Szalai Babett: Már a Montenegró elleni, második meccsünket is elég nehezen kezdtük, mert a franciák elleni mérkőzés sokat kivett belőlünk. Koncentrációbeli hiba volt: nem tudtunk odafigyelni normálisan, de a végére azért elég rendesen összekaptuk magunkat. A tétnélküliség is lehetet az oka ennek, hiszen a csoportelsőségünk már szombaton eldőlt. A szlovákok ellen a támadásban voltak gondjaink: elhamarkodtuk a helyzeteinket, pontatlanul passzoltunk, indítási lehetőség nem volt. A meccs végére viszont megfordult az egész, és a támadásunk lett jobb, mint a védekezésünk. A középdöntőben sokkal keményebb ellenfelek várnak ránk, de a végén bízom benne, hogy mi fogunk nyerni, megpróbálunk mindent megtenni ezért. A dobogó legfelső fokára vágyunk, és küzdeni is fogunk érte!

Horváth Bernadett: A gyengébb kezdésünk a zsinórban a harmadik meccs miatti fáradtságnak tudható be. Nem számítottunk rá, hogy a szlovákok ilyen keményen bekezdenek: nagyon harcoltak, és ezzel alaposan megleptek minket. Játszottunk egy jó csatát a franciák ellen, és a fáradtságunk most jött ki rajtunk. Hétfőn pihenőnk van, kedden pedig megyünk tovább Pápára. Azért a meccs nélküli napból a délelőtti edzés nem maradhat ki, miután megérkezünk Győrbe, délután pedig fakultatív program vár ránk. A középdöntőbeli ellenfeleinkről, Norvégiáról és Spanyolországról személy szerint nem tudok semmit, de bízom benne, hogy őket is ugyanúgy meg tudjuk verni, mint a csoportbeli riválisainkat.

Róth Kálmán: Azt gondolom, hogy ez a csapat nem lehet fáradt, mert aki fáradt, az a hatvanadik percre nem bír ilyen ritmusú játékot játszani, mint amit Szlovákia ellen ők bemutattak. Itt inkább azzal volt gond, egyrészt, h. a tétnélküliség miatt nem nyújtott akkora motivációt ez a megmérettetés, másrészt pedig hogy kicsit lebecsültük az ellenfelet, hiszen ahányszor idáig ellenük játszottunk, mindannyiszor fölényesen nyertünk. Egy nagyon szimpatikus együttest ismertünk meg a személyükben, aki odatette magát százszázalékosan, és minden csapatot egy félidőn keresztül meg tudott szorítani. Lehet, hogy kicsit fejben elfáradtak a lányok, ezt főleg a kulcsjátékosainkon, Kovacsicson és Hornyákon éreztem. Viszont úgy gondolom, hogy ha ennek az utolsó meccsnek tétje lett volna, akkor ugyanúgy játszottunk volna, mint a franciák ellen. Mostantól viszont már minden mérkőzést halálosan komolyan kell vennünk, tehát még egy ilyen hiba nem csúszhat be. Bekerültünk egy olyan körbe, ahol nagyon komoly csapatok ellen kell tudnunk végig koncentráltan játszani.

A mögöttünk lévő három meccs alapján azt mondanám, hogy védekezésben mindenképpen ezt vártam a csajoktól. A kapott góljaink száma húsz fölé nem ment. Hála Bartalos Béla kapusedzőnk munkájának, a hálóőreinket nagyon jól felkészítette. A védekezésben az alapembereink, Deáki, Kisfaludy, Hornyák, Kovacsics minden feladatot és védekező-taktikai váltást szépen meg tudtak oldani. A rendezetlen védelem elleni támadójátékunk se rossz, bár ebben sokkal több lehetőség van. A támadójátékunk viszont eléggé közepes: voltak olyan időszakok, mikor kimondottan gyengén működött.

Zácsik Szandra az eltiltása miatt komoly meccshiánnyal küzdve érkezett közénk: neki meg kell szoknia még sok mindent. Arról nem is beszélve, hogy vele szemben óriásiak az elvárások, amiknek meg szeretne felelni. Nagyon jó szellemű játékosról van esetében szó, és biztos vagyok benne, hogy tud majd nekünk segíteni. A szlovákok ellen az volt a taktikai feladat, hogy őt végig a pályán tartsuk, ezúttal tudtunk még kockáztatni ezzel. A meccs végére lendületbe jött, felbátorodott, ez is mutatja, milyen jól döntöttünk.

Komoly ellenfelek várnak ránk a középdöntőben. A két évvel ezelőtti ifi Eb-selejtezőn pont a spanyolok (és a hollandok) vertek ki minket, ezért nem is jutott ki a csapatunk a világversenyre. Tavaly is kikaptunk tőlük a nyílt Európa-bajnokságon, egy rendkívül szoros meccsen, egyetlen góllal. A norvégok ellen nem játszottunk, de láttuk őket, hiszen tavaly ők nyerték meg a nyílt Eb-t. Azt gondolom, hogy azzal az odaadó és csupaszív játékkal, amit a franciák ellen nyújtottunk, mindenképpen meg tudjuk verni mindkét csapatot, és akkor tudjuk már a minimális célunkat teljesíteni.

A végére megérkezett a játékkedv

© handball.hu