„Ennél többre vagyunk képesek”
2009. december 14. 17:20 © handball.hu
Amint várható volt, a nagy bizakodás és elvárás után mérhetetlen csalódás és bosszúság jellemzi a román tábort, miután legfontosabb mérkőzésükön megbotlottak. Román sajtószemlénket olvashatjátok.
Az egész kísértetiesen hasonlít az olimpián történtekre, akkor is magasról szemlélték a világot a verseny előtt, elméletben nem igazán találtak olyan csapatot, amely megállíthatja diadalmenetüket, egészen az utolsó fázisig, hogy ott aztán csupán az időzített forma, és némi szerencse döntsön a legjobb javára az aranyérem sorsáról. Mindig csak az érmekről beszéltek, azok közül is a legfényesebbről, hogy aztán a fránya magyarok szétfosszák minden álmaikat azon a rémes negyeddöntőn, hogy aztán amennyire magasan lebegtek a föld fölött, oly látványos lett a zuhanás utána, és az egymást fölülmúló tanácstalanság. Mintha egymást kérdezték volna, amikor némileg magukhoz tértek: „Ez hogy is volt?”
Bármennyire hihetetlenül hangzik, abból a leckéből mégis igen keveset tanultak, mondhatni semmit. Elképzelésük szerint újból a román válogatott volt a legjobb, a legtapasztaltabb, a legszebb, a legnagyobb favoritja ennek a tornának is, a többi kézilabdanemzet java részét amolyan edzőpartnerként tekintették nagyvonalúan, akik majd nagyszerűen felkészítik a román válogatottat a végső ütközetre, a fináléra.
„Melyik ellenféllel lenne jobb összekerülni a döntőben?” – ez volt a napirendi kérdés az újságírók körében, de még a csapat háza táján is, amint az Cristian Gaţu elnök több nyilatkozatából kiderült, a középdöntő első mérkőzését követően, ahol a házigazda Kína felett arattak győzelmet.
A norvégokkal inkább, akik igaz, hogy gyors és hajszálpontos kézilabdát játszanak, viszont már nem irányítja őket a híres Marit Breivik, ráadásul többször látható volt, hogy felállt védelmek ellen nem sziporkáznak annyira, és a román lányoknak még törleszteni valójuk is volt velük szemben a csoportban elszenvedett vereségért? Vagy jobb lenne összekerülni az oroszokkal, akik nagydarabok , annak ellenére, hogy erősek és kemények, elég lassúak a skandinávokhoz képest, ráadásul szenvednek ők is a keleti csapatok betegségétől, vagyis hullámzó a játékuk?
Balkáni szokás szerint, mint mindig, amikor a nagy elvárásokat felváltják a nagy kudarcok, bűnbak-keresésekbe kezdtek nagy szorgalommal; mindenki a legjobb tudása szerint igyekszik részt venni benne. A szurkolók a különböző fórumokon nagy nullának nevezik a kapitányt, aki képtelen értelmes és hasznos tanácsokat adni a mérkőzések alatt, az időkéréseket is csak azért kéri ki, mert jogában áll, és ha már kikérte, javarészt banális dolgokat továbbít tanítványainak. Mint például: „Gyerünk lányok, mindent bele!” vagy „Nincs lehetetlen, ezt meg tudjátok csinálni!”
A túlsztárolt román játékosok – mivel nem tűrik a profi szakértőt, mint irányítót maguk mellett – megkapták azt az embert, akire vágytak; kedveskedik, viccelődik, pajtáskodik, viszont edzőnek teljes mértékben alkalmatlan. Szerintük a szövetségi kapitányt egyetlen dolog foglalkoztatta egész világbajnokság idején, hogy menyét, Lecuşanut minél többet játszassa, hogy így növelje értékét, aki a közeljövőben ennek értelmében még nagyobb gázsit követelhet jelenlegi klubjától.
„Elég szerény képességű csapat okozta nagy bukásunkat” – írja mai számában a ProSport című napilap. „Elsősorban magunkat okolhatjuk a nem várt vereségért. Habozó védelem, amelyen túl sokszor átgázolt Mangué kisasszony és társai, támadásban meglepő tanácstalanság és ötlethiány, ami szerencsétlenül edzői tétlenséggel is párosult. A kapitányunk kulcspillanatokban képtelen volt jó döntéseket hozni. Ezt az egész káoszt tetézte egy olyan dán bírópáros küldése, akik elég keserű emlékeket ébresztenek bennünk. Ők voltak ugyanis azok a játékvezetők, akik feljelentették a román férfi válogatott volt kapitányát és egész stábját, amikor megpróbálták őket megvesztegetni egy Montenegró elleni selejtező alkalmával, hogy a férfi csapat mindenáron kijusson végre egy világversenyre.
Mariana Târcă, aki a világbajnokság előtt azt nyilatkozta, hogy "végre van egy aranyérem-várományos csapatunk", így értékelte a láttottakat: „Ezt teljes mértékben mi rontottuk el. Számtalan gyermeteg hibát követtünk el, ami ezen a szinten megengedhetetlen. Védelmünk passzív volt és puhány, sok könnyű gólt kaptunk. Támadásban semmi elképzelés, sokszor ücsörögtünk labdával a kezünkben, képtelenek voltunk kitalálni valamit, hogy feltörjük a spanyol védelmet. Ez a korosztály sokkal többre hivatott, sokkal többet vártam tőlük, úgy tűnik, hiába. Játéktudásból szerintem nincs hiány, a nagy gond a mentalitásban keresendő. Valamit változtatni kell ezen sürgősen, máskülönben attól félek, nem lesz túl sok sikerélményünk a jövőben sem.”
A román szövetség több belső forrása szerint Voina napjai meg vannak számlálva a válogatott élén, és pont az idézett hölgy az első számú jelölt arra, hogy hamarosan leváltsa.
Megszólalt az örök optimista Cristian Gaţu elnök is, aki egyébként mindig a legnagyobbat jósolja saját csapatának minden világesemény előtt, hogy aztán legyen mit magyarázkodnia a túlzásba vitt derűlátásáért: „Életem legsötétebb szakaszát éltem át a mérkőzés utolsó négy percében. Egész meccsen csak futottunk az eredmény után, hogy amikor végre mi ragadtuk meg a vezetést, négy perc leforgása alatt sikerült elbukni a véghajrát, és vele együtt a továbbjutást is. A bíráskodás a mi szempontunkból kritikán aluli volt. Nem vagyok mérges a lányokra, talán csak magamra, mert újonnan elszalasztottam a lehetőséget, hogy lássam őket a dobogó valamely fokán, mert azt megérdemelnék a játékosaink”.
Radu Voina röviden értékelt a román újságírók kérdéseire válaszolva: „Nagyon nehéz találkozón vagyunk túl, amely győzelmi kényszer miatt nem úgy sikerült, ahogyan elképzeltük. Elég nehezen rázódtunk bele az elején a mérkőzésbe, nem is tudom, hány hetest hibáztunk, ami ilyen kiélezett szituációkban végletes lehet. Ezen kívül igen statikus játékot produkáltunk, arról nem is beszélve, hogy belső védelmünk nagyon gyenge napot fogott ki.
Lehet, hogy e pillanatban ennyire vagyunk képesek. Állandóan hitegetjük magunkat, hogy mi vagyunk a legjobbak, hogy az aranyérem legnagyobb favoritjaiként lépünk mindig elő, még mielőtt a viadal megkezdődött volna. Véleményem szerint azért ennél többre vagyunk képesek, mint amit ezen a világbajnokságon nyújtottunk.”
A kapitány arra a kérdésre, hogy leválthatják-e posztjáról, azt felelte: „E pillanatban ez lenne a legkisebb gondom, és nyilván a legelviselhetőbb dolog számomra.”
Romániai tudósítónktól
© handball.hu