handball.hu: Tulajdonképpen mikor nézett ki magának a Krim?
Triffa Ágnes: A tavalyi Magyar Kupa négyes döntőjén vettek részt a Ljubljana vezetői. A kapusedző mindkét nap ott volt Győrben, és már az első nap estéjén csörgött a telefonom, egy játékosügynök volt a vonal túlsó végén. A második napon a Fradi elleni meccs után személyesen is megkerestek, így kerültem végül Ljubljanába.

handball.hu: Hogy érzed magad Szlovéniában? Mik a benyomásaid az eddigi Krimnél eltöltött hónapok alapján?
Triffa: Főképp a kezdetekkor éreztem, hogy mekkora különbség van az itteni és a magyarországi körülmények között. Itt teljesen más szisztémában dolgozunk. Öt szakember segíti a munkánkat: fizikoterapeuta, erőnléti-, kapus-, vezető- és másodedző. Amikor elkezdtük a szezont, irtózatosan sokat dolgoztunk: szemben a Magyarországon megszokott átlagos kéthetes erőnléti alapozással, itt másfél hónapig még labdát sem foghattunk a kezünkbe, ez nagyon kemény megpróbáltatásnak bizonyult. Érdekes volt az is, hogy rögtön az érkezésemkor közölték velem, hogy két kilótól meg kell szabadulnom, ami azért is furcsa, mert soha nem volt súlyproblémám, sőt, sokan javasolták, hogy szedjek fel még egy kicsit. Nyáron tehát az edzőtáborban zöldséget ettem zöldséggel, hogy betartsam, amit kérnek.

handball.hu: Mennyi játéklehetőséget kapsz a szakmai stábtól, milyen formában érzed Magad?
Triffa: Az emberek itt egész más mentalitásúak, mint otthon. Itt egy külföldi egyszerűen nem hibázhat, a maximumot kell nyújtania. Ez pedig a meccseken is jól látszik: ha nem teljesítek negyven-ötven százalékkal, akár pár perc után lecserélnek. Ha én kezdek a kapuban, nincs olyan, hogy adnak tíz-tizenöt percet, amíg felveszem a mérkőzés ritmusát. A Metz elleni BL-meccsen jól ment a játék, akkor majdnem végig védtem, a Nürnberg ellen pedig egy félidőt. Amikor idekerültem, nem igazán erőltették a játékomat, először bizonyítanom kellett. Úgy látom, a fordulópont akkor jött, amikor a dán Kolding nálunk edzőtáborozott, és három felkészülési mérkőzést is játszottunk ellenük, amelyeken szerencsére nagyon jól védtem.

handball.hu: Kikkel kell megküzdened a posztodon?
Triffa: A 34 éves Stefanisinnel, valamint a mindössze 19 esztendős Pandziccsal. Utóbbi sokáig lábsérüléssel küszködött. Mikor egy magyar csapathoz külföldi játékos igazolnak, általában sokszor van rá alkalma, hogy bebizonyíthassa, mire képes. Itt azonban meg kell küzdeni a játéklehetőségért. Szerencsére fiatalon kerültem a Ljubljanához, így sokat tanultam, olyan dolgokat is megtapasztaltam, amelyeket otthon nem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy lelkileg megerősödtem, felnőttem, így összességében nem bántam meg, hogy külföldre igazoltam.

handball.hu: Milyen célokat tűzött ki a Krim vezetősége az év elején?
Triffa: A Regionális Liga első négy helyének egyikének megszerzését, valamint a Bajnokok Ligájában a legjobb nyolc csapat közé kerülést. Persze nagy a boldogság, hogy ez utóbbit már biztosan teljesítettük. Itt aztán már minden csapat erős. Ugyan mindenki tiszteli az ellenfeleket, de egy profi sportoló nem léphet úgy pályára, hogy úgy gondolja, nincs esélye, akarni kell a győzelmet még egy jobb képességű csapat ellen is.

handball.hu: A hírek szerint nem vesztek részt a szlovén bajnokságban, csak a Regionális Ligában.
Triffa: A bajnokságban majd csak áprilisban, a rájátszásban, azaz a négyes döntőben szállunk be, ahol csak három külföldi és egy európai uniós játékos szerepelhet a csapatban. Ennek ellenére nem hiszem, hogy különösebb megerőltetés kellene az újabb bajnoki címhez, hiszen igen gyenge a színvonal, leginkább a magyar NBI/B táblázatának középházához tudnám hasonlítani. Emellett a Szlovén Kupában is részt veszünk, amelyben eddig három, gyenge színvonalú, átlagban a Krim harmincgólos győzelemével végződő mérkőzést játszottunk le. A Regionális Liga küzdelmeire pedig egyre ritkábban kerül sor, hiszen a szezon elején tizenkét csapat kezdte meg a sorozatot, ám a sorozatos visszalépéseknek köszönhetően most már csak nyolcan maradtunk, így sok meccs elmaradt.

handball.hu: Hogy bírjátok így a Bajnokok Ligája-terhelését?
Triffa: Szintén nagyon furcsa a magyarországi viszonyokhoz képest, hogy nagyon kevés felkészülési mérkőzést játszunk. Ezt csak azok szokták meg, akik már több éve itt vannak. Például Ljudmila Bodnyeva is azt mesélte, hogy az első időszakban nehezen viselte, hogy az Oroszországban megszokott évi százhúsz meccshez képest itt ilyen kevés „éles bevetés” van. Ennek ellenére napi kettő, egyenként kétórás edzésen veszünk részt: az első általában reggel 10.45-kor, a második pedig este fél hatkor kezdődik, és az is szokatlan, hogy általában mindig máshol tartjuk.

handball.hu: Ha már Bodnyevát említetted: régebben alapembere volt az orosz válogatottnak, ám mostanában nem sokat hallani felőle…
Triffa: Tavaly a térdével volt egy kis problémája, de mivel könnyített edzéseket végez, most már nincsen nagyobb gondja. Idén viszonylag egyenletes teljesítményt mutatott, hatalmas rutinjának köszönhetően rengeteget tud segíteni az irányítónak és az átlövőknek is. Azt nem tudom pontosan, hogy miért került ki az orosz válogatott keretéből, állítólag Jevgenyij Trefilovnak nem tetszett, hogy külföldre igazolt, de úgy gondolom, hogy mivel már szinte minden címet megnyert, Ljudmilának igazából már nem hiányzik a címeres mez.

handball.hu: És Neked?
Triffa: Természetesen számít rá az ember, hogy megkapja a meghívót a válogatottba. Azt viszont nem tőlem kell megkérdezni, hogy mi a helyzet jelenleg. Nem tudom, hogy kire, miként számítanak, s kire nem. Sok mindent lehetett arról hallani, mennyire akarnak fiatalítani, de erre csak ők tudnak konkrét választ adni.

handball.hu: Figyeled egyébként az itthon történteket?
Triffa: Természetesen követem a magyar bajnokságot. Amikor csak tehetem, a HunNet Médián keresztül megnézem a meccseket. Láttam például az ETO Fradi elleni hétvégi mérkőzését is. Nem tudom, hogy mi az oka, de ez az ETO nem az igazi ETO volt. Abból a meccsből nem is tudunk felkészülni a Győr gyors, harcos játékára, amelyet idén a Bajnokok Ligájában mutatott. Egyébként a Krimen belül, és egész Szlovéniában nagyon tisztelik a magyar kézilabdát, és a legerősebb klubcsapatot, az ETO-t. A sorsolás után a vezetőség a Győrtől és a Valceától tartott a leginkább, ez persze nem azt jelenti, hogy feltett kézzel állunk ki ellenük.

handball.hu: A meccsnézésen kívül mivel ütöd el az időd, ha éppen nem edzésen vagy?
Triffa: A családommal beszélgetek az Interneten keresztül, de az sem hátrány, hogy Mörtel Renátával ketten vagyunk itt magyarok. Együtt szoktunk kávézni, vásárolgatni, egyszóval mindig feltaláljuk magunkat. Ha kicsit több időnk van, előfordul, hogy átugrunk egy pár órára Olaszországba is. Sajnos a sűrű program miatt elég ritkán járunk haza Magyarországra.

handball.hu: Marta Bon személyében híres edzőtök van, ő régebben szlovén szövetségi kapitány is volt. Milyen típusú emberről van szó?
Triffa: Elég sokat követel. Érkezésével komoly változásokat hozott a Krim életébe. Több szabályt is bevezetett, odafigyel az étrendtől kezdve a testzsír- és súlyváltozáson keresztül mindenre. Tanárként próbálja meghonosítani a lehető legegészségesebb keretek között történő sportolást. Bár szakmailag igen kemény emberről van szó, ennek ellenére például szokatlan volt, hogy amíg Magyarországon a vesztes meccsek után szinte leszedik a fejünket, az itteni stáb maximális nyugodtsággal bejött az öltözőbe, és elmondta, mit kell kijavítani, és megnyugtatott minket, nincs gond, majd minden jó lesz. Az edzéseken állandó „akarás” alatt van mindenki, maximalisták, a tréningeken is pont ugyanúgy teljesítenek, mint éles szituációban. Szakmailag szerintem semmivel nincsenek leragadva, mint a magyarok, bár teljesen eltérő a módszerük: a szerb iskolát alkalmazzák, azonban mostanában többféle módszer felé is nyitottak. A kapusedzőmmel egyébként teljesen jó a munkakapcsolatom, sokat segít, jó kis hajtós edzéseket tart.

handball.hu: A BL-mérkőzéseket egy 3500 fős csarnokban játszátok. Milyen hangulatra készüljenek a magyar szurkolók?
Triffa: Nagyon aranyosak az itteni drukkerek, imádnak minket, nagyszerű az atmoszféra, énekelnek, dobolnak, sőt, még harmonikáznak is! Ám mégis teljesen más, mint otthon, nem lehet azért egy hazai rangadóhoz hasonlítani. Amikor a hétvégén az FTC – ETO rangadót figyeltem, épp az jutott eszembe, hogy mennyire hiányzik az itthoni pezsgés.

handball.hu: Ezek szerint lehet, hogy hamarosan ismét hazai színekben láthatunk?
Triffa: A nyáron 1+2 éves szerződést kötöttem a Krimmel, azaz minden év végén dönthetek a sorsomról. Először a menedzseremmel szeretnék majd beszélni. Tény, hogy voltak megkereséseim máshonnan is. Az kicsit zavar, hogy ilyen kevés meccset játszunk. Amikor idejöttem, teljes erőbedobással edzettem, ám nem éreztem azt, hogy egy konkrét meccsre készülnénk. Még fiatal vagyok, nagy szükségem van arra, hogy minél többet játsszak…

Bemutatkozik a Krim

handball.hu