"A mérkőzés lefújása után ordítottam, nem hiszem, hogy bármilyen más értelmes szó kijött volna a számon, csak egy óriási örömkiáltás" - kezdte Siti Beáta.

handball.hu: Nem volt eddig jellemző a magyar csapatra, hogy ilyen végjátékot meg tud nyerni...
Siti: Szeretem, mikor ilyen nagy sztereotípiákban élünk, mert szeretem áthúzni ezeket a berögződött dolgainkat. Szerencsére a lányok se hitték el, hogy ránk ez a jellemző.

handball.hu: Van még ebben a csapatban ennél több?
Siti: Egészen biztos. Amikor egy ember egy ilyen világverseny után van, tudja, hogy milyen érzés fölállni, tovább menni, aztán a végét behúzni. Ez olyan építő jellegű dolog akár a közösséget, akár szakmailag tekintve, hogy abból csak építkezni lehet.

handball.hu: A legfontosabb meccseket megnyertük!
Siti: Ez így van. Ha párhuzamot állítunk, akkor volt 1999-ben egy norvégiai világbajnokság, ahol összesen egy meccsen kaptunk ki, és ez az ötödik helyre volt elég. Most szerencsénk is volt, nyilván mindennek össze kellett jönnie. Ezzel olyat húzott a csapat, amiből kollektívan építkezünk.

© handball.hu, Belgrád