"Egy sportoló mindig első akar lenni"
2011. július 29. 8:40
Jelena Živković Nagybecskereken ismerkedett meg a kézilabdával. A Vajdaságból származó sportoló a kezdetekről, a válogatottról és a közönségről is mesélt új klubja, a Ferencváros honlapján vele készült interjúban.
- Inkább anyukámnak volt benne szerepe. Korábban röplabdáztam, és az akkori csapatom edzője sajnálatos módon beteg lett, és nem tudott több edzést tartani. Így abba kellett hagynom, mivel csak ez az egy együttes volt a városban. Anyukám megkérdezte, miért nem kezdek el kézilabdázni. A balkezesekből mindig hiány van. Azt mondtam: „Rendben, meglátjuk mi lesz belőle”. Így kezdtem el az edzéseket kilencévesen. Egyébként az egész családom sportolt valamit, az anyukám és a bátyám is kézilabdázott. A nagymamám is játszott, és bíró is volt. Édesapám focizott és kosárlabdázott.
- Mikor vált biztossá, hogy a kézilabda mellett maradsz?
- Tizenkét évesen szerepeltem először a korosztályos, legfiatalabb válogatottban. Akkor már tudtam, ezt szeretném csinálni.
- A szlovákiai világbajnokságon másodikak lettetek az ifjúsági nemzeti csapattal.
- Rögtön az első csoportmeccsünket egy góllal megnyertük Spanyolország ellen. Nagyon boldogok voltunk. Szintén ezen a világbajnokságon Franciaország ellen játszottunk, és vagy tízzel nyertünk ellenük. Akkor a francia válogatott Európa-bajnokként érkezett, és a győzelmünk elődöntőt ért.
- Mik a legjobb eredményeid csapatban és egyéni szempontból?
- A Zajecarral megnyertük a szerb bajnokságot és a kupát. Az ifjúsági olimpián negyedikek lettünk, mert Dánia ellen sajnos elveszítettük a bronzmeccset. A nemzeti csapattal a világbajnoki második hely a legkiemelkedőbb. Dél-Koreában harmadik voltam a torna góllövőlistáján, és első a gólpasszokban. Tavaly pedig egy internetes szavazáson az év szerb junior játékosának választottak.
- A szerb válogatottban Andrea Lekić is csapattársad, aki ettől az évtől kezdve a győrieket erősíti. Milyen lesz ellene játszani a magyar bajnokságban?
- Nem kérdés, hogy nehéz. Szerbiában őt tekintik a világ legjobb játékosának. Mindemellett pedig nagyon kedves és aranyos ember, és őrült is, de a legjobb értelemben. Imádja játszani a kézilabdát. Egyébként azt gondolom, a magyar bajnokság a legerősebb a világon, szóval biztosan nem lesznek egyszerű mérkőzésink, játsszunk a Győr, vagy éppen a Debrecen ellen.
- A FŐTÁV-FTC Kézilabda Arénában mindig nagyon jó hangulat van a meccseken. Láttál már róla felvételt?
- Láttam egy klipet a Viborg elleni KEK mérkőzésről. Látszott, hogy a közönség mennyire szereti a csapatot.
- Szeretsz ilyen hőfokú mérkőzéseken játszani?
- Igen, a Zajecarnak is fanatikus szurkolói vannak. Szeretek ilyen közegben pályára lépni, adrenalint ad. Azt gondolom, a szurkolók valóban képesek a nyolcadik játékosai lenni egy csapatnak.
- Miért esett a Fradira a választásod?
- A menedzserem hívott, hogy több országból is vannak ajánlataim, de először nem mondta el, melyik klubok azok. Majd később, amikor a Fradi megnyerte a KEK-et, felhívott, hogy érdeklődik irántam a budapesti klub. Elmondta, kik játszanak itt, és hogy jó edzőjük van, aki jobbátlövő volt játékos korában, és hogy nagyon ambiciózus társaság. Beszéltem Andrea Lekić-csel is, aki akkor már aláírt a Győrhöz, és azt mondta, hogy a Fradi nagyon jó klub, sok jó játékossal. Azt ajánlotta, jöjjek ide. Megbeszéltem a legfontosabbakat a menedzseremmel, és aláírtam a szerződést.
- Mit szeretnél ebben az évben elérni a csapattal?
- Mindenből a legjobbat, amit csak lehet. Nem egyszerű megnyerni a magyar bajnokságot, hiszen az ETO nagyon jó, de szerintem a második hely is kiváló eredmény lenne. Persze a KEK-et is jó lenne újra megnyerni, de nagyon nehéz lesz. Azt a minimumot kell elérni, amit az edző és a vezetők célul tűznek ki elénk, ám egy sportoló persze mindig első akar lenni.
- Magadtól mit vársz ebben a szezonban?
- Szeretnék jó és jobb lenni, és új dolgokat tanulni. Minden edző más, mindenkitől lehet tanulni valamit. Úgy gondolom, itt sokat fejlődhetek.
- Az alapozás nehéz időszak. Hogy viseled?
- Muszáj sokat edzenünk, hogy végig bírjuk a szezont. Ha azt akarjuk, hogy keresnivalónk legyen, dolgozni kell érte. Valamit valamiért!
- Hogyan telnek a felkészülés napjai Murauban?
- Nagyon jó, hogy egész nap együtt lehetünk, így a csapat is gyorsabban összeszokik. Nagyon jó a hangulat, gyönyörű helyen vagyunk, és a szállodában is maximálisan teljesítik azt, amire ilyen fárasztó időszakban szükségünk van. Jó, mert csak az edzésekre, a kézilabdára kell koncentrálnunk.
- Barátkozol már a magyar nyelvvel?
- Nehéz, de remélem, minél hamarabb megtanulom. A lányok azt mondják, jól ejtem ki a szavakat. Igyekszem.
- Láttad már Budapestet?
- Igen, már régebben is voltam a fővárosban a középiskolás osztályommal. Ennek ellenére már az első héten újra megnéztem egy részét. Sétáltam a várban és a rakparton. Csodás hely!
Forrás: www.ftckezilabda.hu