Bulath Anita: „Nem számítottunk ilyen szoros meccsre, de az a lényeg, hogy megnyertük, hazai pályán, nagyon jó közönség előtt. Támadásban nem tudtunk úgy gólokat lőni, mint ahogyan terveztük, ezért legközelebb jobban fel kell készülnünk erre. Sajnos csak egy felkészülési mérkőzésüket tudtuk a cseheknek kielemezni. Nem hiszem, hogy Azerbajdzsán ütőképes csapat lenne, de nem becsülünk le senkit. Most, hogy hazatértem Magyarországra, szeretném megmutatni, hogy nem hiába voltam kint három évig külföldön. Sokat tanultam, és itthon is meg szeretném mutatni, mit tudok.”

Zácsik Szandra: „Sima meccsre számítottam, szerintem a második félidőre elfáradtunk. A támadások nem voltak jók, nem figyeltünk oda annyira, a kemény védekezéssel viszont meg lehetünk elégedve. Videóztuk a cseheket, és nem hoztak többet, mint amire számítottunk.

Ami a privát jövőmet illeti, biztos, hogy maradok Ljubljanában, hiszen komoly gondok nincsenek. Kristina Franić-ot elküldték, Ljudmila Bodnyevának pedig csökkentették a fizetését, és ezért ment el. Az viszont nem igaz, hogy a többi külföldi játékos szabadon igazolható, hiszen ez csakis akkor lehetne így, ha csökkentik a fizetését.”


Mátéfi Eszter: „Az volt a baj, hogy az elején a lányok kicsit idegesebbek voltak a megszokottnál, talán azért, mert egy kicsit fiatalabb, átalakulóban lévő csapat. Az első félidőben tizenhárom gólt lőttünk, a másodikban viszont nem voltak magabiztosak a lányok, pedig azt kértem tőlük, hogy a szerzett labdákat vigyük fel, rohanjunk az ellenfélre. Mivel Vérten Orsi kiesett, ilyen helyzeteket kevésbé tudtunk kialakítani. Szerkezetileg is megbomlott a csapatunk, és a támadójáték nagyon akadozott. Nem tudtuk bedarálni az ellenfelet; amikor négy-öt góllal vezettünk, nem tudtuk érvényre juttatni az akaratunkat.

Kiabáltam is a lányokkal, mert elfogyott a türelmem, mert úgy gondolom, hogy a magyar válogatottnál nem kell kérlelnem senkit, hogy odategye magát. Azt is szerettem volna, hogy pörögjenek fel, figyeljenek oda jobban. Még az út elején vagyunk, és ez mindenkinek nehéz, és a lányok még szokják azt, hogy én mit és hogyan kérek. Annak nagyon örülök, hogy Pálinger Kati, Tóth Timi és – míg ki nem esett – Vérten Orsi is nagyon jó teljesítményt nyújtott. Meg kell találnom azokat az embereket, akikre lehet építeni, akik a többieket maguk köré veszik, így lesz a csapatnak jó gerince. Rengeteg munka vár még ránk.

Nagyon fontos, hogy győztünk, bele sem szeretnék gondolni, hogy mi lett volna, ha kikapunk. Változtatni kell; ha szép szóval nem megy, akkor esetleg megint jön a személycsere, és addig keresgéljük az embereket, amíg megtaláljuk azokat, akik mindent megtesznek a magyar válogatottért.”

Pálingerrel sikerült

© handball.hu