Szucsánszki Zita: A bajnoki mérkőzéshez hasonlóan ismét nem tudtunk mit kezdeni a Békéscsaba nyitott védekezésével a második félidőben, ennek köszönhetően lett ilyen szoros a meccs. Kiválóak voltunk kapusposzton, és remek egyéni teljesítményeket mutattunk. Nagyon nagy sikernek értékelem a döntőbe jutásunkat, és azt, hogy ezzel kivívtuk a nemzetközi kupaszereplést a következő idényre. A döntővel kapcsolatban úgy érzem, hogy magyar csapatnak nincs esélye a Győrrel szemben, esetleg csak a Debrecennek hazai pályán, de a világ egyik legjobb csapatáról beszélünk, akik – remélem – ezt be is bizonyítják a Bajnokok Ligájában. Szurkolok nekik!

Elek Gábor: Ezúttal jobb teljesítményt nyújtottunk a Békéscsaba ellen, mint a múltkori bajnoki meccsen. Az első félidő második felében átlagon felüli teljesítményt nyújtottunk, a másodikban pedig a védekezésünk volt az átlagnál jobb. A nyitott védekezés elleni támadójátékunknál nagyon keveset tudtunk a megbeszéltekből mutatni. Volt egy olyan momentum, amikor kettős emberelőnybe kerültünk, és nem tudtunk gólt szerezni, sőt, egyet még kaptunk is. Ha ez másképpen alakul, akkor simább lehetett volna a mérkőzés. Így is nagyon örülök a győzelmünknek, hiszen egy magyar elitcsapat fölé sikerült kerekednünk fontos tétpillanatban ezzel a nagyon fiatal együttessel. Erőnkön felülinek tartom a döntőbe jutásunk, ha csak az eredményt nézzük, hiszen két másodosztályú csapaton keresztül jutottunk ide az elődöntőbe. Ha ma kikaptunk volna, akkor azt mondhatnánk, hogy nagyon nagy szerencsénk volt, de semmi extrát nem mutattunk. Ma viszont igen.

Mátéfi Eszter: Csalódott vagyok, hogy elbuktuk a Magyar Kupa elődöntőjét, mert bíztam benne, hogy semleges pályán összekapjuk magunkat, és tanulva a bajnoki mérkőzésen elkövetett hibáinkból, ha nehezen is, de bejutunk a fináléba. A találkozó elején lehetett látni, hogy a tét rányomta a játékosaimra a bélyeget, ezért nem tudtuk érvényesíteni az akaratunkat, nem tudtunk elhúzni. Ami még sorsdöntő volt, hogy a rutinosabb játékosainknak, Nyikolajenkonak, Bódi Bernadettnek lényegesen jobb teljesítményt kellett volna nyújtania. Tudtuk, hogy a Fradi szívvel-lélekkel, az utolsó lehetőségig fog a kupaindulásért küzdeni. A mi csapatunk talán még nem érett meg arra, hogy ezeket a dolgokat fel tudja mérni, meg tudja valósítani. Kisebb sikernek tartom, hogy a legjobb négy közé jutottunk, az igazi durranás azonban az lett volna, ha sikerül döntőt játszanunk. A játékvezetőkkel nem igazán szoktam foglalkozni, de ha visszanézik a mérkőzést, ők is láthatják, hogy talán voltak olyan periódusok, amikor nálunk például belefújtak az akcióba, így nem kellett hétméterest ítélni, a másik oldalon pedig nem. Hozzátartozik, hogy mi ehhez partnerek voltunk, tehát ha jobban játszunk, akkor ezek nem számítottak volna.

© handball.hu