handball.hu: Mesélnél-e a döntésed hátteréről?
Kindl Gabriella: Nagyjából egy hónapja játszottam a Podgoricánál, amikor először megkérdeztek arról, hogy a későbbiekben játszanék-e montenegrói színekben. Akkor azt mondtam, hogy majd decemberben térjünk vissza a témára, mert akkor lesz három éve annak, hogy utoljára a magyar válogatottban játszottam, ekkor válok majd „szabaddá”. Mivel nagyszerűen érzem magam új klubomnál, és a válogatott jó részét csapattársaim adják, végül aztán igent mondtam.

handball.hu: Ez időben mit jelent, mennyi idő múlva léphetsz pályára Montenegró nemzeti csapatában?
Kindl: Először is montenegrói útlevelet kell kapnom, ez már folyamatban van. Természetesen nem szeretném a magyar állampolgárságomat lecserélni, így kettős állampolgársággal fogom a montenegrói színeket erősíteni. Úgy vélem, a svédek elleni júniusi világbajnoki selejtezőn már pályára léphetek.

handball.hu: Hogyan dolgoztad fel lelkileg azt, hogy évek óta nem számítanak Rád a magyar válogatottban?
Kindl: Ahhoz képest, hogy milyen hosszú időszakról van szó, úgy gondolom, hogy elég jól viseltem. Azt hiszem, hogy ha valahol nincs szükség az emberre, azt nem kell erőltetni. Boldog vagyok, hogy van olyan hely a világon, ahol szükség van rám, számítanak rám, így örömmel veszek részt a munkában.

handball.hu: Mennyire ismered a montenegrói válogatottat? Nemrég összetartást vezényelt Zsiga Gyula a lányoknak, mi a véleményed a látottakról?
Kindl: Aktív részese voltam az edzőtábornak, végig a csapattal voltam, hiszen a klubomból csupán ketten nem vagyunk a válogatott tagjai. Úgy vélem, hogy köszönhetően a tapasztaltabb és a fiatalabb játékosok egyvelegének, egyre több rutint szereznek a nemzetközi mezőnyben. Ugyanazt a tendenciát látom, ami a Buducnostnál figyelhető meg, ez abból is fakadhat, hogy Gyula a klubnál elkezdett munkát folytatja a válogatottnál is.

handball.hu: Szerinted lehetséges, hogy előbb-utóbb sikeresebb lesz a montenegrói válogatott a magyarnál?
Kindl: Nehéz kérdés, de a kialakult szituációban azért kell nekem is tennem, hogy így legyen. Lehetségesnek tartom, ezért is dolgozunk.

handball.hu: Mennyivel másabb ott az emberek hozzáállása, a sportághoz való viszonya, mint itthon?
Kindl: Eléggé szerencsétlen helyzet kezd Magyarországon kialakulni nem csak a sportban, de az egész országban. Minden sportág nehéz helyzetbe került, ez nem csak a bajnokságban, hanem minden téren meglátszik. Montenegróban nincsen túl sok eredményes sportág, de ez után a félév után bátran mondhatom, hogy a női kézilabda magasan vezeti a népszerűségi listát. Az utolsó Bajnokok Ligája-meccsünkön például teltház fogadott minket, sőt, kétezer ember maradt a csarnokon kívül (a Buducnost legutóbbi három hazai BL-mérkőzésén összesen 14.000 szurkoló vett részt - a szerk.). Mindent a legsikeresebb sportágba invesztálnak. Amennyire megismertem őket ebben a félévben, úgy látom, mindenki szívvel-lélekkel játszik, az emberek büszkék rá, hogy függetlenedtek, ezt próbálják minden módon mutatni.

handball.hu: Mik a hosszabb távú terveid, elképzelhető, hogy látunk még hazai klub színeiben kézilabdázni?
Kindl: Egyelőre nem tudok az egészen távoli céljaimról beszélni, még egyéves szerződés köt a Buducnosthoz, de ez a fél év iszonyú pozitív volt számomra. Jól érzem magam a klubnál, kedves, nyitott embereket ismertem meg a csapaton kívül és belül is, így bármi elképzelhető. Az utóbbi évek legnagyobb sikere, hogy a legjobb nyolc közé kerültünk a Bajnokok Ligájában, és véleményem szerint még ennél tovább is menetelhetünk.

handball.hu