Bár a februári térdszalag-szakadását követő műtét miatt bő két hónapja nincs a pályán Nagy Ivett, a kézilabdázó nem tud kiesni a köztudatból. A Dunaferr és a válogatott balszélsője a lábadozás heteit igyekszik hasznosan eltölteni, a 23 éves sportolónő optimizmusából mit sem veszítve tűnik föl kézilabda- és futballmeccseken, a bevásárlóközpontokban és a főváros különböző helyein. A játékos egyik szabad délutánját a SZTÁR Sport stábjával töltötte a Fővárosi Állat- és Növénykertben, s az ugró tamarinok etetésével megspékelt program közben beavatott bennünket az elmúlt hetek történéseibe.

SZTÁR Sport: Emlékszel, mire gondoltál, amikor kiderült, hogy komoly a sérülésed?
Ivett: Hogyne! És ki is mondtam a dokinak: úristen, ki fog engem ilyen lábbal feleségül venni?!
SZTÁR Sport: Folyton mozgásban lévő lányként hogy viseled a hosszú kihagyást?
Ivett: Eleinte még reménykedtem abban, hogy nem kell megműteni a lábam, és nagyon küzdöttem azért, hogy tovább játszhassak a szezonban. De be kellett látnom, hosszú távon jobb döntés, ha megoperáltatom. Egyébként, bevallom, rosszabbra számítottam. A lábadozás ideje otthon, a szüleimnél egész gyorsan eltelt, utána pedig megkértem a tesómat, hogy furikázzon. Amikor pedig már csak egy mankóm volt, jöttem-mentem Pesten.
SZTÁR Sport: Hét héttel a műtéted után hogy érzed magad a bőrödben?
Ivett: Eltekintve attól, hogy rám rakódott néhány kiló, nagyon jól. Abban biztos voltam, hogy a felépülésem az átlagosnál sokkal gyorsabb lesz, mert nagyon akarom, és mindent megteszek érte. Minden a tervek szerint alakul.
SZTÁR Sport: Mi volt a legnehezebb a kéthónapos kényszerpihenőben?
Ivett: Miután soha nem volt korábban olyan sérülésem, amely miatt akár egy napot is ki kellett volna hagynom, nagyon furcsa számomra a nagy tétlenség. Főleg a három hét kötelező fekvés volt újdonság. De találtam magamnak elfoglaltságot, heteken át kívülről fújtam szinte valamennyi szappanopera aktuális epizódját. Az sem volt könnyű, hogy három és fél hétig nélkülöznöm kellett a vezetést. Miután autó- és vezetésőrült vagyok, nehezemre esett folyton taxizni. Ráadásul nem valami jó sofőröket fogtam ki...
SZTÁR Sport: Van valami jó is egy ilyen szituációban?
Ivett: Az biztos, hogy nem ilyen áron akar egy sportoló magának szabadságot. De ha már így alakult, igyekszem kihasználni az időt. Amikor már "volt lábam", nem bírtam egy helyben ülni, bejártam az egész fővárost. És rendszeresen járok focimeccsekre is. Akármilyen ez a magyar futball, én szeretem. Nekem a múlt heti Fradi-Újpest is tetszett. Van pár hely, ahová szeretnék még eljutni, vágyom például a Vidámparkba. Ez az Állatkerti fotózás pedig meghozta a kedvem, hogy ide is kilátogassak. Két éve voltam utoljára, azóta rengeteget épült, szépült.
SZTÁR Sport: Régen nagy táncos hírében álltál. Műtéted után tesztelted már a lábad a táncparketten?
Ivett: Mondjuk úgy, hogy manapság tíz alkalomból egyszer táncolok, de akkor nagyon! Elárulom, hogy az operáció előtti estén még kihasználtam, hogy tudok járni, elnéztem az Old Man's-be. Amikor pedig letettem a mankót, egy hétig őrült mehetnékem volt, elnéztem pár helyre... Volt úgy, hogy a bő farmerem alatt ott lapult a jégzselé, amit a pincérnő folyton cserélgetett. De ma már nem ropom eszeveszetten, inkább az álldogálós, nézelődős körhöz tartozom.
SZTÁR Sport: Mikorra tervezed a visszatérést?
Ivett: Szeretnék a szezon végén már együtt edzeni a lányokkal, s ha minden jól alakul, tétmeccsen is játszani.
SZTÁR Sport: Mostanában nagyon jó teljesítményeket láthatunk a bal szélen, akár a Dunaferrben, akár az ellenfeleknél. Kicsit sem aggódsz a konkurencia miatt?
Ivett: Soha életemben nem féltem semmitől. Ezúttal sincs mitől tartanom, tisztában vagyok azzal, mit tudok, feleslegesen nem stresszelem magam.


Pircs Anikó (SZTÁR Sport)