handball.hu: Az idei szezon alatt jópár váratlan nehézséggel kellett szembesülnötök. Amikor az ősszel Brădeanu bejelentette, hogy babát vár, amikor hazai pályán kikaptatok az Ikasttól, majd amikor Görbicz hetekre kiesett a csapatból, hogyan gondoltad, meddig juthattok az idei Bajnokok Ligája-kiírásban?
Konkoly Csaba: Egyrészt nem volt sok időnk gondolkodni, másrészt pedig mindig a szerint a terv szerint készültünk, hogy minél tovább jussunk. Soha nem volt ránk jellemző, hogy amiatt tépelődnénk, épp ki nem áll a rendelkezésünkre. Valóban Brădeanu kiválása volt a legváratlanabb, Görbicz szívproblémáit pedig az elején talán nem igazán kezeltük a helyén, hiszen ő kicsit olyan, mint egy macska: mindig talpra esik. Akkor fordult komolyra a dolog, amikor kiderült, hogy ezúttal nem külső-, hanem belsőszervi problémáról van szó.

handball.hu: Mi volt a reakciótok, amikor megtudtátok, hogy komolyabb gond is lehet Anitával?
Konkoly: Valamilyen szinten várható volt, hiszen ő az a játékos, akit eléggé kizsigerelt a magyar kézilabda mind klub-, mind válogatott szinten. Ha belegondolunk az utóbbi tíz év világversenyeibe, illetve azok kiírásaiba - őszintén szólva -, maximum egy-egy hetet pihenhetett évente. Ezen kívül szinte minden világversenyen hatvan percen át pályán volt az egyes találkozókon. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy siker és sikertelenség esetén egyaránt őt vették elő. Ez testileg és lelkileg is egyaránt felemésztette őt.

handball.hu: Hogyan alakultak a dolgok Brădeanuval?
Konkoly: Arról volt szó, hogy ameddig bírja, addig kézilabdázik, és mi azt gondoltuk, ezt a szezont még végigjátssza. Ehhez képest kiderült, hogy babát vár, aminek tulajdonképpen örültünk is, hiszen ez hatalmas dolog az ember életében, mégis derült égből a villámcsapásként ért minket. Kiesése ráadásul éppen olyan szerencsétlen esettel történt szinte egyszerre, amikor az Ikasttól hazai pályán vereséget szenvedtünk. Eléggé el voltunk keseredve, hiszen már nyolc góllal is vezettünk, azt gondoltuk, hogy jó úton járunk, aztán kiderült, hogy dehogy. A dán mentalitás ismételten megmutatta, hogy igenis számolni kell velük.

Ekkor még ismeretlen volt a továbbjutók kérdése a csoportból, mert nem tudtuk, hogy a Zvezda ellen milyen eredményt érünk el idegenben, rajta kívül pedig az Ikast és mi is pályáztunk a két továbbjutó helyre. Az Ikast elleni vereségünk tehát ilyen szempontból nem túl jókor érkezett, és az sem volt jó előjel, hogy addigra már két emberünket is elveszítettük. Aztán maga az Ikast elleni visszavágó, valamint a Szkopje elleni siker már előrevetítette, hogy ha nem is ott, ahol tavaly, de nagyon a közelében tudunk végezni.

Ezután következett az a másfél-két hónap, amikor Görbicz hiányzott, mellette pedig speciálisan próbálta utolérni társait, hiszen más típusú munkát végzett, mint a többiek, amíg el nem kezdhetett újra sportolni. Visszatértekor tulajdonképpen egy „mini alapozást” végzett el, ekkor nyertünk Ljubljanában, amely nagyon fontos volt, s már ott érezhettük, hogy hazai pályán is nehéz lesz legyőzni őket. Ráadásul a Vâlcea és a Budućnost is képben volt még, tehát ismét több jelentkező volt a továbbjutó helyekre. Nem kisnevű ellenfeleket sikerült legyőznünk, mind szakmai, mind játékosállományát, mind pedig eredményességét tekintve, úgyhogy borzasztóan nehéz szezonon vagyunk túl.

handball.hu: Hogy látod, mennyit fejlődött a csapat az elmúlt évben, és mennyit az egyes játékosok?
Konkoly: A Hypo elleni elődöntőben átváltottunk egy olyan rendszerre, amely taktikailag és a mérkőzés felépítésében is egészen mást kíván meg, hiszen két meccsen dőlt el a továbbjutás sorsa, akárcsak a döntőben, ahol a kupa elhódítása szintén két összecsapás alapján dől el. Ha a tavalyi, Zvezda elleni elődöntő eseményeire gondolunk vissza, láthatjuk, hogy mekkora eredmény volt idén egy ugyanilyen nagynevű együttes, a Hypo legyőzése. Ez csapatszinten biztosan fejlődést jelent. Tovább tökéletesedett a védelem és a kapusok közötti összhang.

A szélsők kicsit visszafogottabbak voltak, vagy inkább úgy mondanám, hogy voltak nagyon jó mérkőzései Vértennek és Mravíkovának is, viszont előfordult az is, hogy eltűntek a mezőnyben. Ez annak tudható be, hogy szinte csere nélkül játszották végig a szezont. Mindent megtettek a csapat sikeréért természetesen, és véleményem szerint mindketten a világ legjobb szélsői között vannak, egyikőjük az első háromban. Meglátásom szerint a tavalyi évben jóval eredményesebben voltak, ami talán az egyenletesebb teljesítményüknek köszönhető. Igaz, akkor Szölösi és Szegedi által próbáltam őket egy-egy bajnoki mérkőzésen, vagy legalább tíz-tizenöt percet pihentetni.

Nagyon sokat lépett előre Tomori Zsuzsa balátlövőben, viszont nála is ezeket a hullámvölgyeket kellene kiegyenesíteni. Lassan kinövi a sokat emlegetett fiatal szerepkört, nem lesz korfüggő a teljesítménye, s nem szabad majd e mögött magyarázatot keresni a hullámzó játékára. Ha sikerül egyenletesebben teljesítenie, akkor mind védekezésben, mint pedig támadásban nagyon nagy erőssége lesz a csapatunknak. A jövő év feladata, hogy a belső posztokra négy-öt olyan játékossal rendelkezzünk, akik az adott időszakokban a taktikai cseréket, feladatköröket maximálisan megoldják. Másrészt pedig azon kell munkálkodnunk, hogy az adott pillanatban azonnal kiegyensúlyozott teljesítményt tudjanak nyújtani.


Irányítóposzton amit Görbicz Anita az idei szezonban nyújtott, letisztult, kiegyensúlyozott teljesítmény, ami után jött sajnálatos térdsérülése. Mind eredményesség, mint pedig hatékonyság szempontjából rengeteget tett a csapatért: megszokott nagyszerű passzai mellett nagyszerű átlövésgólokat szerzett, és minimális hibával játszott. A védekezésben előrébb lépett, bár még mindig, ha a kettes poszton védekezik, akkor keményítenie kell, a szélső pozícióban pedig szélesíteni. Remélem, hogy a sérülése és a rehabilitáció nem ejt majd törést a játékán.

Kovacsics Anikó lassan kiforrott játékossá válik, ami azért jó, mert még rengeteg ideje van tovább érni, hiszen még csak tizenhét éves. Olyan szerencsétlen helyzetbe került, hogy Európa egyik legjobb csapatában kellett irányító poszton teljesítenie abban az időszakban, amikor Görbicz kivált, és akkor is, amikor még játszott. Ekkor is taktikai feladatokat tudott megoldani mind védekezésben, mind támadásban. Olyan szezon van a háta mögött, amire ő is bátran tud építeni, és a szakmai stáb is. Lassan pozitívum lesz az is, hogy elfogadja a játékvezetői társaság is, mert egyre többet van pályán, egyre gyakrabban találkoznak vele. Az elején ugyanis pillanatok alatt kiszórták a védekezése miatt, ami pedig abszolút tökéletes, hiszen ekkora lendületesség kell a játékba. Tőlem egyszer sem hallotta, hogy ne menjen ekkora irammal, különben nem is tartana ott, ahol most. Újabb olyan játékos került a magyar kézilabdába, aki ezzel a lehetőséggel maximálisan él, másrészt pedig azáltal, hogy ilyen korán ide került, egyrészt nem romlik meg, másrészt pedig folyamatos és töretlen lesz a fejlődése. Tavaly is már úgy beszéltek róla, hogy az év felfedezettje, de most mindenképpen arról van szó, hogy az idei esztendő igazán kiforrottá tette.

Hornyák Ági játéka szintén nagyon beérett, és szinte minimális hibaszázalékkal kézilabdázik. A döntő mérkőzéseken nagyon jó formát mutatott, itt a magyar bajnoki és a Bajnokok Ligája mérkőzésekre gondolok. Nagyon sokat fejlődött támadásban, ráadásul ilyen értelemben ő is kényszerpályán tudott viszonylag jó teljesítményt nyújtani. Itt az irányítóposztra gondolok, hiszen többször játszott ebben a pozícióban Kovacsiccsal felváltva. Nála arról van szó, hogy nem igazi átlövő típus, inkább betörő-átlövő, tehát a kinti lövésekkel azért adós marad. Van ilyen, egy adott játékosnak meg kell találnia a megfelelő stílust és a játékrendszert, amiben eredményes tud lenni. Áginál ez az a rész, viszont magából a sokmozgásos játékból, a betörésekből aktívan kiveszi a részét, és a védelemben is kiegyensúlyozott szerepet játszott.

Simona Spiridon végig a csapat motorjaként működött, az első pillanattól az utolsóig. Hatalmas szívű, profi mentalitású, példa lehet az összes csapattárs számára. Mind védekezésben, mind támadásban a posztján a világ egyik legjobbja, ugyanúgy, mint Orsi, tehát a világ három legjobb beállósa között tartom számon, védőjátékában pedig még előrébb helyezkedik el a ranglistán. A végén egy kicsit visszafogottabbá vált a támadásbeli eredményessége, ezen majd dolgozni fogunk, de mindenképpen csak pozitívumokat tudok mondani, hiszen csak plusz dolgokat vitt véghez ebben a szezonban. Óriási szerepe van abban, hogy a BL-döntőbe eljuthattunk. A védelem és a kapus közötti kapcsolatban is előrébb léptünk, és ebből ő alaposan kivette a részét.

Mayer Szabina Sajnos a végjátékok előtt Kiskunhalason, egy bajnoki mérkőzésen megsérült. Akkor kezdett volna alkalmazkodni, és - szerintem - akkor kezdte volna felvenni a csapat ritmusát, ami nem lehet könnyű azoknak, akik máshonnan érkeztek, bár eddig mindenki maximálisan, minél rövidebb idő alatt igyekezett ezt a feladatot végrehajtani. Ő is már majdnem azon a szinten volt ilyen szempontból. Taktikai feladatait szinte maradéktalanul meg tudta oldani. Igazából Simona Spiridon lehet a példakép számára, életvitelben és profi mentalitásban is, és ezt egy szorgalmasabb edzésmunkával tudja majd elérni – remélem, ő is olvassa ezt a cikket! Az a törekvésünk és reményünk, hogy minél előbb visszatérjen a pályára, hiszen elülső keresztszalag-szakadással műtötték. Folyamatos rehabilitáción vesz részt. Várhatóan augusztus, szeptember környékén térhet vissza, és remélem, hogy megfelel majd annak a feladatnak, amelyet neki szántunk, mikor a klubhoz érkezett.

Herr Anitával a kitűzött célom az volt, hogy pályán tudjon maradni védekezésben, a játék minden momentumában, kiélezett helyzetekben is. Ebben NBI-es középszintre eljutott. Döntő momentumokban, Aalborgban, BL-színvonalon maradéktalanul meg tudta oldani a védekezést. Támadásban mindenképpen kellene ugyanúgy fejlődnie, mint védekezésben, és a támadások befejezésében is léptünk előre. Sajnálom, hogy egy év után nem nálunk folytatja, ez az ő döntése. A lehetőség adott volt számára, ám ő úgy döntött, hogy továbblép. Az idő választ ad majd mindenre. Kívánom, hogy hasonlóan töretlen legyen a fejlődése, mint ebben a szezonban, mert azt szeretném hinni, hogy a Győrben végzett munka által több lett, mint előtte volt. Nem stagnált a fejlődése, hanem többet tud most már, mint ahogyan ide érkezett.

Gabi Rotis-Nagy esetében sajnálatos volt, hogy a vállsérülését és a rehabilitációját követően nem tudtunk olyan gyorsasággal profitálni, mint ahogy azt a klubvezetés szerette volna. Jóval előbbi felépülésre számítottunk, és ez sajnos nem történt meg. Egyelőre nem kaptam még megerősítést, hogy távozik-e a tőlünk.

Pálinger Kati igazolta a világklasszisát, amiért Győrbe szerződött. BL-t akart nyerni, és az itt eltöltött második évben már a lehetőség közelébe kerültünk. Az ő teljesítményére folyamatosan szükségünk volt, és meg is kaptuk azt. A csapat eredményességét összességében befolyásolta. Ha nemzetközi mezőnyben nincsen 40-50 % környékén védő kapusunk, akkor nem biztos, hogy a meccs után győztesen hagyhatjuk el a pályát. A decemberi Eb senkinek sem volt önbizalom-növelő, Kati is úgy akart visszajönni, hogy még egy nemzetközi sikert érjen el, ezért talán ezután kerülhetett egy kisebb hullámvölgybe. A végére azonban csattanós választ adott a kétkedőknek, akik azt mondták, hogy a csapat pénzéért igazolt Győrbe.

Herr Orsival év közben megbeszéltem, hogy a lejárt szerződése után fiatalítani szeretnénk. Nehéz egy már megnyert mérkőzés utolsó szakaszában beállni a kapuba, de akkor is nehéz, ha nem nyertük még meg, hiszen ha nincsen védett labdája a másik kapusnak, akkor a szurkolók tőle várják a megváltást. A válogatott keret kapusaként meg kell küzdenie Pastrovics Melindával, Kiss Évával azért, hogy első számú hálóőr legyen ott, mivel Pálinger visszamondta a nemzeti csapatban való szereplést. Pályafutásában ezért mindenképpen fontos ez a váltás. A lényeg, hogy van csapata, és azt gondolom, hogy szakmai fejlődésében előreviszi, és hiszem, hogy pozitívan.

Oguntoye Viktória a magyar bajnokikon védett, remélem, hogy ehhez a feladatkörhöz kellő fegyelmezettséggel, és munka iránti alázattal viszonyul majd. Mindenképpen Víg Viviennel együtt képzeljük el a második számú kapus szerepét, folyamatosan váltogatva őket, az edzésmunka és az aktuális teljesítmény alapján.

handball.hu: A szezon zárultával milyen tanulságokkal búcsúztok az idei BL-től?
Konkoly: Jó helyzetben vagyunk, több a jó tapasztalat, mint a rossz, több a jó dolog, amihez hozzá tudunk nyúlni jövőre. Nagy jelentőséggel bír, hogy azt a Hypót győztük le, amit már három éve követel a közönség, szakmai szempontból is fontos volt ez a továbbjutás, és a nemzetközi rutinszerzés. Az NBI-ben is több meccset tudtunk eldönteni a BL-gyakorlat miatt. Nem biztos, hogy jó nekünk, hogy a Bajnokok Ligája- és a bajnoki mérkőzéseknek ilyen szorosan közeli időpontokban, felváltva kell megfelelnünk. A játékvezetői ítéletek között azonban ez nem vehető észre, a magyar és a nemzetközi koncepció szerintem egységes. Mindenképpen pozitív tapasztalattal járt ez a BL-szezon, a negatívokat pedig igyekszünk kitörölni a memóriánkból. Érettebbek lettünk, ez is hozta az felnőttebb játékot és eredményt, amelyet most produkáltunk. Lelkiekben sokat fejlődtünk. Amorimmal és Orbánnal együtt meglátjuk, hogy mire juthatunk.

A Bajnokok Ligája számokban
„Megmutattuk: fel tudunk állni”
A harmadikra továbbra is várhatunk

© handball.hu