handball.hu: Nagyon szomorúak voltatok, egyesek szemében már-már a sírás jeleit lehetett felfedezni. Még mindig nagy a keserűség?
Pálinger Kati: Természetesen! Mindenki úgy indult neki ennek a versenynek, hogy élete legnagyobb lehetősége. Olimpiai bajnokok szerettünk volna lenni. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült.


handball.hu: Remek hangulatú fogadás, és műsor várt titeket is. Ez sem segített?
Pálinger: Nem, ezen részt kellett vennünk. Teljesen megérdemelten az érmeseknek szólt ez a mai nap. Ebből kell erőt merítenünk, és példamutató lehet számunkra a férfi vízilabda csapat is.

handball.hu: Az első három mérkőzésen bíztató volt a csapat játéka, majd az utolsó, ukránok elleni sorsdöntő találkozón az addigi magabiztosságnak nyoma se volt... Mi történt?
Pálinger: A vesztes mérkőzések okait még nem tudjuk, erre én sem tudok magyarázatot adni. Tovább kell mennünk, hiszen vár ránk egy hazai Európa-bajnokság, amit nagyon szeretnénk megnyerni.

handball.hu: Sikerülni fog?
Pálinger: Hát... Igen! Nagyon remélem...

handball.hu