Pádár Ildikó: Először is gratulálok a lányoknak az újabb sikeres mérkőzéshez, amely az eredmények alakulását tekintve kísértetiesen hasonlított az első csoportmeccsünkhöz.

handball.hu: Mostani ellenfelünk stílusa is hasonló volt a japánokéhoz?
Pádár: A kongóiak nem voltak olyan erősek, kevésbé voltak technikásak, ügyesek, fürgék, mint az ázsiaiak. Fizikálisan viszont kiváló, jó alkatú lányokról van szó, akiknek viszont a dinamika hiányzik a játékukból. Ez abban nyilvánult meg, hogy kicsit talán könnyebb volt ellenük védekezni.

handball.hu: Szerinted mi történt a második játékrész közepe felé?
Pádár: András a félidőben ismét lecserélte szinte a teljes csapatot, ami – úgy látszik – most sem igazán vált be, hiszen mindkét eddigi mérkőzésünkön ebből adódtak a gondok. A védekezésünket is jobban össze kell szedni, hiszen most is voltak olyan rések, melyeket a kongóiak kihasználtak. Nagyobb odafigyeléssel elkerülhettük volna az ilyen találatokat. Az első félidőben viszont labdákat szereztünk, gyors indulásos gólokat is lőttünk, Tóth és Görbicz révén pedig átlövéseink is voltak. A cserék egyébként mindenképpen szükségesek, hiszen hét-nyolc ember nem tud végigjátszani egy ilyen fárasztó világversenyt. Japán és Kongó pedig olyan erőt képvisel, ami lehetőséget ad a cserékre. Azért talán lehetne kisebb „egységekben”, például kettesével frissíteni a csapatot, hiszen most mintha megzavarodtak volna a lányok a jelentős váltástól. Mindezek ellenére Kongó ellen bármely felállásban simán hoznunk kellett volna a második félidőt.

handball.hu: Egykori beállóként bizonyára kitüntetett figyelemmel kíséred az ezen a poszton szereplő játékosokat…
Pádár: Japán ellen több lehetősége adódott a két lánynak: több labdát kaptak, nagyobb területük volt. Örültem, hogy Szamoránsky Piroska ilyen jó játékkal rukkolt elő, igaz, kiváló labdákat is kapott, amelyek ragadtak hozzá, és a helyzetkihasználása is kiváló volt. Külön öröm, hogy egy olyan fiatal lányról van szó, aki előtt még sok-sok év áll, és már most ilyen szépen teljesít egy világversenyen. Borbás Rita kicsit kevesebb lehetőséget kapott, ám Piroskához hasonlóan ő is igen kemény, harcos játékos mind védekezésben, mind pedig támadásban.

handball.hu: Mehlmann Ibolyával kapcsolatban azonban talán lehet egy kis hiányérzetünk, nem?
Pádár: Igen, ez a két mérkőzés is azt mutatta, hogy ez nem a „megszokott” Ibi. Ennél ő sokkal többet tud. Talán betegsége és sérülése is hátráltatta, hiszen ezáltal nem tudott folyamatosan munkában maradni. Egyetlen balkezes átlövőként óriási szükség van rá, ezért nagyon remélem, hogy magára fog találni. Lehet, hogy a Kongó elleni meccs hajrájában lőtt három találata átlendíti a holtponton, ebben a társak is segítségére lehetnek.

handball.hu: A két győztes mérkőzés után nyugodtan hátradőlhetünk, vagy inkább azon izguljunk, hogy gyengébb gárdák ellen is akadtak meleg perceink?
Pádár: Nem egy olyan világversenyen szerepeltünk, ahol kisebb nevű ellenféllel kezdtük meg a szereplésünket, és rögtön 15-20 góllal bizonyultunk náluk jobbnak. Most viszont a japánok elleni nyitómérkőzésen egy percig sem lankadhatott a figyelmünk, végig koncentrálnunk kellett, nem csak egy kipipálandó feladatról volt szó. Ez Kongó ellen is jól látszott, hiszen már az első félidőben pörögtek a lányok, még akkor is, amikor tíz gól volt a javunkra a differencia. Ennél persze többet kell nyújtanunk, de ráhangolódásnak jó volt mindkét meccs. Főleg védelemben kell javulnunk, agresszívabban, sokkal több lábmunkával kell mozognunk, Mehlmann Ibi formajavulásával pedig a jobbátlövő poszt is ütőképesebb lehet. Az orosz és román átlövőkkel szemben nem lehet majd elaludni. Akkor nem tudunk majd háttal a labdának, komótosan visszakocogva védekezni, mint például a japánok ellen.

handball.hu: A spanyolok ellen vajon jobban megizzadunk, mint ma?
Pádár: Nem láttam még őket ezen a világbajnokságon, de bizonyára nem sétagaloppról lesz szó. Szerintem azért mindenféleképpen meg tudjuk, és meg is kell őket verni. Igaz, ők csak öt góllal győzték le Kongót, de az afrikaiak is frissebbek voltak még azon a találkozón. Aktív játékosként többször is szembekerültem a spanyolokkal, és emlékszem, hogy nem egyszer meg is nehezítették az életünket. Tétmeccsen azért nagyrészt mi győztünk, de mindig szoros meccseket játszottunk ellenük.

handball.hu: Igen kiegyenlítettnek tűnik ez a világverseny, ez minek köszönhető?
Pádár: Senkit sem szabad lebecsülnünk, hiszen az afrikaiak és az ázsiaiak is egyre jobbak, folyamatosan fejlődik a kézilabda nem csak Európában, de a többi kontinensen is. Több válogatottat is európai edző dirigál, s egyre ritkább, hogy 20-30 gólos különbségek alakulnak ki egy világversenyen. Ezekről a csapatokról épp ezért próbálnak minél több információt, felvételt szerezni a szakvezetők, mert most már nem lehet úgy pályára lépni, hogy „csak” egy ázsiai, vagy afrikai alakulatról van szó. Németh András öt videofelvételt is kielemzett a csapattal a japán válogatottról. Vajon hogy alakult volna az eredmény, ha egyáltalán nem láttuk volna őket?!?

Újabb győzelem újabb holtponttal

handball.hu (bee)