Vérten Orsolya: Az orosz játékosok méretbeli előnyére nem foghatjuk a hullámvölgyet, hiszen 45 percig jól játszottunk ellenük. Ők nagyok voltak, mi pedig gyorsak. Aztán jött egy kis fáradtság. Ellövöldöztük a labdákat, pontatlanok voltunk, és a védekezésünk is felpuhult. Ebből következően az átlövéseik jobban bejöttek.

Mehlmann Ibolya: A mérkőzés első felében jól védekeztünk, ebből következően sikerült többek között gyors indításokkal elhúzni az ellenféltől. Nekem is jól ment a lövés, talán még többet is lehetett volna az én befejezésemre játszani. Azzal, hogy kiléptek rám az orosz védők, több gólpasszt tudtam adni a befutó játékosainknak. Kár, hogy nem bírtuk ezt a játékot végig játszani. Remélem, sőt tudom, hogy ezen javítani fogunk.

Zsiga Gyula: Pontos elemzést csak a mérkőzés visszanézése után tudunk mondani. Az tény, hogy nagyon dinamikus, pörgős meccset játszottunk, melynek elején fel kellett venni azt a tempót, amit az oroszok diktáltak. Hála istennek, sikerült, és úgy gondolom, hogy a védekezésünk, labdafelhozatalunk is nagyon jól működött. A magyar válogatott 45 percig ritkán látott, jó játékkal, jó egységben játszott. Szűcs és Tomori védekezésben zseniálisan oldotta meg a dolgát, támadásban pedig a hatalmas belső négyes előtt-között-mellett-mögött sikerült megtalálni azokat a területeket, ahol góllal sikerült befejezni az akciót. 45 percig szárnyaltunk, aztán a cserék nem tudták a kezdőcsapat szintjét hozni, az alapcsapat pedig lemerevedett, mire visszaküldtük őket a pályára. Öröm volt viszont, hogy az eddig nem jól muzsikáló beálló és jobbszélső poszt kiemelkedő volt, valamint a már említett védekezőjátékosok is kiválóan dolgoztak. Semmiképp sem lebecsülendő, hogy a világ élcsapataival tudtunk ennyire szoros, kiegyenlített mérkőzéseket játszani. Jó úton haladunk, megyünk tovább előre.

Pannon-kupa: kevésen múlt
Nem volt nehéz győzelem
Egy pont a románok ellen

handball.hu