Az Európa-bajnokság meglepetéscsapatának szövetségi kapitánya, Jorge Dueñas a következőképpen vélekedik az aranycsatáról: „Az esélytelenek nyugalma felénk billenti a mérleg nyelvét, hiszen nincsen veszítenivalónk. Már a fináléba kerüléssel is történelmet írtunk. A legrosszabb esetben, azaz ha a forgatókönyv számunkra kedvezőtlenül alakul, fiataljainknak is lehetőséget adok a mérkőzésen, hogy ők is kivehessék a részüket az éremszerzésből. Az biztos, hogy sokkal nyugodtabban és felszabadultabban fogunk kézilabdázni, mint bármelyik eddigi találkozónkon. Norvégia mindig őrületes iramban kezdi a meccseket, hogy minél hamarább elhúzzon ellenfelétől. Nekünk ezt a sebességet kell lelassítanunk, hogy ne legyen fejvesztett rohanás a mérkőzésből.”

A norvég sajtó tisztában van a tényekkel. A Dagbladet.no napilap szalagcíme szerint „Norvégia még egy döntőnek sem volt ekkora esélyese”. A csoportmeccsek alatt már találkozott a két együttes, akkor hatalmas meglepetést okozott a 21-21-es végeredmény. A norvégok bosszút szeretnének állni az elvesztett egy pontért, így ezúttal külön készültek az akkor kiváló formában játszó Marta Mangue-ra és Macarena Aguilarra. Marit Breivik szövetségi kapitány finálébeli ellenfelének védelmére, kapusaira, nagyszerű küzdőszellemére és „spanyol temperamentumára” hívja fel a figyelmet. A skandináv sztárcsapat egyébként a döntő napján majdnem délelőtt tíz óráig aludhatott, majd a reggeli után szabadfoglalkozást kaptak a lányok: volt, aki az edzőtermet választotta, néhányan pedig sétáltak egyet Szkopje belvárosában. Az ebéd előtt rövid taktikai megbeszélést tartottak a csapatvezetők, majd a gárda a csarnok felé vette az útját, hogy ismét megvédje európa-bajnoki címét.

A mérkőzésre nem nevezett játékosok: Kari Aalvik Grimsboe, Ragnhild Aamodt (NOR), illetve Nuria Benzal és Jessica Alonso (ESP)

A norvégok mintha megrémültek volna a rájuk háruló felelősség súlyától, igencsak gyengén kezdték a döntő játszmát. Támadásaikat spontánul, erőtlenül vezették, miközben a spanyolok összeszedett védelmével is alaposan meg kellett volna küzdeniük. A szintén több hibával játszó ellenfelük ennek ellenére a 12. percre Mangue és Martin vezetésével már 3-6-os előnyre tett szert, amire a szép számmal a távoli helyszínre érkező norvég szurkolók is elcsendesedtek.

A csapatuk viszont nem esett kétségbe, a védekezésre összpontosította erejét, így a spanyolok egymásutánban passzív jelzésig támadtak, és innen már nem tudtak mit kezdeni. A saját kapujuk előtt pedig csak szabálytalanul állították meg a gólra törő ellenfelet, melyből a skandinávok gyűjtögették a büntető-gólokat. 9-8-nál már Riegelhuthék vezettek,és a javukra megítélt hétméteresek száma csak szaporodott, melyet a döntőre kilátogató macedón nézők hangos füttyszóval illettek. A végére aztán jöhetett a plusz egy mezőnyjátékos a norvégoknál, és a hatalmas spanyol gól Lunde Haraldsen kapujába (12-12). Tonje Larsen viszont mégiscsak elbillentette a mérleg nyelvét (13-12).

A következő félidőre mintha már egy sokkal nyugodtabb norvég együttes érkezett volna vissza. Spanyolország öt percen keresztül gólt sem tudott dobni, miközben ellenfele szépen-lassan gyűjtögetve növelte előnyét (39. perc: 18-13), Tonje Larsen pedig fénykorát idézve szórta a találatokat. 22-15-ös állásnál, mikor még egy negyednyi idő volt hátra, Duenas kapitány időt kért, bízva a csodában, és hogy megnyugtassa lányait, de ez a felfokozott döntő-hangulatban már túl nehéz feladatnak bizonyult.

Az utolsó tíz percre érkezve már tíz gólra dagadt a norvég fór (27-17), és innen már szinte minden csak az ünneplésről és a skandináv iskolajátékról szólt. A macedónok a végén még szerették volna a pálya hosszanti oldalán lévő lelátó egészét beterítő nemzeti színű zászló leterítését, de az ezen tribün közepén ülő norvég szurkolók mindezt megakadályozták. Ettől kezdve a meccs hátralévő részén csak a hangos nemtetszésüket fejezték ki az újabb címvédés felé robogó csapat akcióinál. A jég hátán is megélő csapatot már ez sem tudta megakadályozni a győzelemben. Végeredmény: 34-21



Norvégia a 2004-es magyarországi és a 2006-os svédországi Eb után a 2008-as macedóniai első helyét is megszerezte, miközben az idei évben ezzel mindkét lehetséges címet bezsebelte.



A döntő legjobb játékosai:
Begona Fernandez (ESP)
Kristine Lunde (NOR)

Marit Breivik: Gratulálok a spanyoloknak a világbajnoki kvalifikációhoz. Nehéz volt ebben az évben két világversenyre is felkészülni, ráadásul most az Európa-bajnokságra több fiatal játékos is velünk tartott. Így főleg nagy eredménynek tartom a címvédésünket.

Jorge Duenas: Kétség sem fért hozzá, hogy ma jobb volt Norvégia. Habár a két félidő meglehetősen különbözött egymástól. A játékvezetők – főképp a második félidőben – tönkretették a kézilabdát. Ennek ellenére az a véleményem, hogy Norvégia jobb csapat nálunk. Fejlődni jöttünk erre a versenyre, fiatal játékosaimnak rutinszerzés miatt tartottak velünk. Spanyolországban zongorázni lehetne a férfi és női kézilabda közötti különbséget, nálunk konganak a csarnokok a női meccseken, nem úgy, mint Norvégiában.

Elisabeth Pinedo: Örülünk az ezüstéremnek. Sok hibával kézilabdáztunk, ezért ez a nagy különbségű vereség.

Mihaela Ciobanu: Nem voltunk egyenlő ellenfelei az olimpiai és többszörös Európa-bajnok norvégoknak.

Tonje Noestvold: Nagyon jól kézilabdáztunk a második félidőben, és rengeteg gólt dobtunk. Ennek köszönhetjük a győzelmet.

handball.hu - Macedónia, Szkopje