Róth Kálmán: Lehet róla vitatkozni, de én sikerként értékelem az ezüstérmet. Ha az Eb kezdete előtt bárki azt mondta volna, hogy másodikak leszünk, mindenki ünnepelt volna. Norvégia ellen azért nem jött össze a győzelem, mert sokat hibáztunk, ellenfelünk pedig kevesebbet, ennyire egyszerű a magyarázat.

handball.hu: Hogyan tovább az Európa-bajnokság után?
Róth: Fogalmam sincsen, hiszen minden utánpótlásedzőnek most jár le a mandátuma. Gondolom, hogy az elnökség eldönti, ki folytassa tovább a munkát. Amikor én elvállaltam ezt a feladatot, akkor az elnökség kérése az volt, hogy a hazai Eb végéig csináljam. Becsülettel végigcsináltuk, szégyen nem érhet bennünket. Egy olyan csapatot sikerült felhozni Európa élvonalába, amelyik két évvel ezelőtt nem tudott kijutni a világversenyre. Azt gondolom, hogy ez a szakmai munkát minősíti. Az az igazság, hogy minden pillanat, amit ezzel a csapattal töltöttem, egy ünnepe volt az életemnek. Ők adták vissza a hitemet abba, hogy igenis lehet kézilabdát csinálni.

Szalai Babett: A célunkat teljesítettük, hiszen előzetesen a legjobb négybe vártak minket, sőt, még azon felül is szerepeltünk. A döntőben kikapni nem a legszerencsésebb dolog, de mindenki – edzők, szülők, szurkolók - büszke az ezüstre. Jobb is lehetett volna, de nem búslakodunk. Most még nem a legjobb a hangulatom, de egy-két napon belül ez másképp lesz. Azt hiszem, van még ebben a csapatban tartalék, hiszen sokat fejlődtünk ezen a nyáron is a felkészülési mérkőzések során. Még fiatalok vagyunk, sok minden van bennünk.

handball.hu: Mik a terveid a jövőre nézve?
Szalai: Mindenképpen NB I-es csapatnál szeretnék kézilabdázni itthon, vagy külföldön, ezen kívül bekerülni a felnőtt válogatott keretébe. Szerencsére többen is megkerestek már az Európa-bajnokság alatt, de egyelőre még konkrétumokról nem szeretnék beszélni.

A norvég juniorok is a legjobbak

© handball.hu