Fórum - Kérdezd Tápai Szabinát!

Először is egy kis bevezetővel kezdeném! Nagyon köszönöm a kérdéseket, örülök, hogy érdeklődtök!

Sajnos, ahogy a kérdéseket olvastam, kellett szembesültem azzal ismét, amit a légióskodás alatt már tapasztaltam! A mi kis országunkban, annyira bezárkózva és negatívan élünk, hogy az valami hihetetlen! Mindig örömmel veszem az építő jellegű kritikákat szó sincs arról, viszont azt nem szeretem, hogy emberek úgy mondanak véleményt, hogy nem tájékozódnak!
Értem ezt arra, azt hiszem, otthon nagyon keveset foglalkoznak a légiósokkal, nem járnak utána pontosan, hogy mit hogy is csinálunk mi idekinn! Hallomásokból pedig olyan történetek születnek néha, amin ne haragudjatok, de csak mosolyogni lehet! Pedig ha valakit nagyon érdekel, rengeteg olyan honlapot talál, az internetet ahol pontos információkkal szolgálnak! Például Franciaországban sok statisztikai oldal és csak a kézilabdával foglalkozó oldal van, ahogy minden országban! A Dániában töltött egy év alatt nagyon sokat tanultam a kézilabdáról, az életről és önmagamról! Rengeteg kitartás és akaraterő kell ahhoz, hogy valaki egy idegen közegben a családjától, szeretteitől távol is megállja a helyét! Meg tanultam egy új játékrendszerben játszani, rengeteg új embert ismerhettem meg! Egy teljesen új gondolkodásmódot! Azt hiszem valamelyest sikerült elsajátítanom a dán nyelvet is. Nem adnak el a piacon az biztos! 
De a legfontosabb, azt hiszem most ismertem meg igazán önmagamat! Úgy érzem, az élet már nem tud olyan dolgokat elém állítani, amit ne tudnék leküzdeni! Magyarországon, egy kis burokban élünk sokszor nem is látunk tovább!

Bíráltatok azért, hogy miért játszom külföldön és miért nem otthon! Az álmaim között szerepelt, hogy egyszer kipróbálhassam majd magam a Dán bajnokságban, nem gondoltam, hogy ilyen fiatalon kapok lehetőséget rá, de úgy voltam vele ezt meg kell ragadnom! Ha pedig már egyszer elhatároztam, akkor nem akartam csak Dániánál megállni! Mi a jó külföldben? A mellett, hogy új dolgokat tanul az ember új játékstílust sajátít el, tehát a szakmai fejlődésen kívül, nagyon fontosnak tartom még: Rengeteg más szemlélettel találkozol, azt hiszem az intelligenciám is sokat fejlődik, nem másodlagos, hogy nyelveket tanulok, ami aztán a későbbiekben is hasznomra válhat, az embernek néha kell a kézilabda utáni életére is gondolnia! Most úgy érzem, Azt hiszem, ha egyszer hazamegyek játszani, még egyszer már nem fogok újra belevágni a légióskodásba! Szerencsés dolog ez most, mert ha már esetleg komoly párkapcsolatom, családom lesz, nem szeretném őket rángatni! De ez még a jövő zenéje!? Magánéletről, most nem szeretnék beszélni!

Franciaországban nagyon jól érzem magam! Nagyon családi a hangulat talán egy kicsit a Fehérvári éveimhez is tudnám hasonlítani! Egy boldog kis család! Beilleszkedéssel, hál isten nem voltak problémáim! Nagyon remélem, hogy egy sikeres évvel a hátam mögött beszélgetünk, majd nyáron! Azt tudom mondani, Tápai Szabina nagyon jól érzi magát a bőrében, új ambíciókkal, célokkal harcol azért, hogy otthon is ismét elismerjék!