Nyolc év alatt immár negyedik alkalommal rendezhet Macedónia utánpótlás világversenyt női kézilabdázásban (igaz, az egyiket közülük 2009-ben visszamondták, és azt az Eb-t akkor a szomszédos Szerbiában tartották meg). Sok sikerélményben egyszer sem volt részük: a 2008-as junior vb-n Tajvan mögött a 18. helyen végeztek, a 2009-es - végül Szerbiába átvitt - ifjúsági Eb-n tizenhat csapatból a tizenhatodikak lettek, és a tavalyi ifjúsági vb-n is csak tizenhetedikek, ráadásul egyetlen európai csapatot sem tudtak megelőzni. Némi iróniával azt is mondhatnánk, csak azért rendeznek világversenyeket, hogy ott lehessenek, máskülönben aligha jutnának ki valamelyikre is. A lelkesedésük - úgy látszik - nem csökken, pénzt is találnak rá mindig, így aztán ezen a nyáron is Macedóniában találkoznak Európa legjobb U17-es kézilabdázói.

A magyar válogatott két évvel ezelőtt kilencedik helyen végzett az U17-es Európa-bajnokságon, akkor még az 1996-os korosztállyal. Idén az 1998-asokkal megnyertük a márciusi kvalifikációs tornát a németek előtt, de az EHF az Eb-csoportok sorsolásánál ezt nem vette figyelembe, és kilencedikként a harmadik kalapba sorolt bennünket (a németekkel együtt....). Így aztán nem kaptunk könnyű ellenfeleket most sem.

Az ellenfelek

A csoportban először mindjárt Dániával találkozunk. A dánok az utóbbi három ifjúsági Eb-n kétszer is döntőt játszottak (mindkétszer az oroszokkal), egyszer pedig, 2013-ban bronzérmesek lettek. Idén is ők a torna első számú esélyesei, és az elmúlt egy évben felkészülési meccseken mindenkit megvertek, egy kivétellel. Tavaly ősszel először Németországnál (34-28, 35-24) és Romániánál bizonyultak jobbnak (35-26, 39-34). A márciusi Eb-selejtezőn a franciákat (41-21), a szerbeket (39-14) és Svájcot is (35-10) valósággal elsöpörték, az orosz válogatottal háromszor Asztrahanyban (28-16, 35-23, 21-23), kétszer pedig Dániában találkoztak (25-20, 33-27), és négyszer is meggyőző fölénnyel múlták felül őket. (A harmadik oroszországi meccset, két tizenkét gólos győzelem után ugyan két góllal elveszítették, de ez aligha okozott fejfájást a szakmai stábnak.) Úgyhogy minden nagyon szépnek és jónak tűnt. "Csapatunk 12 meccsből 11-et megnyert, és már egészen hozzászoktunk ahhoz, hogy mindenhol győzzünk" - írta a szövetség honlapja is... és akkor jöttünk mi.

Ez a mesebeli fordulat talán egy kicsit túlzás, de valami ilyesmi történt. A márciusi selejtező után a dán válogatott az első mérkőzését július végén, egy lengyelországi tornán a mi U17-eseinkkel játszotta, a szünetben még 14-12-re vezettek, de utána a második félidőben fordult a kocka. Tíz perccel a vége előtt már két góllal mi voltunk jobbak, és a végén innét jöttek vissza döntetlenre (27-27). Ez a mérkőzés megviselte a dánokat, szemmel láthatóan tőlünk nem erre számítottak.

Másnap a spanyolok ellen az első félidőben csak lézengtek a pályán, a dán szövetségi kapitányt idézve: "a védekezésünk pocsék volt, mentálisan is padlón voltunk, és a lengyel játékvezetők segítsége nélkül aligha győztünk volna". Ez így is csak azért sikerült, mert a spanyolok a mérkőzés legvégén kihagytak egy hetest (28-27). Utána a torna harmadik napján Dánia legyőzte a házigazda lengyeleket (27-20), de a megszokott magabiztosságuk odalett.

Heine Eriksen, a dán szövetségi kapitány szokatlanul visszafogottan nyilatkozott az EHF honlapjának: "... az 1998-as válogatottunk nem olyan jó, mint a korábbiak, van néhány kiváló játékosunk, de a cserék színvonalban elmaradnak mögöttük... Ráadásul nagyon nehéz csoportba kerültünk, a magyarok egyértelműen éremesélyesek, a norvégok mindig jó csapattal jönnek, és a szlovénok is megnyerték a saját selejtező csoportjukat, ezért nem lesz könnyű dolgunk...." Tegyük hozzá: az Eb-n Szlovákiával játszanak majd, nem Szlovéniával, azaz úgy tűnik, hogy a dán szakmai stáb egy hete még nem volt teljesen képben a csoportellenfeleket illetően. Persze a dán utánpótlás szűk esztendejéről szóló történetet azért nem kell komolyan venni: a tbiliszi Ifjúsági Olimpiai Játékokra így is ki tudtak állítani egy olyan ifjúsági B-válogatottat, amelyik ott különösebb gond nélkül döntőbe jutott, ahol az oroszok A-válogatottja is csak hosszabbításban tudta őket legyőzni.

Második ellenfelünk, a norvég csapat egy kifejezetten nehéz kvalifikációs csoportból harcolta ki a részvételt az Eb-re. Grúzia ugyan nem okozott nekik gondot (41-20), de a hollandokat csak egy időntúli hetesből lőtt góllal tudták legyőzni (33-32) és utána a litvánok sem adták meg magukat könnyen (32-26). Júliusban Tbilisziben Montenegrónál (22-20) és Németországnál (21-20) is jobbak voltak, a dán B-csapattól (17-23) és az oroszoktól viszont kikaptak (25-32). Végül aztán legyőzték a cseheket (37-23), és ezzel egyben megszerezték a bronzérmet az Ifjúsági Olimpián. Hollandiát és Németországot mi is legyőztük idén, hasonlóan szoros meccseken, ezért talán célszerű abból kiindulni, hogy a norvégok játékerőben a mi csapatunkkal azonos képességűek, vagy csak egy kicsivel gyengébbek. Velük játsszuk majd az Eb egyik - ha nem a legfontosabb - mérkőzését, és abban talán bízhatunk, hogy komolyabb ellenfelek ellen az első negyedórában többször is sokgólos hátrányba kerültek, amit aztán nem igazán tudtak ledolgozni a találkozó végéig. Ha az elején nagyon belekezdünk, lehet hogy tőlünk is megijednek...

A csoportban Szlovákia lesz az utolsó ellenfelünk. Ők márciusban az Eb-selejtezőn a svédektől nagyon kikaptak (16-30), Koszovót nagyon megverték (46-13), és végül az osztrákok ellen kiharcolt hatgólos győzelemmel jutottak ki Szkopjéba (29-23). Azóta két felkészülési meccset játszottak a nem igazán komoly játékerőt képviselő Romániával, és mindkétszer alulmaradtak (17-20, 27-29). Ha jó formában vagyunk, akkor Szlovákia nem okozhat nekünk különösebb gondot.

A csoportból itt is a két legjobb csapat jut tovább a középdöntőbe, ahol valószínűleg a franciákkal és a hollandokkal találkozunk majd. A franciák az Eb előtti utolsó felkészülési meccsüket éppen velünk játszották, a Marseille melletti Apt-ban, ahol a torna döntőjében két góllal mi voltunk jobbak (29-27). Előtte a márciusi selejtezőben a dánoktól húsz góllal kaptak ki (21-41), igaz utána Svájcot (33-20) és Szerbiát is legyőzték (31-16).

A hollandokat is jól ismerjük már, Apt-ban velük is megmérkőztünk, és őket is megvertük (35-33). Ők rajtunk kívül még holland, német és francia klubcsapatokkal játszottak meccseket, illetve a múlt hétvégén a német U17-esekkel, akiktől váratlanul súlyos vereséget szenvedtek (19-31). Igaz, a német játékvezetők meglehetősen egyoldalúan a saját csapatukat segítették ezen a találkozón, ráadásul a közönség is mindenfélét bekiabált, amitől a holland lányok megijedtek - legalábbis ők ezzel magyarázzák ezt a fiaskót.

---

Csapatunk

A magyar U17-es válogatottat a hazai szurkolók először igazából a márciusi kvalifikációs tornán ismerhették meg, itthon, Budapesten. Görögországnak (42-14) és Ukrajnának (37-24) akkor nem sok esélyt adtunk, Németországgal viszont megszenvedtünk, végül egy időntúli hetesből lőtt góllal tudtunk csak nyerni 21-20-ra (ennek a hetesnek a jogosságát a németek vitatták, mondván a hazai pálya miatt kaptuk ezt ajándékba). Márciusban a csapatunk még nem tűnt világverőnek, átlövőnk úgy tűnt, hogy valójában egy sincs, irányítóból ezzel szemben volt öt, és balszélsőből is három. Azóta eltelt négy hónap, és ma már az EHF honlapján úgy beszélnek rólunk, mint az Eb egyik esélyeséről. Nagyot változott a világ.

Az első felkészülési tornát Provence-ban megnyertük (itt győztük le két góllal a hollandokat, és utána a franciákat is). Az igazi fordulat azonban Lengyelországban történt, a dánok elleni döntetlennel. Velük ezt megelőzően még csak szoros meccset sem tudtak mások játszani (az oroszoknál is legalább öt-hat góllal voltak jobbak), így aztán teljesen váratlanul érte őket ez a kudarc. A dán szövetségi kapitány rögtön elkezdett minket dicsérni, és külföldi kézilabdás körökben ennél jobb reklám nem is kell.

Három nappal ezelőtt már Kirilenko, az oroszok szakvezetője is Eb-győzelemre esélyesnek nevezett minket (bár ő valószínűleg egyetlen meccsünket sem látta, csak Eriksen-től hallott rólunk). A hírünk-nevünk most már megelőz minket. Ehhez kétségtelenül hozzájárult az is, hogy Hajdu János a dánok elleni meccs után Heine Eriksen-nek azt is elmondta, hogy nem is a legjobb összeállításban álltunk ki ellenük, mert a három legjobb játékosunk éppen az U19-es Eb-n szerepel Valenciában. (Az egyik közülük a beálló Pásztor Noémi, de hogy a másik kettő ki lehet... Mindegy is, ez részünkről már pszichológiai hadviselés lehetett.)

Ugyanitt, Lengyelországban a spanyolok elleni meccs sem nélkülözött drámai elemeket: a szünetben már hat góllal vezettünk, a második félidőben aztán az ellenfél kezdett felzárkózni, és az előnyünk egyre fogyott, amikor Hajdu János - tiltakozásként a részrehajló játékvezetés ellen - lehívta a csapatot a pályáról.

"Ezzel egy plusz időkéréshez jutottak a magyarok, arról nem is beszélve, hogy a játékvezetők teljesen megzavarodtak, és aztán már sorozatban a mi kárunkra hozták a döntéseket" - jegyezte meg utána Jenaro Félix, a spanyolok szövetségi kapitánya. A meccset végül 32-31-re megnyertük, és bármennyire megviselték a spanyol szakvezetőt ezek az események, ő is nagyon dicsérte a válogatottunkat.

Nagyon úgy tűnik, hogy váratlanul a figyelem középpontjába kerültünk így augusztusban, persze nem lenne jó elbízni magunkat. A dánok most már tudják, hogy az Eb első mérkőzése nem lesz sétagalopp, és teljes erőbedobással készülnek ellenünk. Talán jobb lett volna, ha Szkopjéban találkozunk először, bár a velük megvívott sikeres felkészülési mérkőzés önbizalmat és bátorítást kellett, hogy adjon a csapatnak, nem is keveset. A dánok elleni meccs az Eb-n valójában nem számít, igazából pénteken, a norvégok ellen dől el minden. Ha őket sikerül legyőzni, akkor szinte már a nyolc között vagyunk, és ott majd jó eséllyel a franciákon és a hollandokon kell túljutni ahhoz, hogy a legjobb négy közé kerüljünk. Akárcsak a két hete befejeződött junior Eb-n, Macedóniában is a középdöntő lesz a könnyebb feladat. Persze jussunk el odáig!

Az ifjúsági válogatottunk Eb-kerete:

Kapusok: Abuczki Fruzsina (NEKA), Hlogyik Petra (FTC), Suba Sára (Balmazújvárosi NKK)
Mezőnyjátékosok: Klujber Katrin (DKKA), Kuti Bettina (NEKA), Pacsirta Zsóka (NEKA), Hudák Emma (ETO),
Pásztor Noémi (NEKA), Giricz Laura (NEKA), Lakatos Rita (ETO), Háfra Noémi (FTC), Szabó Kitti (NEKA),
Hornyák Bernadett (NEKA), Kuczora Csenge [2000] (ASI DSE), Fodor Csenge (NEKA), Sallai Nikolett (NEKA)

Dán Róbert