XI. nőikézilabda Európa-bajnokság, A-csoport, 1. forduló

Magyarország - Oroszország
2014. december 7. (vasárnap), 20.30 Győr, Audi Aréna
Játékvezetők: Peter Brunovsky, Vladimir Canda (szlovákok)
ÉLŐ: m1

Immár egy hete újra főállású szövetségi kapitánya van az orosz nőikézilabda-válogatottnak. Jevgenyij Trefilov ugyanis december 1-én "saját kérésére" szerződést bontott az orosz bajnokságban jelenleg hatodik helyen álló Kubány csapatával.

"Jevgenyij Vasziljevics másfél éve dolgozik nálunk, és azóta nem volt semmiféle előrelépés" - kommentálta a hírt Eduard Koksarov, a klub elnöke. "Folyton az ötödik-hatodik helyen bóklászunk, pedig játékerő alapján az érmekért kellene harcban lennünk. Belátva, hogy ezt a célt a jelenlegi csapattal nem tudja teljesíteni, Jevgenyij Vasziljevics úgy döntött, hogy ezután inkább a válogatottal kapcsolatos feladataira fog összpontosítani".

Trefilov csapatából már a nyáron öt játékos távozott (ráadásul gyengébb együttesekbe), és a hírek szerint a többiek november végén kijelentették, hogy nem hajlandók a trénerrel tovább dolgozni, mert olyan "érzelmi stresszben" zajlanak az edzések, ami már kibírhatatlan. Így Trefilovnak mennie kellett, bár ahogy azt egy orosz webhelyen írták: "egyértelmű, hogy ez az esemény aligha javított a szövetségi kapitány közérzetén".

December 3-án az Orosz Kézilabda Szövetség elnökének lehetett kérdéseket feltenni online, bárki kérdezhetett. Persze nem maradt el az ilyenkor megkerülhetetlen kérdés: milyen elvárásokkal indították útnak az orosz válogatottat a 2014-es Európa-bajnokságra? A válasz: "a legmagasabb elvárásaink vannak velük szemben, a csapatnak be kell jutnia a legjobb kilenc közé, mert csak ebben az esetben kapunk kedvező csoportbeosztást a jövő évi vb-selejtezőkre". Igaz, utána Vlagyimir Nyeljubin, az OKSZ elnöke hozzátette azt is, hogy reméli, hogy az érmekért harcolhatnak az Eb-n.

Így múlik el a világ dicsősége – ez a két hír jól érzékelteti, hogy az orosz kézilabdázás már messze nem az, mint ami akár öt-hat évvel ezelőtt volt. Vége a dicsőséges esztendőknek. "Idén ősszel a válogatottunkat meghívták Romániába. Romániába... Ugyanoda, ahová tizenöt évvel ezelőtt hívtak minket, amikor kezdő edző voltam" - jegyezte meg a minap Trefilov. "Idáig jutottunk... Megint a nulláról kezdhetünk mindent."

Ki tudja, hogy Trefilov sokáig marad-e. Nyeljubin az online kérdezz-felelek során úgy nyilatkozott, hogy "jelenleg megvan a bizalom Trefilov irányában, de az Eb után majd az elnökség és az edzőbizottság eldönti, hogy mi legyen vele", előre pedig nem szeretne semmit sem mondani ezzel kapcsolatban.

Mindenesetre Trefilov meglehetősen visszafogottan készült a decemberre, interjút keveset adott, és ott is szinte mindig röviden fogalmazott. "Az Európa-bajnokságon nincsenek könnyű meccsek, és elég nehéz csoportba kerültünk" - mondta ezt még júniusban, amikor kiderült, hogy kik lesznek majd az orosz válogatott ellenfelei. "A magyarok saját közönségük előtt játszanak, az ország kézilabda-fővárosában, Győrben, ezzel azt hiszem, mindent el is mondtam. A lengyelek egyre jobbak lesznek, a legutóbbi vb-n Svédországot is elütötték a továbbjutástól, és mi is megszenvedtünk velük mostanában. A spanyolok ellen meg sosem szerettünk játszani."

Ősszel az orosz válogatott a Kárpát-kupán vett részt Nagyváradon, ahol Románia B- és Románia A-csapatával játszottak felkészülési meccseket. A B-csapatot legyőzték (31-28), az A-csapattól kétszer kikaptak (20-28, 20-28). Ez volt az a torna, ahová a meghívást Trefilov egyfajta személyes sértésként élte meg (elnézve a résztvevőket valahol még érthető is), ezért utána a médiának sem nyilatkozott, helyette a csapat technikai vezetője értékelte az eseményt. November végén aztán Hollandiában játszottak két felkészülési mérkőzést a hollandokkal, itt az első meccs döntetlenre végződött (29-29), a második pedig kétgólos vereség lett (25-27).

A hazaérkezés után az OKSZ sajtósai interjút készítettek Trefilovval, aki dicsérte az ellenfelet: "Hollandia nagyon jó csapat, skandináv kézilabdát játszik, ellenük mindenkit ki tudtunk próbálni különböző felállásban. A válogatott összeállításában ezután csupán minimális változások lesznek, Hollandiába tizenhét játékossal utaztunk, közülük már csak egy fog kimaradni". Anna Vjahirjeva a második meccsen nem játszott, bár Trefilov ezt akkor azzal indokolta, hogy ő még fiatal, a felnőtt válogatottban mostanában szerepel először, és nem akarta, hogy a második meccsen megsérüljön. A kapusokra külön kitért: „Úgy döntöttünk, hogy ezen a poszton a tapasztalat a legfontosabb, ezért visszük az Eb-re Maria Szidorovát, akit ugye nem kell külön bemutatni és Anna Szedojkinát, aki hosszú kihagyás után kezdett újra védeni a Volgográdban, de reméljük, hogy Győrben azért jó formában lesz."

Mint kiderült, a válogatott december 1-én érkezett vissza Moszkvába, utána a játékosoknak december 3-án este kellett edzésen megjelenniük ugyanitt, azaz mindenki kapott 36 óra "szabadságot". Ezt még az OKSZ sajtósai is furcsállták, és rá is kérdeztek, hogy ez a semmire nem jó 36 óra mire volt jó mégis. Trefilov ezt azzal magyarázta, hogy nyolc napot végigdolgoztak szünnap nélkül, és a válogatottban sokan férjes asszonyok vagy családanyák, van akinek már két gyereke is van. Nekik nagyon fontos hogy pszichésen fel tudjanak töltődni, és erre már egyetlen otthon töltött este is elég lehet. "Én csak amiatt aggódom, hogy mi van, ha ilyenkor leesik a hó valahol Volgográd vagy Rosztov környékén, aztán megáll a közlekedés, és a játékosaim nem tudnak visszaérni időben." (Valóban, 36 óra szabadidő még Magyarországon sem lenne túl sok, de ha az orosz távolságokat vesszük figyelembe, akkor még kevesebb.)

Ez volt Trefilov utolsó interjúja az Eb előtt, és itt is csak házon belül engedték, hogy nyilatkozzon a szövetség saját újságíróinak.

Ősszel csak egyszer fordult elő, hogy spontán megnyilvánult, a Szkifi - Kubány bajnoki meccs után a helyi tévé tudósítójának még a pálya mellett. Szó se róla, itt aztán Trefilov valóban kipakolt: "A kézilabdázás színvonala nálunk már lent van a mélyben, okos dolgokat mondunk, mesélünk mindenfélét. A focinak már annyi nálunk, és most a kézilabdának is annyi lesz. Ha bajnokságot nyerünk, akkor már örülünk, ha győzünk az Orosz Kupában akkor már örülünk, de a színvonal meg... Itt az ideje, hogy vége legyen ennek a zuhanásnak. A Kubányt nekem ne is említse, a saját csapatom, de a nyáron a játékosok fele lelépett. Nézze, a sportban vannak bizonyos szabályok, vannak törvényszerűségek: ha egy csapatot két-három évig sikerül egyben tartani, akkor az jól fog játszani, de ha kicseréljük a játékosokat, minden évben fiatalítunk, akkor az a csapat sosem fog eredményt elérni, örökké csak fiatalodni fog. Egy gárdának össze kell kovácsolódnia, a játékosoknak ösztönösen tudniuk kell hogy most a többiek éppen hol vannak a pályán, és mi azt akarjuk, hogy ez rögtön menjen? Ilyen soha az életben nem lesz. Az újságírók most nagyon dicsérik az U20-as válogatottunkat, hogy velük majd megoldjuk a helyzetet, erre most mit mondjak, meghülyültek ezek, vagy mi? Öt-hat éven keresztül együtt kellene versenyeztetni őket különböző tornákon, és akkor lenne belőlük valami. Régen miért jöttek a győzelmek? Mert a válogatottban nyolcan ugyanabban a csapatban, Toljattiban játszottak, és velük a hét minden napján láttuk egymást, a hét minden napján, de az, hogy van négy nap edzőtábor és utána már megyünk is az Eb-re, az semmire se jó, még arra se, hogy egymás nevét megjegyezzük."

Ez az interjú november 7-én készült, három hét múlva Trefilov már nem volt a Kubány edzője, maradt neki a válogatott.

Az Európa-bajnokságon a cél az, hogy a csapat a legjobb kilenc közé kerüljön, ami azért fontos, mert ebben az esetben a 2015-ös vb-selejtezőkre az első, kiemelt kosárba kerülne a válogatott, könnyebb ellenfelet kapna, és biztosan kijutna a vb-re (onnét pedig remélhetőleg az olimpiára). Ez bizony a szerénynél is szerényebb célkitűzés, de az orosz kézilabdázás jelenlegi helyzetében már az számít az év hírének, ha sikerül külföldről játékosokat honosítani. Manaharova például néhány napja jelentette be, hogy orosz állampolgár lesz, és a hírek szerint Simkutye honosítása is már csak hetek kérdése.

Egyéb részleteket nem a szakmai stábtól vagy a szövetségtől, hanem Artyom Smelkovtól, a kézilabdameccsek több éve állandó tudósítójától, az NTV-Plusz tévécsatorna kommentátorától tudhattunk meg, aki december 6-án érdekes interjút adott a russianhandball.ru kézis témájú webhelynek. Cikkünk végén ebből idézünk néhány részletet:

- Trefilov visszatérése a nemzeti válogatott élére mennyit változtatott a csapat játékán és összeállításán?
Smelkov: Jevgenyij Vasziljevicsről köztudomású, hogy a termetes, magas játékosokat preferálja, szerinte ilyenekből most kevés van, de ő mégis őket hívja be a keretbe. Rajtuk kívül főleg azokat, akik annak idején vele jól szerepeltek, ilyen például Marennyikova, Uszkova, Maja Petrova vagy Anna Szedojkina. Inkább a régi válogatott egyfajta újjászületéséről beszélhetünk, és nem egy igazán új csapatról.

- A Dinamo Volgográd jól szerepel a BL-ben, ennek ellenére tőlük csak két játékos kapott helyet a válogatottban, Szedojkina és Dmitrijeva. Ez azért meglepő, nem...?
Smelkov: A BL-meccsek valóban komoly fokmérőnek számítanak, és őszintén szólva rajtuk kívül még Olga Levina és Anna Kocsetova is ott kellene hogy legyen a válogatottban. Levina sajnos nem teljesen hadra fogható, műtéte lesz nemsokára, Kocsetovával meg Trefilov sohasem jött ki. Ő legutóbb 2010-ben szerepelt a válogatottban, és mostanában aligha kerül be újra.

- Jevgenyij Vasziljevics gyakran panaszolja, hogy nem talál olyan fiatal játékost akit bátran be tudna hívni a felnőtt válogatottba. Tényleg ilyen rossz a helyzet?
Smelkov: Nem annyira. Az 1994-esek közül – akik ugye idén kerültek ki az utánpótláskorból – ketten, Darja Dmitrijeva és Anna Vjahireva abszolút képes felnőtt szinten teljesíteni, rajtuk kívül szóba jöhet még Ihnyova és Vegyohina is.

- A külföldön játszó légiósok mennyire jelentenek erősítést a válogatottnak?
Smelkov: Egyikük sem nevezhető kulcsjátékosnak, de Anna Szeny (Audi ETO) jelenleg nélkülözhetetlen a védekezésben, Olga Csernoivanyenko (Vardar) pedig ígéretes szélső. Jekatyerina Davigyenko (Baia Mare) beválogatását viszont nem értem, az ő teljesítménye a klubcsapatában és a válogatottban is erősen ingadozik, mégis Trefilov a pekingi olimpia óta valamiért nagyon bízik benne, és mindig számít rá. Volt amikor ez nem sült el jól, de reménykedjünk, hogy most Davigyenko is hasznára lesz a csapatnak.

- Vannak olyan játékosok, akik képesek nehéz helyzetben vállukra venni a csapatot, és akikre a többiek hallgatnak?
Smelkov: Jevgenyij Vasziljevicsnél a sikeres években sem voltak a csapatban "vezérek", a válogatott játéka a jól kidolgozott védekezésre épült, elöl pedig a játékosok egyéni képességeiből próbáltunk megélni. Most sincs a csapatnak igazi vezére, a pályán biztosan nem. Azt mondjuk el tudom képzelni hogy Anna Szeny az öltözőben vezérkedik, ő már csak ilyen. Ha az egyéni képességeket nézzük, akkor Anna Vjahireva a pálya minden részéről gólveszélyt jelent az ellenfél kapujára, de tartok tőle, hogy ő csak tartalék lesz ezen az Eb-n. (Valóban, Trefilov végül nem nevezte Vjahirevát a 16 fős keretbe – szerk.)

- Tényleg nehéz csoportba kerültünk?
Smelkov: Nem annyira. Igaz, a magyarok a házigazdák, ez nekik előny és a csapatuk is több mint jó, de most hiányozni fog tőlük Görbicz. Ennek ellenére ők a leginkább esélyesek a csoportgyőzelemre, viszont mi befuthatunk a második helyre. A lengyeleknek tavaly minden összejött, de nem lesz még egy ilyen szerencsés évük, a spanyoloknál meg kiöregedett az a korosztály, amelyik a régi nagy sikereket hozta, és hasonló képességű fiatal játékosaik nincsenek.

- A házigazdákkal játsszuk az első meccset – ez jó vagy rossz?
Smelkov: Szerintem jó, hogy velük kezdünk. Lehet, hogy a játékosaink közül néhánynak megremeg a keze, mert a magyar szurkolók fergeteges hangulatot tudnak teremteni, de én nem hiszem, hogy ettől mentálisan összeomlana a csapat. Az is lehet, hogy a magyarok nem fogják bírni az első meccsen a stresszt. Utána a spanyolok és a lengyelek mindenesetre könnyebb ellenfelek lesznek.

Dán Róbert

Az orosz válogatott kerete:

Kapusok: Maria Szidorova (Zvezda), Anna Szedojkina (Dinamo)
Mezőnyjátékosok: Polina Kuznyecova (Vjahireva) (Asztrahanocska), Jekatyerina Marennyikova (Zvezda),
Kszényija Makejeva (Baia Mare), Maja Petrova (Rosztov), Olga Csernoivanyenko (Vardar Szkopje), Jana Uszkova (Zvezda),
Vladlena Bobrovnyikova (Rosztov), Anna Szeny (ETO), Darja Dmitrijeva (Dinamo), Jekatyerina Iljina (Rosztov),
Jekatyerina Davigyenko (Baia Mare), Irina Bliznova (Lada), Anna Punyko (Rosztov), Viktoria Zsilinszkajtye (Asztrahanocska)

Tartalék: Jelena Avgyekova (Rosztov), Anna Vjahireva (Asztrahanocska).

© handball.hu