A felsőházban a listavezető ETO légiósainak száma tavaszra megduplázódott (az egy évvel ezelőtti 5-ről 11-re) és az Érdben is kettővel több külföldi kapott helyet idén. Ezzel szemben az alsóházban alig volt változás (a tavalyi hat légiósból a szezon elejére kilenc lett, májusra aztán megint csak hét).

Két évvel ezelőtt négy csapatban még egyáltalán nem játszottak külföldiek; közülük háromban (Siófokon, Debrecenben és Mosonmagyaróváron) idén már hét légiós kapott helyet és egyedül a Dunaújvárosban nem szerepelt ebben a szezonban külföldi játékos. Ha a csapatokat külön-külön nézzük, akkor messze a legtöbb légiós az ETO-ban fordult meg ebben a bajnoki évben (összesen tizenegyen), második helyen a Fehérvár áll (hat külföldi játékossal), harmadik pedig az Érd (öttel). A teljes lista így néz ki:

Csapat	L2013/14	L2014/15e	Vált.	L2014/15v	Ag/össz%
ETO	5	8	+3/-1	10	348/57%
FTC	3	3	-1	2	109/17%
Érd	3	5	-	5	139/27%
Dunaújváros	0	0	-	0	0
Siófok	0	3	-	3	105/17%
Fehérvár	1	5	+1/-1	5	109/25%
Debrecen	0	2	-	2	64/13%
Békéscsaba	2	2	-	2	180/36%
Vác	3	2	+1/-1	2	60/14%
Mosonmagyaróvár	0	2	+1/-1	2	100/22%
MTK	1	2	-	2	20/4%
Szeged	0	3	+1/-3	1	98/23%
ÖSSZESEN	18	37	-	36	-

(L2013/14: légiósok száma 2013/14-ben, L2014/15e: légiósok száma a 2014/15 szezon elején, Vált.: a szezon közben érkezett/távozott légiósok száma, L2014/2015v: légiósok száma a 2014/15 szezon végén, Ag/össz%: légiósok által a 2014/15-ös alapszakaszban lőtt akciógólok száma/az adott csapat alapszakaszban lőtt összes akciógóljának százalékában)

2013/2014-ben hét új légiós kezdte nálunk a szezont (közülük is hárman alsóházi csapatokban). Az idei bajnokság elején, szeptemberben már 27 új légióst láthattunk a kézilabdapályákon, azaz az újak száma egy év alatt megnégyszereződött (egyedül a Békéscsaba érte be a régiekkel, Glusicával és Nyikolajenkóval). A két évvel ezelőtti húsz külföldi játékosból tízen távoztak 2014 júniusában, helyettük 27-en jöttek. Idény közben pluszban érkezett még Tamires és Grimsbø (az ETO-ba), a horvát Jovetić (a Vácba), és Franković (a Mosonmagyaróvárba); így a 2014/15-ös bajnoki évben nem kevesebb mint 31 új külföldi játékost láthattunk a magyar NB I-ben...

Az összesen 41 légiós közül csak tízen voltak "régiek" (Amorim, Løke, Lunde, Pena, Steinbach, Vukćević, Gridnyeva, Glusica, Nyikolajenko és Stefanović). Ha mindehhez még figyelembe vesszük azt is, hogy közülük Lunde egyáltalán nem, Amorim pedig alig játszott ebben az idényben, Gridnyeva jószerivel csak heteseket védeni állt be Érden, Steinbach pedig másfél hónap után visszament Németországba, akkor még egyértelműbben kijelenthető hogy a magyar bajnokságban ez az év az új külföldi játékosok éve volt. Két kiváló példa erre az ETO és a Fehérvár játékoskerete 2014/15-ben...

Az átlagéletkor a felsőházi és a középházi csapatok légiósai esetében 28 év, az alsóházban valamivel kevesebb, 26 év. AZ NB I "rangidős" légiósa az érdiek kapusa, a heteseket meglehetősen érdekes stílusban védő "Szveti" Gridnyeva (1973), őt követi a siófokiak beállósa, Piedade (1979) és irányítója, Wörz (1980), a győri Lunde (1980), a békéscsabai Glusica (1982), az ETO norvég beállósa, Heidi Løke (1982) és a békéscsabai jobbátlövő, az ukrán Nyikolajenko (1983). Általában elmondhatjuk, hogy az NB I legértékesebb külföldi játékosai harminc év körüliek, sőt, közülük többen már bőven harminc év fölött járnak. Huszonöt év alatti, azaz 1990-es vagy későbbi születésű légiósból csak tizenegy volt idén az NB I-ben; igazán fiatalok - 22 évesek vagy fiatalabbak - pedig csupán öten: Laćković (Szeged), Filipović (MKC SE) és Vukćević (Érd) (mindhárman 1992), Tamires de Araujo (ETO) (1994) és Bobana Klikovac (DVSC), aki jelenleg az NB I legfiatalabb légiósa (1995). Az utóbbiak esetében persze felmerülhet a kérdés hogy miért nevelünk mi fiatal játékosokat más országok válogatottjainak, de elnézve idei teljesítményüket messze van még az az idő amikor ők saját hazájuk csapatában meghatározó emberek lesznek; Vukćević már lassan négy éve itt van (tizenkilenc évesen igazolt az Érdbe), de a montenegrói válogatottban most sem tőle kell tartani.

A légiósok származási helyét nézve a tabella első felében több különböző országból találunk játékosokat: a legtöbbet, hármat-hármat Norvégiából (Lunde, Løke, Grimsbø), Brazíliából (Amorim, Tamires, Piedade) és Németországból (Wörz, Müller és Steinbach - igaz, az utóbbi kettő még év közben távozott). A bajnoki táblázat második felében már a délszláv légiósok dominálnak: a hatodik helyezett Fehérvártól lefelé a 19 külföldi játékosból tizenhárman valamelyik délszláv országból jöttek, ketten Ukrajnából és Japánból, és van még játékos Tunéziából és Ausztriából. Ezzel szemben az első öt csapat 22 légiósából csak öten jöttek délszláv országból. Így is az országok listáját magasan Szerbia vezeti kilenc légióssal, a második helyen hat légióssal Horvátország áll, a harmadik helyen holtversenyben a már említett norvégok, brazilok és németek. A 41 légiós majdnem fele (18) délszláv országból érkezett. Érdekes talán megemlíteni azt is, hogy a korábban népszerű román és szlovák játékosok közül az idei bajnokságban egy sincs (és már a tavalyiban sem volt egy sem).

A délszláv játékosok jelenleg nagyon népszerűek (legalábbis a klubvezetők körében), de a teljesítményük gyakran kiszámíthatatlan. A váci Stefanović, akit Klivinyi Kinga helyére igazoltak 2013-ban, például az első szezonjában nyolc meccsen 33 gólt lőtt, ezt követően megsérült és félévet ki kellett hagynia. 2014 szeptemberében tért vissza, utána 28 bajnoki mérkőzésen már csak 18-szor talált be. Igaz, idén inkább védekezésben számítottak rá, de az első évben meccsenként lőtt négy gól után a második évben elért 0,7 gólos átlag azért példa nélküli visszaesés egy olyan átlövő esetében, akit annak idején komoly erősítésként harangoztak be Vácon.

Ennek az ellenkezőjére találhatunk példát a Szeged esetében, igaz ez a történet sem végződött jól. A bajnokság egyetlen másodosztályból feljutó csapata három délszláv légióssal kezdte meg a szezont, akik az első tíz meccsen 74 akciógólt szereztek, azaz a csapat addig lőtt akciógóljainak 37%-át. Ebben az esetben a külföldi játékosok szerepeltetése bevált, mondhatnánk. November végére azonban kiderült hogy a Szeged aligha lesz képes bent maradni az első osztályban és amikor pénzügyi gondjaik lettek, a klub első dolga volt hogy mindhárom légiósát elküldje (a beálló, Lojpur a hírek szerint maradhatott volna, ha elfogadja, hogy a fizetését csökkentik). A Szeged mindenesetre drágának mondott légiósai eltávolításával stabilizálta anyagi helyzetét, és ezután egy ideig a magyar bajnokság másik színmagyar csapata volt, amíg január végén meg nem érkezett Fehérvárról a horvát Laćković.

Ha azt nézzük, hogy a külföldiek közül ki melyik poszton játszik, akkor célszerű a kapusokkal kezdeni. Itt mindig is voltak légiósok, ezen a poszton ugyanis két teljesértékű játékosra van szükség, és a magyar játékosok között azért nincs 24 NB I-es szintű hálóőr. Mivel - a mezőnyposztokkal ellentétben - a kapuba máshonnét nem lehet valakit átirányítani (még vészhelyzetben sem), ezért az utánpótlásból felhozott kapus eleve nagyobb kockázatot jelent az utánpótlásból felhozott mezőnyjátékosnál. Így aztán gyakran előfordul, hogy csak a harmadik kapus jön a juniorból, az első két kapus viszont felnőtt játékos. Itt kerülnek képbe a külföldiek.. A most véget ért bajnoki szezonban 8 külföldi kapus védett; az első hat csapat közül csak a Dunaújvárosban nem volt ezen a poszton légiós. Az ETO-ban mindjárt hárman is (Lunde, Grimsbø és Grubisić), a Fradi első számú kapusa szintén külföldi (Tomasević), az Érdben, Siófokon és Fehérváron pedig kiegészítő szerepben láthattunk a kapuban légiósokat (Gridnyevát, Kumpelt és Savkót). A tabella második felében ezzel szemben csak egy csapatnak, az MTK-nak volt külföldi hálóőre (az osztrák Blazek).

A 33 külföldi mezőnyjátékos posztok szerinti felsorolásban így néz ki (mellette zárójelben - összehasonlításként - a 2013/14-es szezonban az adott poszton szereplő külföldiek száma):

- balátlövő: 15 játékos (7)
- beálló: 6 játékos (3)
- irányító: 5 játékos (2)
- jobbszélső: 4 játékos (2)
- jobbátlövő: 2 játékos (2)
- balszélső: 1 játékos (0)
- védőjátékos: 0 játékos (1)
- kapus: 8 játékos (3)

A tizenegy, légiósokat foglalkoztató NBI-es csapat közül kilencben játszik külföldi balátlövő, közülük négyben mindjárt többen is (ETO, Mosonmagyaróvár, Vác, Szeged (igaz, a Szegednél a három balátlövő közül az egyik akkor érkezett, amikor a másik kettő már nem volt).

Ezt a meglehetősen lehangoló képet némileg árnyalja, hogy van közöttük olyan, aki szinte csak védekezésben kapott szerepet (Stefanović - Vác és Khouildi - MTK), volt akit átirányítottak beállóba mert átlövőnek nem felelt meg (Gorilszka - DVSC), volt aki másfél hónap után hazament Németországba (Steinbach - FTC) , volt akit három hónap után elküldtek, mert elfogyott a pénz (Cubela - Szeged), és volt aki csak perceket kapott a pályán (Tamires - ETO). De így is maradt még nyolc külföldi balátlövő, akik a csapatukban fontos szerepet kaptak (Glusica, Signaté, Amorim, Szeny, Filipović, Franković, Laćković és Steriova). Belegondolva abba, hogy a teljes felnőtt NB I-ben ezen a poszton nagyjából 22 játékosra van szükség és ennek kétharmadát, 14-et a csapatok eredetileg külföld játékossal akarták megoldani, azt hiszem nem is meglepő hogy a balátlövő posztra a válogatottban már jó ideje hiába keresünk fiatal játékosokat.

A közismert hiányposztokon - némi meglepetésre - jóval kevesebb légióst találunk. A balkezes posztokon átlövőben mindössze kettőt (Müller - ETO, Nyikolajenko - Békéscsaba), balkezes külföldi szélső pedig csak négy volt idén az NB I-ben, Érden mindjárt ketten is (Krpez és Kosztyukova), rajtuk kívül még Knédlikova (Mosonmagyaróvár/ETO), illetve - a szezon második felében - a horvát Jovetić (Vác). Azaz nem kevesebb mint kilenc NB I-es csapatunk hazai, magyar játékosokkal oldja meg ezt a két posztot (kérdés persze, hogy akkor a válogatottban miért számítanak ezek mégis hiányposztoknak?). A kevesebb légiós igazolás valószínűleg azzal magyarázható, hogy jó balkezes játékos nemzetközi szinten is kevés van, aki van, az eleve drága, no-name délszláv balkezeseknél pedig a magyar junior játékosok is jobbak.

Beállóban is évek óta problémákkal küzdünk, de úgy tűnik, itt sem a külföldi játékosok miatt, mert idén ezen a poszton csak hat külföldivel kellett számolni; ráadásul a szerb Lojpuron három hónap után túladott a Szeged, míg a montenegrói Klikovac (DVSC) jó eséllyel az egész NB I leggyengébb légiósának mondható. Persze az kétségtelenül nem segít hogy a bajnokság első öt helyezettje közül háromban külföldi játékos az első számú beálló (Løke - ETO, Vukćević - Érd, Piedade - Siófok), de az sem, hogy a jónak számító magyar beállósok két csapatban koncentrálódnak (FTC, Fehérvár) és ezzel egymástól veszik el a játékidőt (ahogy azt nemrég Németh András mondta). Itt egy-két átigazolás a jelenlegi légiós létszám mellett is javítana a helyzeten.

A külföldiek mellett hangoztatott érvek közül leggyakrabban azt halljuk, hogy "olcsóbbak mint a hazai játékosok", és "emelik a bajnokság színvonalát". Az előbbiről nem sokat tudunk mondani (a játékosok fizetéséről nincsenek hozzáférhető adatok), az utóbbiról egy kicsivel többet. Az MKSZ adatbázisa csak a gólok számáról ad tájékoztatást, de az is valami. Az alapszakaszban fordulónként - ez hat meccset jelent - átlagban 256 akciógól esett, ebből a légiósok 60,5 gólt lőttek; meccsenként az akciógólok átlaga 43, ebből a légiósok tíz góllal vették ki a részüket.

Csapatonként természetesen jóval nagyobb a szóródás: az ETO akciógóljainak több mint a felét, 58%-ot külföldi játékosok szerezték (ebből Løke egymaga 102-t, Szeny 63-at), őket követi a Békéscsaba (36%), az Érd (27%), a Fehérvár (25%) és a Szeged (23%). A lista végén a Siófok (17%), a Vác (14%), a Debrecen (13%) és az MTK (4%) áll. Külön érdemes kiemelni közülük a Békéscsabát, ahol a csapat két légiósa (Glusica és Nyikolajenko) az alapszakaszban az összes akciógól 36%-át hozta össze, azaz a góloknak majdnem felét ők ketten lőtték. A békéscsabai honlap fórumán havonta olvashatunk szurkolói kommenteket arról hogy mindketten túl vannak már pályafutásuk zenitjén, és éppen ideje lenne őket elküldeni. De ebben az esetben ki fog helyettük gólt lőni...? Az NB I valószínűleg két legkevésbé pótolható légiósa jelenleg éppen a békéscsabai Glusica és Nyikolajenko.

Persze nem mindenki ilyen jó, és a bajnoki táblázat második felében alig egy-két olyan légióst találunk aki valóban "emeli a bajnokság színvonalát". Ezért ezekről az igazolásokról inkább hihető az, hogy csak azért vannak, mert olcsóbbak mint a hazai játékosok, bár még ilyen értelemben sem mindig "érik meg a pénzüket". De persze így is jönnek, mert a magyar bajnokságnak Európa-szerte jó a híre-neve, és pénz is akkor lett nálunk a kézilabdázásra, amikor máshol szinte mindenhol elfogyott. Így a "külföldi játékosok éve" - legalábbis nálunk, Magyarországon - aligha zárult le az idei bajnoki szezonnal.

Dán Róbert

© handball.hu