Helyszíni jelentés Szentpétervárról

Amikor megérkezem egy kézilabda-esemény helyszínére (legyen az Eb vagy vb) első dolgom feltérképezni, vajon ha marslakóként odatévednék, rájönnék-e, milyen sporteseménynek ad otthon a város. Az elmúlt öt évben, amióta van szerencsém időről időre megjelenni eseményeken talán Aarhus és Csáktornya elégítette ki szerény vágyaimat: a 2002-es dániai Európa-bajnokságon egy, a következő évben megrendezett horvátországi világbajnokságon kettő figyelemfelkeltő transzparens láttam.

Jelentem: Szentpéterváron még egyet sem!

Igaz, a Pulkovo repülőtértől a Oktyabrskaja Hotelig tartó úton többnyire a ''beton'' felirat virított cirillbetűkkel - úgy tűnik, a külváros, amelyhez hasonló lehetett a világháború utáni Sztálinváros, a cementmaffia kezében van. A viccet félretéve... tényleg nem jelzi semmi, hogy itt nőikézilabda-világbajnokság zajlik (pedig lehet, elegendő lenne a reptéren elhelyezni egy óriásplakátot).

Nem tudom, érdemes-e forszírozni az IHF-törekvések gyenge pontjait: Ausztrália vb-részvétele mellett már csak az tűnik nagyobb baklövésnek, hogy egy olyan városba hoztak vébét, amelynek nincsen kézilabdaélete - legalábbis női vonalon. Oroszország megérdemli a világbajnokságot, ez elvitathatatlan, nélküle - illetve elődje a nagy Szovjetunió nélkül - lehet, sehol sem tartana a sportág, ám akkor már Togliatti, vagy Volgográd lett volna az ''ideális'' megoldás.

Pétervár pedig maradhatna a fényűző cárváros, ahol még a szűk sikátorok is minimum háromsávosak; pardon, háromsávnyi szélesek, ugyanis útburkolati jelekre itt nem pazarolnak festéket.

Ezek után már az is csoda, hogy a nézőhiányos monumentális csarnokok ingerszegény környezete valamilyen hatással van a kézisekre - reméljük, a csütörtöki szünnap legalább a magyar csapatot feldobta, s a hátralévő két csoportmeccsen, Korea és Norvégia ellen végre megmutatják, képesek úgy nyerni, hogy arra a vértizzadós hajrára már nem is lesz szükség.

Pénteken az ellenfél Korea, amely továbbra is kiszámíthatatlan: a szlovénok elleni vereség, a norvégok elleni sima győzelem, majd az Angolával megszenvedés algoritmusába éppen a könnyed győzelem jönne, reméljük, ez a szünnapon gyakorolták.

A két válogatott korábban 17 alkalommal meccselt egymással, az ötvenszázalékos mérleget (8-8 győzelem, illetve vereség, egy döntetlen) éppen a két évvel ezelőtti, zágrábi vb-elődöntőben sikerült beállítani, amikor is hatalmas csatában győztünk az ázsiaiak ellen.

Egy hasonló siker jól jönne ezúttal is, azzal ugyanis már most számolni kell: a középdöntőhöz egy siker mindenképpen szükséges. Mondjuk pénteken...

handball.hu (pl)