A 2017/18-as szezonban 71-re nőtt a magyar bajnokságban szereplő külföldiek száma. 2017 szeptemberében 67-en kezdték az évet, menet közben még négyen érkeztek (Geiger és Maibom Siófokra, Despotović rövid szlovéniai kitérő után Debrecenbe, a brazil kapus Gabina Fehérvárra) és négyen idő előtt távoztak (Gnabouyou és Damnjanović Siófokról, Samira Rocha Kisvárdáról és Barjaktarović Fehérvárról). Így a szezont ugyanannyi légióssal fejeztük be mint amennyivel elkezdtük, 67-tel. A teljes lista így néz ki:

*=2014/15-ös adatok (Szeged)
**=2015/16-os és későbbi adatok (Budaörs)
°=2013/14--2016/17-es adatok (Móvár)
ꜛ= 2016/17-es adatok (Kispest)

L14/15 L15/16 és L16/L17= itt +(1) jelöli ha valamelyik csapat év közben egy másik NB I-es csapattól igazolt légióst, de ezeket a légiósokat csak az első csapatuknál számoltam be az összlétszámba

(L13/14 L14/L15 L15/L16 L16/L17: légiósok száma az adott bajnoki évben, L17/18e: légiósok száma a 2017/18 szezon elején, Vált: a szezon közben érkezett/távozott légiósok száma, beleértve az NB I-en belüli átigazolásokat is, L17/18v: légiósok száma a 2017/18 szezon végén)

Úgy tűnik, a külföldiek számaránya stabilizálódott az NB I-ben, méghozzá 23-25% között - idén a bajnoki meccsekre benevezett 299 játékosnak 23,8 százaléka, tavaly a 286 játékosnak 23,1 százaléka érkezett más országból. Ez eleve magas szám, de még inkább az, ha a kapusokat és a teljes bajnoki szezonban három vagy kevesebb gólt szerző mezőnyjátékosokat nem számoljuk (ők általában azok a fiatalok, akik a mérkőzéseken inkább csak a kispadon ülnek). Nélkülük a 201 nevezett játékosból 59 a külföldi (az egyetlen nem-kapus légiós, aki négynél kevesebb gólt lőtt, a kisvárdai jobbszélső, Mihovics). Azaz a bajnokságban ténylegesen pályára kerülő mezőnyjátékosoknak majdnem egyharmada jött más országból (29,4 százalék).


A hetvenegy külföldi közül harmincnyolcan az ETO, a Siófok, a Kisvárda és a Fehérvár játékosai, ami egyben azt is jelenti, hogy a légiósok több mint fele négy csapatba koncentrálódik. A tíz másik klub osztozik a maradék harminchárom kézilabdázón, azaz a bajnoki mezőny kétharmadában csapatonként alig több mint három külföldit találunk (egészen pontosan 3,33-at).

Ez azért a valóságban nem ilyen egyszerű, mert számottevő eltérések vannak ilyen szempontból a tíz klub között. Az alsóház öt csapatában idén mindössze tíz légiós szerepelt, a számuk itt minimális (ráadásul a tíz közül az egyik a norvég beállós Lyngby, aki az ELTE hallgatója, és mellette tulajdonképpen kedvtelésből kézilabdázik a Vasasban). Ezzel szemben például Érden és Debrecenben tizennégyen voltak, ezen a két helyen máris többen mint az alsóház öt csapatában összesen.

Az NB I felsőházában az év végén hattal több légiós kézilabdázott mint egy éve, itt mind a négy csapatban nőtt a számuk a tavalyihoz képest, az ETO-ban egyenesen ugrásszerűen, hatról kilencre, majd Gonzalez érkezésével tízre. A középház öt csapatában (Siófok, Vác, Kisvárda, Fehérvár, Debrecen) egy éve 33-an voltak, most májusra 35-en lettek, és akkor még a szezon közben távozott öt játékost – akik helyett rögtön jött külföldről négy másik – nem is számoljuk (velük negyvenen lennének).

Ebben az évben csak középházi csapatok igazoltak év közben külföldről (a Siófok Geigert és Maibomot, a Fehérvár a kapus Gabinát, a Debrecen az előző szezonból már jól ismert Despotović-ot), a másik tizenegy csapat nem. A játékosmozgás az NB I-en belül amúgyis minimális volt: a felsőházban egyedül Gonzalez került át Mørk sérülését követően az ETO-ba Érdről, és rajta kívül még Borges Lima igazolt év közben Kecskemétre Debrecenből. Az alsóházban az MTK és a Békéscsaba jelentősen kevesebb légióssal kezdte a szezont (a kék-fehéreknél négy külföldi játékos közül egyedül Gorilszka maradt szeptemberre, de Békéscsabán is mindössze ketten, Kovačević és Vukajlović, és a kapuba jött még Popović). Budaörsön eleve nincsenek légiósok, a Vasasban is csak kettő, köztük az egyetemista Lyngby, így az öt alsóházi csapat közül egyedül Kecskeméten beszélhettünk számottevő légiós jelenlétről. Igaz, ott is egyikük, a korábban Békéscsabáról ismert Nyikolajenko ősszel eltűnt az országból és csak november közepén érkezett vissza.

Két éve, a 2015/16-os bajnoki év elején huszonkét új légiós kezdte nálunk a szezont. 2016/17-ben harminchárom, tavaly szeptemberben huszonkilenc új külföldit láthattunk a kézilabdapályákon. Rajtuk kívül öten voltak olyanok, akik az előző évben is itt játszottak, de nyáron másik NB I-es csapatba igazoltak, ezért ott újnak számítottak (Nyikolajenko és Kučerova Kecskeméten, Maria Garbuz és Balog Judit Kisvárdán illetve Do Nascimento Fehérváron). A szezon közben érkezett játékosokat is beleszámítva, a tizennégy NB I-es csapatban összesen 38 új légiós lépett pályára, ez eggyel kevesebb mint az előző bajnoki évben.

A 71 külföldi játékos közül 25-en a második évüket töltötték Magyarországon (közülük négyen nem ugyanabban a csapatban). Három vagy több éve kézilabdázik nálunk az ETO öt és az Érd négy játékosa (Amorim, Broch, Grimsbo, Groot és Knédliková illetve Krpež, Signaté, Bulatović és Mireya Gonzalez, igaz a két utóbbi a szezon végén máshova igazolt). Ugyancsak legalább három éve szerepel az NB I-ben Nerea Pena (FTC), Dijana Jovetić (Vác), Jelena Gjorgjijevszka (Fehérvár), Maria Garbuz (Debrecen + Kisvárda), Lilija Gorilszka (MTK) és Olga Nyikolajenko (Békéscsaba, MTK és Kecskemét). Közülük Gjorgjijevszka már biztos, hogy nem nálunk folytatja, és elképzelhető hogy Nyikolajenko is távozik tőlünk tizenhárom magyarországi bajnoki év után.

A fluktuáció mértéke szintén megállapodni látszik: a 2015/16-os szezon után a 45 légiós közül 15-en igazoltak külföldre, a 2016/17-es szezont követően a 63-ból 21-en (ezen kívül hárman befejezték aktív pályafutásukat – Biliana Bandelier, Daniela Piedade illetve Alena Abramovics, ő eleve csak egy évre tért vissza az MTK-ba). Tavaly nyáron az ETO-ból, a Ferencvárosból és a Dunaújvárosból egyetlen légiós sem igazolt másik csapatba, és Érdről is csak kettő (a brazil szélső Araújo és a horvát kapus Zeljak). De a Siófok és a Kisvárda is csak három-három légiósát küldte el május végén.

Szezon közben tavaly öt, idén négy külföldi játékos szerződése ért véget némileg váratlanul. Közülük anyai örömök elé néz két siófoki (Gnabouyou és Damnjanović), valamint egy kisvárdai kézilabdázó (Samira Rocha). A montenegrói kapus, Barjaktarović teljesen más okból, alig három meccs után bontott szerződést a Fehérvárral, a hírek szerint a magyar bajnokság tempója és edzésterhelése sok volt neki.

Idén Izlandról, Németországból és Svédországból is érkezett az NB I-be játékos (Pálsdóttir, Althaus és Jamina Roberts). Dániából tavaly senki nem volt, ebben a szezonban aztán négyen is lettek (Anne-Mette Hansen az ETO-ban, Lotte Grigel Debrecenben, Simone Böhme és Camilla Maibom Siófokon). Isitate és Maria Gedroit távozása Fehérvárról és Kisvárdáról egyben azt is jelentette, hogy nincsenek már japán és litván légiósaink. Szlovákiát továbbra is egyedül Kučerova képviseli, Romániából viszont hirtelen négyen is jöttek, Debrecenbe Zamfirescu, Siófokra Dedu, Geiger és Perianu.

A legtöbb külföldi most is Szerbiából érkezett (12), őket követi némi meglepetésre Franciaország és Brazília (7-7), majd Montenegró (5) és Ukrajna (5). Négy-négy légióssal képviselteti magát a magyar NB I-ben Norvégia, Hollandia, Dánia, Oroszország, Románia és Horvátország. A származási helyet nézve továbbra is észrevehetően elkülönül egymástól a tabella két fele. Brazil játékosok szinte mindenhol előfordulnak, de az alapszakasz hetedik helyezett Kisvárdától lefelé a 33 külföldi között leginkább szláv légiósokat találunk: 6 szerb, 5 ukrán, 4-4 orosz és montenegrói, 1-1 szlovák, macedón, horvát, bolgár és fehérorosz szerepelt ebben a nyolc csapatban. Rajtuk kívül Fehérváron volt még két brazil és egy francia, Debrecenben egy dán, egy izlandi és egy román, Kisvárdán és Kecskeméten egy-egy brazil játékos, plusz a Vasasban a norvég Lyngby. Ezzel szemben a tabella első hat helyén végzett csapatok 38 légiósa közül csak tizenegyen jöttek szláv országból, mellettük van még 6 francia, 4 holland, 3-3 norvég, dán, brazil és román, 2 spanyol és 1-1 osztrák, német és svéd játékos.

Az átlagéletkor a felsőházi játékosok esetében 29,3 a középházban 27,9, az öt alsóházi csapatban - a tavalyi 27 év után - most 25,5 év, azaz az alsóházban a légiósok idén másfél évvel fiatalabbak. Daniela Piedade visszavonulását követően a Fehérvár jobbszélsője, az immár harminchat éves Do Nascimento lett a légiósok korelnöke (1981). Őt követi az ETO beállósa, a német Althaus (1982), az ukrán balkezes átlövő, Nyikolajenko (1983), a Dunaújváros szerb kapusa, Tomasević, a váciak horvát jobbszélsője, Jovetić (1984), majd az Érd illetve az FTC balátlövője, Signaté és Jovanović, illetve a Kisvárda balkezes játékosa, Dmitrović (1985).

Általában elmondhatjuk most is, hogy az NB I legértékesebb külföldi játékosai harminc év körüliek vagy fölöttiek, és a többiek is a húszas éveik vége felé járnak. Egyedül a Békéscsaba lóg ki a sorból, itt a három szerb játékos átlagéletkora 23 év sincs. Huszonöt év alatti, azaz 1993-as vagy későbbi születésű légiós idén 18 volt az NB I-ben (tavaly még 23). Az igazán fiatalok – 22 évesek vagy fiatalabbak - hatan vannak: a középházban a Fehérvár brazil kapusa, Gabina (1996) és a váci irányító, Kovács Patrícia (1996), az alsóházban a békéscsabai jobbátlövő Kovačević (1996) és az irányító Vukajlović (1997), Kecskeméten a Debrecenből igen hamar kiebrudalt brazil átlövő, Borges Lima (1996) és a Vasasban Maja Savić lánya, a montenegrói Vanesa Agović (1996).

Az NB I három legfiatalabb légiósa Agović (1996 július), Gabina (1996 október) és a békéscsabai Vukajlović (1997 június). Összehasonlításként: az NB I legfiatalabb magyar játékosa a békéscsabai Hős Kata, aki 2001. december 19-én született (és akit a Békéscsaba - FTC meccs utolsó percében láthatunk is a pályán irányítóban, nem egészen két támadás erejéig).

A csapatonkénti 5,1 légiós első ránézésre nem tűnik soknak, de a helyzet korántsem ilyen egyszerű. A góllövőlistán az első tizenöt között tíz, az első húsz között tizennégy, az első negyvenben huszonöt külföldi kézilabdázót találunk, ha a meccsenként lőtt akciógólok számát nézzük. Ezek az adatok tavaly óta nem javultak, sőt kismértékben romlottak is, amennyiben egy évvel ezelőtt a legjobb negyven góllövőből még „csak” huszonhárom jött másik országból.

Az idei bajnoki szezonban 35 játékos érte el a mérkőzésenkénti három akciógólos átlagot, kétharmaduk külföldi. A tizenkét magyar játékos aki bejutott a legjobb 35-be, és köztük az első hat aki bejutott a legjobb 25 közé: Zácsik Szandra (5,44 gól/meccs), Walfisch Mercédesz (4,50), Triscsuk Krisztina (4,31), Karnik Szabina (4,11), Hornyák Ágnes (4,00), Háfra Noémi (3,54), Tóth Eszter (3,37), Varga Nikolett (3,30), Lukács Viktória (3,23), Schatzl Nadine (3,19), Kuczora Csenge és Klivinyi Kinga (3,00).

A posztonként leginkább gólerős öt játékosnak több mint a fele, a legjobb négy játékosnak majdnem kétharmada (24-ből 15) légiós:
jobbszélsők: Krpež, Jovetić, Varga N., Lukács V., Bódi Berni
jobbátlövők: Kovačević, Karnik, Mørk, Hornyák Á., Punyko
beállók: Broch, Snelder, Elgaui, Milanović-Litre, Zöldi-Tóth
irányítók: Nze-Minko, Oftedal, Groot, Tóth Eszter, Grigel
balátlövők: Mičijević, Zácsik, Despotović, Walfisch, Triscsuk
balszélsők: Radosavljević, Aoustin, Rocha, Schatzl Nadine, Pelczéder Orsolya

Érdemes számszerűsíteni azt is, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a külföldiek saját csapataik eredményes játékához. A 2014/15-ös évben a tizenkét csapatból mindössze kettő olyan volt, ahol az akciógólok egyharmadát vagy többet a légiósok szerezték. Tavaly már kilenc ilyen csapatot találtunk, és ez a szám idén sem változott:

A KNKSE és a Vasas idei adatait a Móvár és a Kispest tavalyi adataival hasonlítottam össze.
(L/akciógólok: a szezonban a légiósok által lőtt akciógólok száma; össz%: ez a szám a csapat összes akciógóljának százalékában; változás%: változás a 2016/17-es szezonhoz képest; Lszám: légiós mezőnyjátékosok száma 2017/18-ban; 1 légiós/gól: a szezonban egy légiós mezőnyjátékos által lőtt akciógólok aránya az összes mezőnygól százalékában)

Mint a táblázatból kiderül, az első kilenc csapat közül hatban a légiósoknak köszönhető a gólok fele vagy több mint a fele (ETO, Érd, Siófok, Kisvárda, Fehérvár és Debrecen). Siófokon és Újvárosban ugrásszerűen, egy év alatt majdnem kétszeresére nőtt az ilyen gólok százalékos aránya, egyedül Vácon (-7%) és némi meglepetésre Kisvárdán (-13,15%) figyelhetünk meg valamelyest csökkenő tendenciát. (Kisvárdán mindez az újonnan igazolt Triscsuk Krisztinának köszönhető, aki több mint száz akciógóljával jelentősen javított az idei arányokon.)

Dunaújvárosban ennek pont a fordítottja történt: itt az egyetlen légiós mezőnyjátékos egy év alatt megkétszerezte góljainak számát, és ezzel egymaga csapata akciógóljainak majdnem egynegyedét lőtte, ami szinte hihetetlen szám, és több kérdést is felvet (például azt hogy miért ennyire egyoldalú az Újváros támadójátéka, és ha egyoldalú, akkor miért ennyire sikeres...?) De a Békéscsaba is két szerb légiósnak, Kovačević-nek és Vukajlović-nak köszönheti az akciógólok egyharmadát. Igaz, ez kirívó esetnek számít, mert az alsóház másik négy csapatában amúgy az egész NB I-ben a leggyengébbek a külföldi játékosok statisztikái.

A 71 külföldi játékos posztonkénti besorolásban így néz ki (zárójelben a 2016/17-es számok):
Kapus: 11 játékos (7)
Jobbszélső: 6 játékos (7)
Jobbátlövő: 12 játékos (12)
Beálló: 9 játékos (11)
Irányító: 11 játékos (12)
Balátlövő: 17 játékos (11)
Balszélső: 4 játékos (4)
Védőjátékos: 1 játékos (2)

Kapusokból állunk talán a legjobban, ennek ellenére nem kevesebb mint hét új légiós érkezett hozzánk erre a posztra az elmúlt évben. Közülük a román Dedu Siófokon sztárigazolásnak számított, de a szerb Tomasević (Újváros), és Risović (KNKSE) is hamar első számú hálóőre lett csapatának. Julie Foggea és Tamara Popović meg kellett hogy elégedjenek a másodhegedűs szerepével Érden illetve Békéscsabán, Fehérváron meg Herr Orsolya váratlan sérülése után nyáron két külföldit is sebtében leigazoltak, hátha... Ennek ellenére továbbra is nagyon jó kapusaink vannak, kellő játékidővel az NB I-ben, még azok között is, akik idén kevesebb lehetőséget kaptak (Kiss Éva az ETO-ban vagy Oguntoye Viktória Újvárosban), ezért talán itt a legkevesebb a probléma.

Jobbszélen csak Krpež (Érd), Knédliková (ETO), Do Nascimento (Fehérvár) és Jovetić (Vác) számít komoly igazolásnak, a bajnokság első kilenc csapatából hatban hazai játékosok kapnak lehetőséget (Kisvárdán és Siófokon is). Beállóban sem jelenthettek akadályt idén a légiósok: Érden, Dunaújvárosban, Siófokon, Vácon, Fehérváron és Debrecenben is hazai játékosokat találunk ezen a poszton (igaz, éppen az ETO-ban és az FTC-ben nem).

Jobbátlövőben maradt a rengeteg külföldi, felnőtt balkezes lövőnk az NB I-ben jelenleg öt van: Kovács Anna és Szekerczés Luca Újvárosban, Kiss Nikolett Érden, Hajduch Csenge Debrecenben és Karnik Szabina az MTK-ban. A másik oldalon, balátlövőben a felső- és középház kilenc csapatában szintén csak öt magyar szerepel (a tizennyolc betölthető helyen): Tomori, Klivinyi, Triscsuk, Monori és Bulath, közülük is hárman sérültek már hónapok óta. Ezer szerencse hogy az elmúlt évben két utánpótláskorú játékos, Háfra Noémi és Kácsor Gréta is sikeres szezont zárt, és jó eséllyel megoldják majd ezt a posztot. Itt egészen éles határvonal húzható az alsóházi csapatok és a többiek között, amennyiben a 17 légiósból csak egy – közülük is a leggyengébb, a montenegrói Agović – játszik az utolsó öt csapat valamelyikében (a Vasasban), a többiek mind kivétel nélkül a felső- vagy középházban szerepelnek. A magyar balátlövők mostanára visszaszorultak az alsóházba.

Immár a negyedik légiósok dominálta bajnoki éven vagyunk túl, megfogyva bár, de törve nem (reméljük...). Tavaly optimistán 54-56 légióst tudtunk hosszabb távon elképzelni az NB I-ben, ma már inkább 66-68-at mondanánk. Kiderült, hogy fiatal magyar játékosokkal és kellő lelkesedéssel is el lehet érni azt az eredményt (Vác) amit máshol tíz-tizenkét válogatott légióssal gondolnak csak elérhetőnek (Siófok). Kiderült, hogy külföldiek sokasága sem garancia a sikeres nemzetközi kupaszereplésre (Érd, Debrecen), de még a sikeres NB I-es szereplésre sem (Fehérvár). Kiderült, hogy tizennyolc éves játékosok is lehetnek olyan hasznosak az NB I-ben, mint huszonéves külföldiek (Vác, Vasas). Mondhatjuk, tanulságos évet zártunk.

Csak remélhetjük, hogy a klubok és a kézilabda szövetség is levonja ebből a megfelelő következtetéseket.

Dán Róbert

© handball.hu