handball.hu: Értékelnéd nekünk a mai mérkőzést?
Róth Kálmán: Felemásnak látom: játszottunk egy szenzációs első félidőt és utána talán kicsit elbíztuk magunkat. Felbomlott az első félidőben jól működő védekezésünk, így a kapusteljesítményünk is visszaesett, ugyanakkor az ellenfél ezekben a játékelemekben kifejezetten feljavult a második félidőben. Sajnos nem tudtunk a védekezőtaktikánkon sem változtatni. Az első félidőben át tudtuk lőni a Fradi falát, aztán a hazaiak megnyitották a védekezésüket. Ez ellen az lett volna a taktikánk, hogy a beállót helyzetbe hozzuk, de sajnos Djokicson látszott, hogy sok hetet kihagyott, Borbás pedig hamar piros lapot kapott, így nem maradt olyan játékosunk, akinek a labdát a hatosra tudtuk volna játszani. Ráadásul a szélsőteljesítményünkkel se tudtuk a beállójátékunkat kompenzálni, emiatt a második félidőben kilenc gólos hátrányba kerültünk a félidei eredményhez képest. Úgy érzem, hogy ennyivel nem szabad kikapnunk 30 perc alatt a Ferencvárostól.

handball.hu: Mégis, kivel vagy elégedett a csapatodból?
Róth: Talán vissza kellene néznem a mérkőzést, mert igazából senkivel... Talán Gogirla - ahhoz képest, hogy sérült volt - nyújtott kiemelkedő teljesítményt támadásban. A többiek igencsak átlagos teljesítményt nyújtottak. Az első félidőben Mehlmannak volt pár szép megmozdulása, ő elég mély gödörből jött ki, talán most kicsit visszatér az önbizalma. Hozzáteszem, hogy nehéz úgy értékelni valakit, hogy az első félidőben parádézik, utána meg nullát nyújt, gondolok itt például Sirinára is...

handball.hu: Mennyire hatott a mérkőzésre Kulcsár Anita halála?
Róth: Talán a gyászszünet és a meghatottság kicsit a meccs elejére hatott ki, akkor a Fradi még hetest is hibázott. Utána ez elfelejtődött, hiszen itt profi játékosokról van szó, akik olyanok, mint a csatalovak: ha meghallják a kürtszót, akkor mennek és elfelejtik a fájdalmat, a gondot...

handball.hu: Személy szerint te mennyire ismerted Kulcsár Anitát?
Róth: Annak idején mi hoztuk ide Szerencsről. Tulajdonképp az én edzőségem alatt lett NB1-es játékos. Ez 1995 nyarán történt, ekkor mentünk el a szüleihez, az akkori szakosztályvezetőnkkel, Jakab Lajossal, és győztük meg őket, hogy jöjjön Győrbe, majd az én kérésemre lett ő az egyedüli beálló. Anita előtt volt egy kitűnő rutinos szlovák beálló játékosunk, tőle megváltunk. Kulcsár már az első bajnoki évében komoly teljesítményt nyújtott, hasznos tagja volt a csapatnak. Ezután én az ificsapathoz kerültem, de Anitával a kapcsolatot tovább tartottam, s büszke vagyok, hogy Kulcsi több interjújában is megemlítette, hogy NB1-es pályafutásában nagyon sokat segítettem neki. Hozzáteszem, hogy rendkívül jó alany volt, borzasztóan értelmes, céltudatos, mind a pályán, mind pedig a magánéletben, aki mindig tudta, hogy mit akar: tudta, hogy miért hagyta ott a szülői házat, miért jött Győrbe, így nagyon könnyű volt vele dolgozni.

handball.hu: Nálatok lett beálló, ugye?
Róth: Igen, bár annak idején nagyon erőltették - főleg a szülők -, hogy irányítóként talán többet nyújtana, ám akkor két kiváló irányítója is volt az ETO-nak (Pigniczki Krisztina és Bíró Andi) és Anitán - testalkata, labdabiztossága, ügyessége, fizikai ereje, helyezkedőképessége miatt - lehetett látni, hogy klasszis beállós lesz belőle. Lehet, hogy kiváló irányítójátékos lett volna, de nem hiszem, hogy akkora karriert futott volna be, mint ezen a poszton.

handball.hu: Beállóként viszont most volt a csúcson...
Róth: Nem, talán ennél még jobb is lehetett volna! A világbajnokságon, az olimpián és az Eb-n fogadta el a nemzetközi szakma, itt vált klasszissá, érett játékossá, de most válhatott volna olyanná, aki a következő világversenyeken az All Star válogatott tagja lehetett volna. Nagyon komoly karrier állt még előtte. Rengeteget vesztett a halálával a magyar kézilabda...

handball.hu (BI)