Mátéfi Eszter: Győztes mérkőzést engedtünk ki a kezünkből, bár ezt az eredményt a meccs előtt elfogadtuk volna. Mi is fárasztó mérkőzést vívtunk tegnap, amikor a spanyolok ellen döntetlent értünk el. Azt kértem a csapattól, hogy mindenki mindent tegyen félre, és győzzük le Koreát, ha lehet. Az első félidőben szenzációsak voltunk védelemben és támadásban is, a másodikban azonban fegyelmezetlenek voltunk, ziccereink maradtak ki, így hátrányba kerültünk. Ettől függetlenül újfent kiváló meccset játszottak a lányok, akik ismét hatalmasat küzdöttek a koreaiak ellen. A csapat egységét jól mutatja az is, hogy Szucsánszki Zita betegen vállalta a játékot, Bulath Anitának és Juhász Gabinak már mindene fáj, Tóth Timi a vállát fájlalja, majdnem mindenki kisebb-nagyobb gondokkal küzd, mégis mennek, és megtesznek mindent a válogatott sikeréért.

Kína ellen is győzelemre törünk majd, mint minden meccsen. Tudjuk, hogy nem lesz könnyű a hazai csapat ellen játszani, de a szabadnapot pihenésre használjuk fel, és mindent meg fogunk tenni, hogy győzelemmel zárjuk a középdöntőcsoportot.

Bulath Anita: Az első félidőben álomkézilabdát játszottunk, minden összejött, a második játékrészben talán fáradtabban voltunk, kapkodtunk, a beálló játékot próbáltuk meg erőltetni, sikertelenül.

Pastrovics Melinda: Nagyon örülök neki, hogy lehetőséghez jutottam, másrészről pedig van hiányérzetem, hiszen sose lehetek elégedett. Szerettem volna, ha még jobban tudtam volna segíteni a csapatnak. Az első félidőben, amikor már nyolc góllal is vezettünk, kicsit talán elhittük, hogy megvan a mérkőzés, és megnyugodtunk. A koreaiak pedig nem adták fel, végig küzdöttek. Az egy pont elvesztése miatt kis hiányérzetem van, de összességében jól harcoltunk, a megszerzett pontnak még így is örülök. Felettébb biztató játékot produkál ez a csapat, akivel nagyon szeretek együtt lenni, kiváló társaság jött össze mind emberileg, mind pedig játéktudás szempontjából, a fiatalok is kiválóan beilleszkedtek. Jó úton haladunk, hosszútávon nagyszerű lesz ez a társaság.

Zácsik Szandra: Ha azt nézzük, hogy Korea volt az ellenfél, akkor ez az eredmény nagyszerű. Azonban szinte végig vezettünk a mérkőzés folyamán. A végén viszont elfáradtunk, vagy nem is tudom, mi történt, de nagyon sok labdaeladásunk volt. Kína ellen már játszottunk egy felkészülési mérkőzés során, amiből ugyan sok következtetést nem tudunk levonni, de úgy gondolom, a három középdöntő-mérkőzés közül az lesz a legkönnyebb. Nem vagyunk még túl összeszokottak, fiatalok vagyunk, sokan hiányoznak is, betegeink is vannak, de a ma elveszített egy ponttal akár sokkal előrébb is lehetnénk a végelszámolásnál.

Kovacsics Anikó: Az első félidőt védekezésünkre alapozva kiválóan kezdtük, így gyors lerohanásokat tudtunk indítani, amik szerencsére bejöttek. A labda nélküli mozgások nagyon kellettek támadásban, ezek eredményesek is voltak. Sajnos a második játékrész nem sikerült jól, köszönhetően a rengeteg technikai hibának. A koreaiak éltek legnagyobb fegyverükkel, a lerohanással, amelyet nem tudtak alkalmazni az első játékrészben. Ezen kívül védekezésben is többször meg tudtak minket verni egy az egy ellen, így eladtuk a hétgólos előnyünket. A nyitott védelmet ugyan már az első félidőben is alkalmazták, azután viszont még kijjebb tolták a falukat, aminek részünkről technikai hibák és eladott labdák sora lett az eredménye. Meg kellett volna nyernünk a mérkőzést, mert simán benne volt a győzelem. A találkozó előtt lehet, hogy elfogadtam volna a döntetlent, de a meccs képét látva ez nagyon fáj.

Lee Jaeyoung: Nem kezdtük jól a mérkőzést, mert a tegnapi, Norvégia elleni meccs sokat kivett belőlünk. Az első félidőben nagyon rosszul kézilabdáztunk, így a magyarok sokkal elhúztak, de sikerült felzárkóznunk, így összességében elégedett vagyon a döntetlennel. Játékosaim ma fizikálisan gyengék, ám mentálisan erősek voltak.

Ellopták a pontunkat!

© handball.hu, Szucsou