A Horvátország elleni mérkőzésről a két együttes edzői és legjobb játékosai mondták el a véleményüket.
Vladimir Canjuga: Először is szeretnék elnézést kérni a hangom miatt, de akik ismernek, tudják, hogy meccsek alatt mindig elragadnak az érzéseim. Gratulálok a lányaimnak, mert annak ellenére, hogy ez a csapat új, hogy az olimpiai keretünkből nyolc játékos is hiányzik, megmutatták, hogy kiválóan kézilabdáznak. Ennek a mérkőzésnek a védekezés volt a kulcsa. Rengeteg kiállítást és hétméterest ítéltek ellenünk, de a meccs végén jól tudtuk ezt kezelni.
Maja Zebić: Természetesen csak azt mondhatom, hogy hihetetlenül örülök a győzelemnek. Büszke vagyok a csapattársaimra, hogy ilyen magas szinten tudtunk játszani. Gratulálok a magyaroknak a jó meccsért, de azt hiszem, megérdemeltük a győzelmet.
Karl Erik Bøhn: Gratulálok a horvátoknak. Tudom, hogy számos játékosuk hiányzik, de még így is jó csapatot alkotnak. Ahogy az edzőjük is elmondta, jobban működött a védelmük. Általában öt és fél méteren védekeztek, de mindaddig, amíg ezt megengedik nekik, nincs ebből gondjuk.
Siti Beáta: Sajnos nem igazán tudtuk feltörni a horvátok védelmét, ráadásul a második félidőben hullámvölgybe kerültünk. Onnan sikerült kikászálódnunk, de nagyon nehéz volt ehhez a bírói felfogáshoz alkalmazkodni. Büszke vagyok arra, hogy küzdeni tudásból jelesre vizsgáztunk. Nem tehetünk mást, megyünk tovább előre.
Tomori Zsuzsanna: Én is gratulálok a horvát csapatnak. Nem szomorúnak, hanem dühösnek kell lennünk, mert buta hibákat vétettünk a mérkőzés alatt. Az első félidőben az 5-1-es védelem fizikailag felőrült minket. Büszke vagyok, hogy csapatként vissza tudtunk jönni, de sajnálom, hogy nem volt több erőnk a végén. Ha megverjük a németeket, a spanyolokat és a horvátok kikapnak, akkor olyan, mintha meg se történt volna ez az eredmény. Úgyhogy mindenképpen szeretnénk innen már százszázalékos teljesítményt nyújtani.
Drámai vereséggel nyitottunk
© handball.hu, Újvidék