handball.hu: Hogy látod, mennyit változott a női kézilabda sebessége az elmúlt húsz évben?
Radulovics Bojana: Teljes mértékben megváltozott, sokkal gyorsabb, dinamikusabb lett, mint annak idején. Emellett agresszivitásban is jóval durvább lett. Ez főképp annak köszönhető, hogy fizikálisan jóval erősebbek a játékosok. Ha megnézzük a mostani fiatalokat, jól látszik, hogy mennyivel nagyobb termetűek ahhoz képest, hogy mi mekkorák voltunk annak idején. Mindez ennek az új, modern világnak köszönhető.

handball.hu: Mennyiben módosultak a taktikai elemek?
Radulovics: Inkább a gyorsaság változott, hiszen sokkal tempósabb, gólra törő lett a játék. Régebben mi az akciókat végig kidolgoztuk, most már a legfontosabb az, hogy a lehető leggyorsabban gól szülessen. Természetesen ezzel összefüggésben más típusú taktika hangzik el az időkéréseknél is. A gólok számának a nagymértékű emelkedése is pontosan amiatt történt, hogy középkezdés után a lehető leggyorsabban a kapu közelébe juttatják a labdát.

handball.hu: Szerinted több tehetség, több "sztár" van a húsz évvel ezelőtti helyzethez képest?
Radulovics: Ez egy jó kérdés... Sztárok? Én magamról se gondoltam soha se, hogy sztár vagyok, csak egyszerűen azt teszi az ember, amit szeret. A mai világban az a probléma a tehetségekkel, hogy akiben egy kicsit is látnak, azt rögtön hatalmas játékosként kezelik, azt rögtön elviszik, még ha nem is tett le sok mindent az asztalra. Ettől persze az érintett elbízza magát. Ez szerintem hatalmas probléma. Elsősorban a sportot kellene szeretniük, nem arra koncentrálni, hogy mennyit kereshetnek vele. Ezen változtatni kellene.

handball.hu: Mennyiben változott a sportágat körülvevő atmoszféra?
Radulovics: Sokkal népszerűbb most, mint annak idején volt. Úgy gondolom, hogy a mi generációnk alatt kezdett fölfelé ívelni az érdeklődés. Régen minden a foci körül forgott, mostanra viszont képbe került a kézilabda és vízilabda is. Ez a nemzetközi mezőnyre is érvényes, elég csak Dániát, Norvégiát, vagy most már Svédországot, Hollandiát is megemlíteni.

handball.hu: Mi az, amire a legboldogabban emlékszel vissza, ha visszatekintesz játékoskarrieredre?
Radulovics: Abszolút szerencsésnek mondhatom magamat, hogy annak idején Magyarországra kerültem. Óriási élmény volt, hogy 1999-ben megkaptam a magyar állampolgárságot, majd hogy szerepelhettem olimpián, képviselhettem az országot. Számomra ez hatalmas büszkeség. A pályafutásom nagyon szép volt, és egy csomó élménnyel teli. Klubszinten gyakorlatilag mindent megnyertünk, amit lehetett, a Bajnokok Ligáját, az EHF-kupát, a KEK-et és a Szuperkupát is, ezen kívül a magyar bajnokságot és a Magyar Kupát is számtalanszor.

handball.hu: Miért döntöttél végül úgy, hogy befejezed a karrieredet?
Radulovics: Sajnos az egészségi állapotom miatt. Pedig két évet még biztosan játszhattam volna, de a gerincem sajnos már nem bírja tovább. Ha egy esés, vagy egy rossz mozdulat miatt bármi történt volna velem a pályán, fennállt volna a veszélye annak, hogy tolószékbe kerülök, ezt pedig nem kockáztathatom.

handball.hu: Mivel foglalkozol mostanában?
Radulovics: A Dunaújvárosi Kézilabda Akadémiánál dolgozom, ahol az utánpótlással, pontosabban a serdülőkkel és az ifikkel foglalkozok. Szakmai igazgatóként tevékenykedek, tehát én hozom az edzőket, és én irányítom a dolgokat. Szeretnék nem csak tehetséges magyarországi fiatalokat, de határon túliakat is felfedezni. Járni fogom a környező országokat, és figyelni fogom a tehetségeket. Szigorúan ezzel fogunk foglalkozni. Kinevezésemkor arra kértek, hogy átadjam a fiataloknak azt a mentalitást, amit képviselek. Ez egy szép munka!

































Hó végén lesz Radulovics búcsúmeccse

© handball.hu