Mátéfi Eszter: A Világkupán elszenvedett húszgólos vereség után van azért némi bizonyítási vágy az emberben. Azokat a napokat senkinek nem kívánom, annyian megtaláltak minket. Azt kértem a lányoktól, hogy a megkezdett utat (amely véleményem szerint jó irányba mutat) folytassuk tovább. Egyrészt nem tudtuk megoldani azt, hogy a norvégok ne tudják megjátszani a beállóikat, akiket felállt fal ellen és lerohanásból is passzokkal láttak el. Így történhetett, hogy volt egy olyan bő tízperces periódus, amikor nem tudtunk gólt lőni. Kiváló egyéni teljesítményeket láttam, Herr Orsolya például parádésan védett. Önbizalmat ad, hogy az olimpiai bajnoktól úgy kaptunk ki hattal, hogy csak huszonöt gólt kaptunk, amikor általában harminc fölött szoktak lőni. Máskor – kis túlzással - csak huszonötöt lőnek indításból, úgyhogy nincs miért szégyenkeznünk. Figyelembe kell vennünk, hogy nagyon fiatal csapatunk volt, amiből most Vérten Orsi megint kiesett. Megyünk előre, javítjuk a hibáinkat, s bízom benne, hogy lesz ez még jobb is!

Zácsik Szandra: Elfáradtunk. Tegnap a románok ellen 30-35 percig bírtuk a tempót, úgyhogy azt beszéltük meg, hogy most minél tovább bírnunk kell ezt a nagy iramot. Ma sokkal tovább voltunk partiban, de aztán a végére elfáradtunk. A Világkupán elszenvedett komoly vereség után mindannyiunkban benne volt a bizonyítási vágy, meg akartuk mutatni, hogy nincsen köztünk ekkora különbség. A védekezésünk pedig a meccs elejétől kiváló volt. Úgy léptünk pályára, hogy bármi megtörténhet, a félidőben pedig ezt tényleg el is hittük. Holnap a japánokkal mérkőzünk meg, akik remélhetőleg elfáradtak, hiszen két napja döntetlent játszottak Tunézia ellen. Ez sorsdöntő mérkőzés lesz számunkra, amin győznünk kell.

Bulath Anita: Hogy minek köszönhető a formám? Megpróbálok mindent megtenni a csapatért, együtt hajtok velük - egymásért. A klubbeli felkészülésem pedig nem alakult a legjobban hiszen azután érkeztem a Debrecenhez, miután tönkre ment a Podravka, így sokat kellett dolgozom, mire utolértem a lányokat, de aztán ez így jött össze. Rátérve a mai meccsre: kicsit elfáradtunk, felőrölt minket, hogy mindenki annyira odatette magát, hozzátett egy kicsit védelemben és támadásban is. A norvégok kapusa, Katrine Lunde is elkezdett elég jól fogni, de az is lehet, hogy mi lőttünk rosszakat. A védelemben is felkeményedtek, mi pedig túl közel mentünk a falukhoz, így nem tudtunk lendületből gólt lőni. Amikor egyszer felugrottam lőni, beleakadt a sáncba a kezem, és leestem, a kezem pedig ott maradt, így összeütköztem Lundéval. Ő ezt nem így látta, felfújta a dolgot, hiszen nem ütköztünk akkorát, hogy ebből bármi baja lett volna. Utolsó csoportellenfelünk, Japán jó lábmunkájú csapat, küzdenek, hajtanak. Nem becsüljük le őket, de megpróbáljuk ezt a formánkat tartani, egyre inkább kitolni a játék minőségét, azt elérni, hogy a hullámvölgyek egyre rövidebb ideig tartsanak. Célunk tehát szép játékkal biztos győzelmet aratni.

Thorir Hergeirsson (Norvégia szövetségi kapitánya): A Világkupát csak edzésre használták a résztvevők, így ne abból induljunk ki! A magyarok nagyon fiatal csapatot alkotnak, új játékosokat próbálgatnak. Tudtuk, hogy szeptember óta igen sokat fejlődtek, hiszen kiválóan kézilabdáztak Románia ellen a második félidőben, és Tunézia ellen is. Mivel tudjuk, hogy ellenfelünknek kiváló kézilabdázóik vannak, igazi rangadóra számítottunk. A végjátékot azzal nyertük meg, ami a fő erősségünk: az állóképesség. Minden meccsen hatalmas intenzitással játszunk a hatvanadik percig, amikor pedig ellenfelük elfárad, lerohanjuk. Ma sajnos ismét komoly hullámvölgybe kerültünk, ami a jelenlegi csapatunk legnagyobb problémája. Holnapi ellenfelünk, Románia a világbajnokság legnagyobb esélyese, hiszen a klubcsapatukban és a válogatottban is már évek óta együtt dolgozó gárdáról van szó. Világklasszis beállósaik és átlövőik vannak.

Mia Hermansson-Högdahl (Norvégia edzője): Köszönetet szeretnék mondani a magyar csapatnak, amellyel remek mérkőzést játszottunk, s akik nagyon kemény ellenfélnek bizonyultak ma. Két olyan új játékosokkal felálló csapat találkozott, amelynek egyaránt voltak jó és rossz szakaszai a meccs során. A mi jó periódusunk a találkozó utolsó tizenöt percére esett. Számunkra nagyon fontos volt a két pont megszerzése. A csapatszellemre semmi panaszunk nem lehet, ezt jól mutatja, ahogy fel tudtunk állni, és meg tudtuk fordítani a meccset.



Marit Malm Frafjord: Nem a Világkupán elért eredményből indultunk ki, nehéz meccsre számítottunk, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a félidőben döntetlennel vonultunk az öltözőbe. A meccs végén hatalmas erőket mozgósítottunk, a védelmünket összeszedtünk, és sok indításgólt szereztünk, a magyarok pedig szerintem kicsit elfáradtak, így jött össze a győzelem. Nagyon nehezen tudtuk tartani a döntetlen körüli eredményt, a végén pedig még nehezebb volt fordítani. Azt hiszem, tavaly egyénileg erősebbek voltunk, csapatként pedig mindenképpen kiegyensúlyozottabbak. Ugyanez egyébként más, a világbajnokságon résztvevő csapatokról is elmondható.

Hatvan percig nem bírtuk

© handball.hu