- A hétvégén két felkészülési mérkőzést is játszottatok a franciaországi vb előtt Montenegró együttese ellen, és mindkétszer győzelmet arattatok. Te hogy látod, milyen szintet képviselnek jelenleg a világ kézilabdájában, kikhez hasonlítanád őket?
- Egy egész jó kis csapat, akivel most játszottunk, de úgy gondolom, körülbelül olyan szintet képviselnek, mint akikkel a csoportmérkőzések során fogunk találkozni. Stílusában viszont nem lehet hozzájuk hasonlítani, mert a japánok, spanyolok is teljesen más kézilabdát játszanak. Kongót annyira nem ismerem, de valószínűsíthető, hogy ők lesznek a három közül a leggyengébbek.

- Montenegró két legnevesebb játékosa Bojana Popovic és Maja Savic. Szerinted mennyire fontos egy csapatban egy-két ilyen klasszis jelenléte? Csinálhat egy fecske nyarat?
- Egy-egy meccset mindenképp lehet hozni azzal, ha valaki kiemelkedő teljesítményt nyújt, de azt gondolom, hogy hosszabb távon erre nem lehet alapozni. Amikor már komoly ellenfeleket kap, rutinosabb csapatokkal találkozik egy együttes, akkor ez már kevésnek bizonyul. Egy keretben ugyanis legalább öt jó, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó játékosnak kell lennie az eredményességhez. Ezen kívül fontos még, hogy össze is szokjanak, megértsék egymást a pályán.”

- Felfedeztél olyan egyéniségeket az ellenfélnél, akire érdemes szerinted a jövőben odafigyelni, és várhatóan benne lehet abban az ötösben?
- A balátlövőjük mindenképpen nagyon ügyes volt, de a fiataljaik között általában voltak figyelemre méltó megmozdulások. Ilyen volt a jobbszélsőjük is, akinek nagyon jó volt a technikája, elég ügyes volt. Jól csinálták a húzásokat, ami legtöbbször Popovicról indult el.

- Összességében miként értékeled a VB előtti összetartást?
- Ez a két meccs mindenképpen hasznos volt, mert elég sok mindent gyakoroltunk élesben, amit máskor nem mindig sikerült, például az emberfogást. Próbáltunk egy ilyen meghatározó játékost, mint Popovic hatástalanítani, és megnézni, hogy ha sikerül ellenfelünk egyik vezéralakját kivenni, akkor hogyan léphetünk előre. A második félidőben, amikor pedig elfáradtak, nagyon jól tudtuk gyakorolni a lerohanásainkat. Rendkívül fontos, hogy ne csak felállt fal ellen tudjunk gólokat lőni, hanem minél gyorsabban, a lerohanásokból is könnyű találatokat érjünk el.

- Hányadik világversenyedre is készülsz?
- Hú, ezt aztán tényleg nem tudom pontosan megmondani, de a nagyon sokadikra 1994 óta – leszámítva párat, ami kimaradt. Most hirtelen a 95-ös VB, a 96-os olimpia, a 2000-es EB, illetve a 2002-es VB jut eszembe, amin nem voltam ott, a többi versenyen részt vettem.

- És melyikre emlékszel vissza a legszívesebben?
- Egyértelműen a Sydney-i olimpiára, az ott elért eredményről nem is beszélve. Egy olimpián ott lenni mindig felemelő érzés, hatalmas dolog, de a döntőbe jutni még inkább óriási teljesítmény volt. Ezen kívül az olaszországi 2001-es világbajnokságra gondolok szívesen vissza, mert ott beválogattak az All Star csapatba, ami mindenképpen emlékezetes a számomra.

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve, hány hasonló világversenyre szeretnél még kijutni?
- Hosszútávra már nem nagyon tervezek, de a pekingi olimpián még mindenképpen szeretnék részt venni. Azt követően viszont már nem valószínű, hogy lesz folytatás.

- Hogyan, mivel tudja egy ilyen rutinos játékos ennyi év után is még motiválni magát egy-egy nagyobb esemény előtt, akár klub- akár válogatott szinten?
- Megmondom őszintén, hogy valóban egyre nehezebb eljönni otthonról, de a bizonyítási vágy azért még dolgozik az emberben. Sajnos már egyre gyakrabban előfordulnak apróbb sérülések, melyek hátráltatják a munkámat. Ilyen a sarkam, ami például folyamatosan fáj, de szerencsére – mivel nagyon odafigyelnek rá – most egész jó. Ennek ellenére még érzem azt, hogy van bennem tartalék, és azt hiszem a pekingi ötkarikás játékokon való szereplés lehetősége, pedig önmagától elég motivációs erő számomra.”

Forrás: Presstige Média