Hol is kezdjem? Több okból is nagyon nehéz helyzetben voltunk a mérkőzés előtt. Tulajdonképpen nagyon kevés információt sikerült beszereznünk az Eldáról, nem úgy, mint nekik rólunk. A "főpróba" sem úgy jött össze, ahogy szerettük volna, hiszen a regionális ligában a Ljubljana ellen egy fantasztikusan jó első félidőt követően 31-33 arányban kikaptunk hazai pályán, ami igen csak hidegzuhanyként ért bennünket.

Több játékosom megfázással küszködött egész héten, többek között Kindl Gabinak is ki kellett hagynia edzést, és Ljudmila Mocsalina sérülése is fejtörést okozott nekem. A fő hangsúlyt a mentális felkészítésre helyeztem. Tudtam, hogy a spanyolok nagyon érett és képzett játékosokat tudhatnak a soraik között, sőt, több éve már együtt is játszik a többségük. Azért abban a mérkőzés előtt reménykedtem, hogy talán nem bírják végig erővel, ha mi gyors iramot diktálunk végig a hatvan perc alatt. Nos, ez a tervem nem jött be, mert (meglepetésemre) korukat meghazudtolva jó kondícióval rendelkeztek. A védelmünk, csakúgy, mint a Ljubjana ellen, az első harminc perc alatt nagyon jól működött (16-11). Ennek ellenére sorra hagytuk ki az emberfölényes helyzeteinket, és még három büntetőt is elhibáztunk ennek fejében. Hibáinkat nagy rutinnal használta ki az Elda. Míg Fraile az első, addig Kindl Gabi a második félidő közepe táján kapta meg a harmadik kiállítását. Nagyon szoros lett a vége, de végig mi vezettünk a második harminc perc alatt. Rengeteg kiállítás volt mind két oldalon. A két lengyel játékvezető nagyon hamar, és szinte mindenért kiküldte a játékosokat két-két percre.

Nyertünk, és ennél fontosabb nincs. Nagyon örültünk neki. Kindl Gabi jó erőben és jó hangulatban edz. Kapcsolata a játékostársaival is kiváló. Gabi már egész jól beszéli a „Crna Gora”-nyelvet, és ez nem vicc! A mérkőzést követő napon, vasárnap, egy meghívásnak tett eleget: a helyi "Atlas" nevű TV-társaság stúdiójában beszélgetett többedmagával a mérkőzésről, igaz, ott angol nyelven nyilatkozott. A védelem egyik oszlopa ő, és nagyon remélem, hogy idővel a támadójátéka is a kellő hatásfokra emelkedik. Már túltette magát a múlt sebeinek orvoslásán, teljes erőbedobással és elánnal veti magát bele a munkába. Hite és önbizalma visszatérni látszik, ami nem csak neki, de csapatának is nagy hasznára válik.

Két hét múlva ismét találkozom majd a válogatott idegenlégiósokkal, köztük van Bojana Petrovics és Maja Szavics is. Mindkét játékost nagyon tisztelik Montenegróban. A jövő évi kínai világbajnokságra előselejtező egyik csoportnak Montenegró ad otthont november végén. Nagyon remélem, hogy sikerül kivívni a közvetlen selejtező lehetőségét.

Jómagam egyébként nagyon jól érzem magam itt. Három hónap után az igazi megmérettetés csak most fog elkezdődni. Jó úton haladok a magyar és a „jugoszláv” kézilabdázás hagyományainak ötvözésében. A játékosok egyénileg sokat vállalnak (ami nem baj), de fontos, hogy mindezt egy hangnemben tegyék. Szeretném, ha tudatosulna minden tettük a pályán, és az, ha az improvizáció, amely nélkül nem tudnak meglenni, csak abban a mederben történne meg, amit magunk elé lefektettünk. Képletesen talán így tudtam a lehető legegyszerűbben elmagyarázni.

Nagyon remélem, hogy az eredmény sem fog elmaradni, hiszen a sportban, mint tudjuk, nem elhanyagolható kérdés, hogy van vagy nincs. Amit viszont már most tudok, hogy a türelem szó jelentése Montenegróban egészen mást jelent, mint otthon. Csak remélni tudom, hogy annak a sok tehetséges fiatal kollégának Magyarországon, akik most kaptak igazán komoly feladatokat a szakmában, hasonló elbírálásban lesz része a türelem tekintetében, mint nekem itt, Podgoricán.

Üdvözlettel,

Zsiga Gyula