami gyakorlatilag "öngól" volt. Nem figyeltünk a kipattanókra, gólpasszt adtunk Spiridonnak, és még sorolhatnám. Ezeket a hibákat is visszanéztük közösen, de nem szabad elfelejteni, hogy ezek a játékosok fiatalok. Vegyük például Zácsik Szanit: ő most már folyamatosan nyolc-kilenc gólos átlagot hoz, és teljesen mindegy, hogy a Pécs vagy a Győr az ellenfél. Egyedül Debrecenben maradt el ettől, de ott betegen lépett pályára, és kész csoda volt már az is, hogy egyáltalán vállalni tudta a játékot. Ugyanakkor tisztában kell lennünk vele, hogy ő is csak tizennyolc éves. Hajlamosak vagyunk rá azt mondani, hogy a hátán kéne vinni a csapatot, de ő még valahol egy gyerek. Zizi is csupán huszonegy esztendős, de szerencsére velük együtt van három olyan fiatal játékosunk, akik már megtapasztalták a legmagasabb szint velejáróit, és képesek vinni magukkal a csapatot. Ebben a szezonban benne lesz minden: lesznek meccsek, ahol nagyon szép sikert aratunk, de lesz olyan mérkőzés is, ami után legszívesebben elbujdokolnánk mindenki elől, ugyanis ez a fiatalság velejárója.

- Mi a célkitűzés a bajnokságban?
- A hatba akarunk kerülni, és ezt reálisnak is tartom. Nézzünk rá a csapatokra: Ferling Detti letette a lantot, és elmegy szülni, ezzel együtt a Dunaferr talán még mindig erősebb, mint mi, a Fehérvár sokkal jobb, a Debrecentől és a Győrtől pedig fényévnyi távolságra vagyunk. A Békéscsaba és a Hódmezővásárhely kispadja hosszabb, mint a miénk, vagyis felsoroltam hat olyan csapatot, amelyik papíron erősebb, mint a miénk, ám ezt érzésem szerint van mivel ellensúlyozni. Most mindenki röhög rajtunk, hogy kosárlabda-meccseket játszunk, de nincs más utunk. Ennek a csapatnak még nagyon sok időre van szüksége, hogy megtanuljon kellően rutinosan és agresszívan védekezni, ezért hazardíroztam, és arra biztattam a csapatot, hogy hatvan percen át zakatoljon előre. Gólt lőni tudunk, így hát arra kell építenünk. Ha tudunk majd javítani a védekezésen, az nagyon látványos javulást hozhat az eredményeinkben. Kíváncsi leszek a békéscsabai meccsre (akik huszonkét-huszonhárom gólnál nem kapnak többet egy találkozón), hogy mi érvényesül jobban, a mi rohanásunk, vagy az ő védekezésük. Jelenleg azonban egyetlen egy mérkőzés foglalkoztat, a csütörtöki. Ha Hódmezővásárhelyen kikapunk, akkor sem fogunk Dunának menni, mert tisztáztuk, hogy a csapatépítés évét tapossuk, azaz türelemmel kell lenni egymás, és különösen a fiatal játékosok irányába. Megpróbáljuk lerakni egy olyan Ferencváros alapjait, amely hosszú távon sikeres lehet. Lépésről-lépésre haladunk, és nem számolgatunk.

- A nyári felkészülési időszak utolsó heteiben sikerült megerősíteni a csapatot, elsősorban a széleken. Beváltak az új játékosok? Mi a véleményed Kenyeres Fanni teljesítményéről, akit bevetettél már a belső posztokon is?
- Ebben az évben inkább ott számolok vele, mert nagyon nagy szükségünk van arra, hogy középen besegítsen. Amikor leigazoltuk, már mondtam neki, hogy ne lepődjön meg, ha esetleg ilyesmire kerülne a sor, és most így hozta az élet. Dinával és Krisztával az elmúlt három mérkőzés alapján rettentően meg vagyok elégedve, Dina Vácott lőtt 9/7-et, Pécsett 4/4-et, és legutóbb 3/3-at a Pálingernek, vagyis a tizenhat lövésből csupán kettőt hibázott el, úgyhogy nagyon jó úton halad. Krisztának a gyorsaság a legfőbb erénye. Őt az utolsó napokban igazoltuk le, miután az ukrán lányt nem sikerült megszereznünk. Ő is 1990-es születésű, rendkívül fiatal, és a jövő egyik legnagyobb ígérete. Nagyon becsületesen, szorgalmasan dolgozik, és nagyon nagy hasznunkra van már most is, de még be kell építeni a csapatba. Fannira visszatérve: rengeteget számít az ő jelenléte, a tapasztalatával, tudásával sokat segíthet az együttesnek. Korábban nem ismertem őt, de egy nagyon pozitív, mentálisan topon lévő embert ismertem meg benne, aki iszonyatos energiákat mozgósít annak érdekében, hogy ismét a régi fényében tündököljön. Igazi profi, szenzációs az edzésmunkája, a hozzáállása, és a fiataljainknak is egy igazi példakép lehet.

- Berta Melinda hogyan épült be a csapatba egy olyan dunaferres szezon után, amely során nagyon kevés lehetőséget kapott?
- Az elmúlt másfél éve a következőképp nézett ki: fél évig sérült volt, majd egy teljes szezont végigücsörgött a kispadon. Amikor idekerült, leültem vele beszélgetni, és mondtam: Linda, most kapsz még egy lehetőséget a sorstól, ha élsz vele, akkor szárnyalni fogsz, ám arra ne számíts, hogy ez az első perctől kezdve gyerekjáték lesz. Ez így is történt: a felkészülés során elég hullámzóan teljesített, amiből most már kezd kilábalni. Nála a legnagyobb problémát a játékkiesés okozta, nehezen szokott vissza ahhoz, hogy tudatos megoldásokkal éljen, vagyis, hogy kinek, hova és mit lőjön. Szerencsére azt látom, hogy egyre kisebb a hibaszázalék, és a Pécs-, illetve a Vác-meccseken a védekezése is szenzációs volt, pedig az az ő legnagyobb gyengéje. Amikor elkezdtük az évet, csupán húsz percet bírt, rettenetes fizikai állapotban került hozzánk. Ezzel nem Imre Vili munkáját minősítem, egész egyszerűen a meccsterhelést nem lehet semmilyen edzésmunkával modellezni. Szándékosan többet játszattam minden edzőmeccsen, mint amit szabadott volna, tehát amikor azt láttam, hogy már a fülén is levegőt vesz, még öt-tíz percig a pályán hagytam, hogy ezt a határt folyamatosan toljuk kifelé. Azóta folyamatosan javul, szórja a gólokat, igaz, háromszor annyit lőhet kapura, mint a másik oldalon a szélsők, mert balkezes jobbátlövő nélkül zömében az ő oldalán végződnek a húzások.

Forrás: ftcpe.hu