„A nemzetközi kézilabda történetében még csak hasonlóra sem emlékszem, márpedig én sok mindent láttam. Ám az európai kézilabdáéban végképp nem” - jelentette ki mindjárt a vasárnapi EHF-kupameccs után Levon Oganeszovics Akopjan, a volgográdi klub elnöke. Neki alkalmasint hihetünk, bár az is igaz, hogy a mestert – aki hosszú ideig a Dinamo edzője is volt – hazája kézilabda-életében temperamentumos kirohanásai miatt az „orosz Anja Andersennek” hívják. Nem is meglepő, hogy az elmúlt hétvége megpróbáltatásai megviselték érzékeny idegrendszerét…

A helyi sporttémájú hírportál (volgoSPORT.com) mindenesetre részletesen ismerteti, hogyan is került sor a két meccs helyszínének kiválasztására.

„A Dinamo vezetése javasolta – meghatározott összegű, párezer eurós kompenzáció fejében –, hogy legyen mindkét meccs a Volga partján… Ebbe a magyar csapat bele is egyezett” - írják. Az időjárás miatt azonban késett az FTC, és – mint tudjuk - csak szombaton 16 órára értek oda Volgográdba. (A cikk írója egy szóval sem hibáztatja amúgy ezért a Ferencvárost.)

„Több különböző lehetőséget is felajánlottunk a vendégcsapatnak” - nyilatkozta Lev Akopjan. „Mondtuk, hogy játsszuk le a meccset aznap este nyolc órai kezdettel, de ezt az ellenfél fáradtságra hivatkozva elvetette. Javasoltuk, hogy egyezzenek bele abba, hogy az első meccset 10-0-ra mi nyertük, de nem mentek bele (nem meglepő módon – szerk.). Közölték, hogy legyen csak egyetlen mérkőzés, és az döntsön a továbbjutásról. Mit mondjak, problémás helyzet állt elő…”

„Valóban korábban nem volt erre precedens” - erősítette meg ugyanezt az orosz portálnak a mérkőzés EHF-ellenőre, az észt Toivo Järv. „A két fél nem tudott közös nevezőre jutni, és az EHF versenyszabályzatában nincs olyan pont, amelyik említené az egymeccses lehetőséget. Ráadásul a magyar játékosok orosz vízuma hétfő éjfélkor lejárt, így aztán gyorsan kellett valami megoldást találni. Mivel a helyszínen nem tudtuk megoldani a problémát, ezért felhívtuk az EHF-et, akik – miután megismerték a helyzetet – a szabályoktól eltérve jóváhagyták, hogy egyetlen mérkőzés döntsön a továbbjutásról…”

Ezután az orosz portál viszonylag részletes tudósítást közöl a meccsről is. „Rögtön az elején el kell mondanunk, hogy a vendégcsapat igencsak nehéz diónak bizonyult, a találkozót megelőzően rájuk zúdult megpróbáltatások és a rendkívül hosszan elhúzódó repülőút ellenére. A mérkőzés alatt nem egyszer jutott az eszünkbe, hogy ha a magyaroknál lett volna a visszavágó, bizony ki tudja, hogyan végződött volna ez a párharc. A meccs első perceiben kiderült, hogy a mieink gyorsabbak az ellenfélnél, akik kezdetben inkább felállt fal ellen jeleskedtek, míg a Dinamo játékosai többször is leindították őket, és általában véve is ügyesebben manővereztek a pályán. Még úgy is, hogy csapatunk egyik legjobbját, Anna Kocsetovát sérülés miatt nevezni sem tudtuk.

Akárhogy is, negyedóra elteltével alig egy góllal vezettünk, és ebben nagy érdemei voltak kapusunknak, Anna Szedojkinának (igaz, az ellenfél kapujában védő rosztovi Gridnyeva is szépen teljesített)… Egészében véve a mieink egyéni teljesítményben felülmúlták az ellenfelet, de közülük is érdemes kiemelni több játékost. Eszementen erős és pontos lövéseivel többször megkeserítette csapatunk életét az FTC magas átlövője, a szlovák Zácsikova. Kiválóan teljesített a jobbszélen Berta Melinda, néha hihetetlen szögből lőtt egészen kivételes gólokat, Kenyeres Fanni pedig nem maradt el az általa lőtt gólok számát illetően csapatunk legjobbjától, Olga Levinától sem. Egyáltalán nem meglepő, hogy a magyar lányok, akiknek a hazájában fantasztikusan népszerű sport a kézilabda, úgy döntöttek, hogy a végsőkig harcolnak, bármi is lesz. Erre jó bizonyíték az első félidő végeredménye (15-13).”

A második félidő elején az orosz csapat elhúzott hat góllal, de - mint írják - „ez legkevésbé sem zavarta meg a magyarokat, akik makacsul igyekeztek behozni a hátrányt. Erre még a meccs 55. percében is volt esélyük; három góllal ugyan vezettünk, de kézilabdában ez korántsem behozhatatlan előny. A küzdelem csak három perccel a záró sípszó előtt dőlt el, amikor Hmirovának sikerült az ellenféltől váratlanul labdát szereznie, és ebből megindulva lerohanásból gólt is lőni az FTC kapujába. Ez döntött…” - fejezi be a tudósítást a cikk írója.

A volgográdi Dinamo szerencséje kitartott kedd délelőttig, amikor is az EHF-kupában az orosz Kubány csapatát kapta negyeddöntőbeli ellenfélként. „Ez az elképzelhető legjobb sorsolás, amit csak kaphattunk. Erősebb csapat is vagyunk, de a legfontosabb, hogy ez anyagi szempontból abszolút előnyös nekünk” - lelkendezett Levon Akopjan, miután tudomást szerzett a sorsolás eredményéről. „Elvégre utazhattunk volna Norvégiába, Spanyolországba vagy akár Franciaországba is…Krasznodár meg itt van a szomszédban.”

Ismerős érzések. Mégis, milyen következtetéseket vonhatunk le a hétvégi EHF-kupameccsből a magyar kézilabdát illetően? Először is azt, hogy az FTC-t erős ellenfélnek tartotta a volgográdi csapat, és jól láthatóan tartott tőle. Másodszor azt, hogy a Fradi nem okozott csalódást, és tovább öregbítette a magyar kézilabda tekintélyét Oroszországban. Harmadszor (és ez a legfájóbb) pedig azt, hogy a volgográdi mérkőzés alapján ítélve az FTC-nek kifejezetten jó esélyei lettek volna a továbbjutásra, ha lett volna visszavágó itthon…

Forrás: www.volgosport.com

Perelhet a Fradi
Nyert és továbbjutott a Volgográd