- Annak ellenére otthonomnak tekintem ezt a várost, ezt a csapatot, hogy kétszer is elhagytam egy rövid időre. De hát a szívemet követtem. Immár tizedik évem töltöm itt, ahol felnőttem, itt lettem felnőtt első osztályú kézilabdázó és válogatott balszélső. Hát, hogyne örülnék, hogy megint ebben a csapatban játszhatom.

Nagy Ivett két évvel ezelőtt egy évet töltött Debrecenben, majd fél évre visszajött, egy rövid kiruccanás következett Hódmezővásárhelyre, és most megint itt van. Négyszeres magyar bajnok, négyszeres Magyar Kupa-győztes.

- Ha engem Ferling Bernadett, Gáspár Gabi, Kocsis Böbe hív, és ha társam lesz majd Balogh Bea, akkor nem lehet nemet mondani. S ha már a múltról beszélgetünk, nem felejtem el, hogy Kiss Szilárd keze alatt lettem válogatott, s az öt évvel ezelőtti budapesti Európa-bajnokságon a magyar csapat egyedüli balszélsőjeként játszhattam a bronzérmes csapatban. Az a válogatott szinte teljesen a Dunaferre épült.

- Kiss Szilárd kedvelte Ivett játékát, de ha kellett, voltak dörgedelmek is...
- Nagyon szerettem Sziszi bácsit. Nemcsak jó szakmai vezető volt, hanem remek pedagógus is. Egy pillanatig nem hagyott békén, mindig piszkált néhányunkat. Hamar rájöttünk: mindezt a mi érdekünkben teszi, hogy ne elégedjünk meg magunkkal. Csinált műbalhékat is, hogy felrázzon bennünket. Még a csicsergéseimet is elnézte, mert tudta, hogy dolgozni is tudok.

- Emlékszem, Ivettet és másokat is szekált az állítólagos túlsúlyosság miatt. Most viszont olyan, mint a nádszál. Semmi nassolás? Tudom, imádja az édességet...
- Igaz, amikor nem voltam nyugodt, kiegyensúlyozott, többször is nyúltam az édességekhez. Most viszont nagyon jó periódusát élem az életemnek. Semmi feszültség, nyugalom, boldogság. Nincs édesség, s ezáltal gyorsabbnak is érzem magam, hiszen a lábaim kevesebb terhet cipelnek.

- Két hete figyelem, pörög, hajt még a hatvanadik percben is, látványos, ötletes megoldásokat produkál. Honnan ez a megújulás?
- Elárulom, Debrecenben a sok sérülés miatt, majd Hódmezővásárhelyen is egy kicsit feladtam, elszürkültem. Azután belegondoltam: hívnak vissza Újvárosba, segíteni kell, olyanokkal játszom együtt ismét, akikkel a nagy sikereimet elértem, akik ahogy én is, utálnak kikapni! Még csak huszonhét éves vagyok, tudok többet is tenni a kézilabdában. Olyan évet szeretnék most itt, amelyben ismét felfigyelnek Nagy Ivettre. No lám, ismét a régi, vagy még jobb!

- Bár még kevés idő telt el, de látható: a fiataloknak az ilyen mentalitásra van szükségük a pályán, az öltözőben.
- Nagyon jó ez a vegyes társaság. És máris mondhatom: a Dunaferr tehetséges fiataljai jó partnerek, hisznek nekünk. Sokat beszélgetünk velük, és a pályán is rengeteget dicsérjük őket játék közben, mert ez nagyon erős motiváció. Ha látják, hogy olyan idősebbekkel játszanak, akik sosem adják fel, akkor ők is túlesnek a fáradtságon, és lelkesen csinálják tovább. Előttük a világ, a sok siker, de ezért meg kell feszülniük. Úgy látom, ezt meg is értik.

- Mit jósol, milyen lesz Nagy Ivett játéka, és milyen a csapaté?
- Nagyon készülök. Egyéni edzéseken is gyakorolok Rapatyi Tamással, akit csak dicsérni tudok. Fiatal, lendületes edző, aki szintén nem szereti a szürkeséget. Persze a már megtanultakat, a régi bevált mozdulatokat nem lehet elfelejteni. Tisztában vagyok azzal, hogy meghatározó játékosnak kell lennem, és ez felelősség. De nagyon élvezem. Jó kis csapatunk lesz. Ha kudarc ér is majd bennünket, remélem, kevés csapat megy haza Dunaújvárosból győzelemmel. Nagyon várom a rajtot, és hadd mondjam ki: Nagy Ivett boldog! Az egykor válogatott balszélső újból lelkes és nagyon bizakodó.

Forrás: www.dh-online.hu