Alapvetően két dolog megvalósítása foglalkoztatta csapatomat a fehérvári mérkőzés kapcsán:

1. Ha igazoljuk saját magunknak, hogy a pár héttel korábban elért halasi győzelem (24:21) nem volt véletlen,
2. Ha képesek vagyunk egy szoros meccset játszani idegen környezetben az EHF kupa győztesével,

akkor kellő motiváció birtokában, képesek leszünk erre a többi riválisunkkal szemben is.

Másokkal ellentétben nem foglalkoztat minket a nemzetközi kupa szereplés gondolata, mert mi még nem tettünk érte semmit!

A fehérvári csapatot sokkal erőteljesebben nyomhatta a tét, hiszen törleszteni valója volt velünk szemben. Az összes védekezési formációra készültünk, amit ellenfelünk alkalmazott 2-3 támadásonként váltogatva. "Talán zavaró szándékkal tették mindezt, de a látottak alapján ez a fegyver néha visszafele is elsült".

Ellenfelünk szélső és beálló játékára, illetve a gyors lerohanásai megfékezésére készültünk. Ebben partiban voltunk, hiszen 5-5 gól esett oda-vissza, addig a gyors lerohanások-indítások területén mi 12 alkalommal, ők pedig 8 alkalommal voltak eredményesek.

Az áttörési kísérletekben és az ebből adódó büntetők kiharcolásában viszont magasan alul maradtunk neves ellenfelünkkel szemben: tizenegy hétméteres a néggyel szemben!

Az átlövések területén csapatom elég jó teljesítményt nyújtott, 20 kísérletből 11 gól, míg a másik oldalon 18 kísérletből 5 gól sikerült.

A kapusok teljesítménye is közel azonosnak mondható, olyan 30% +/- 1-2%.

Csapatunk egységesnek és motiváltnak tűnt. Sajnos az első félidő végén (13:12), másfél perc alatt két labdát eladtunk és egy felesleges kiállítást szedtünk össze, ami rányomta bélyegét a második félidő elejére is: két gyors gólt kaptunk. (16:13). A másik kritikus pillanat 19:17-es állásnál történt. Csapatunk került előnybe és ez alatt három gólhelyzetet puskáztunk el és egy labdát eladtunk. Az eredmény tehát nem fordult, hanem még növelte előnyét a Cornexi (22:17).

Biztató lehet azonban, hogy fel tudtunk állni nem egy alkalommal, sőt, az utolsó percekben többször is egy gólra jöttünk fel.

A játékvezetésről annyit, ha szabad, s mindezt a videóelemzést követően, hogy jóval több alkalommal tévedtek a mi kárunkra. Az arány 11: 4-hez. Azonban, a mérkőzés végső kimenetelét ez nem befolyásolta! Ezek döntő többségében, büntetőlövések megítélése, lépéshibából történő előnyszerzések, helytelen támadófaultok és jogosulatlan kiállítás megítélései voltak. Ugyanakkor az a csapat, amelyik 5 alkalommal úgy adja el a labdát, hogy az ellenfele közvetlen indításból gólt szerezhet, nem foglalkozhat a játékvezetéssel még akkor sem, ha D. Csabának nem ez volt a legjobb mérkőzése.

Összességében elégedett vagyok csapatom teljesítményével és legfőképp a hozzáállásával. Micskó Zsófi és Borbély Zsanett jól, míg Ilyés, Koroknai és Kocsis hasznosan játszottak. Kurgyis és Kósa nagyon jó kiegészítő emberek voltak.

Köszönet jár azoknak a szurkolóknak, akik elkísérték a csapatot!

Zsiga Gyula