SZTÁR Sport: Mi villant át rajtad először, amikor belőtted az EHF-kupa-döntő visszavágójának győztes gólját?
Kirsner Erika: Az, hogy megvan, és vége van! Az első pillanatok az eksztázisé voltak, majd kicsit később, higgadtabban átgondolva a történteket arra jutottam, hogy megérdemeltük a győzelmet, mert az egész találkozón a mi akaratunk érvényesült. Életre szóló élmény EHF-kupa-győzelmet érő találatot jegyezni - igaz, a döntetlennel is mi lettünk volna a nyerők. Sőt, ha megrakom tippmixen az ikszet…

SZTÁR Sport: Tippmixelsz???
Era: Vicceltem, magunkra sosem fogadok! De az tény, hogy a meccs előtt a csajoknak azzal poénkodtam, hogy ha másodpercekkel a vége előtt döntetlenre állna, és ziccerben megindulnék, az én kezemben lenne a nyereményem sorsa. De mondom, a Fradit sosem játszom meg. Egyébként pedig elbuktam a fogadást, rosszul tippeltem a női BL-döntő és a KEK-finálé visszavágójára is. Utóbbit nem csak az elvesztett pénz miatt sajnáltam.

SZTÁR Sport: Gondoltad volna, hogy ami korábban nem sikerült a nagy generációnak, az egy fiatalokkal teli csapatnak sikerül majd?
Era: Valóban, 2002-ben "csak" ezüstérmesek lettünk a Bajnokok Ligájában, de egy profi sportoló mindig győzelemre játszik, s minden alkalommal úgy megy fel a pályára, hogy bízik abban, újabb és újabb lehetősége lesz a sikerre. Most beteljesült egy álom, de remélem, ezzel még nincs vége. Ha egyszer valaki belekóstol a győzelembe, könnyen rákap az ízére. A kupa felemelése az a tevékenység, amit minden nap szívesen csinálna az ember.

SZTÁR Sport: Apropó, kupa. Hány liter pezsgő fért bele a trófeába?
Era: Szerintem az ötliteres pezsgősüveg tartalma gond nélkül belefért volna, de a klubvezetés úgy látta, hogy egy húzásra elegendő lesz, ha csak a felét töltik bele.

SZTÁR Sport: Mi volt a legnépszerűbb sláger a buszon, a hazafelé vezető úton?
Era: Stílusosan a Dirty Dancingre ment a tánc az ülések között, de a "Miénk a kupa!" és a "Hol van a pia?" alkalmi rigmusok is gyakran felhangzottak. Egyik jobb volt, mint a másik.

SZTÁR Sport: Eddigi pályafutásod csúcsa egy Európa-bajnoki arany a válogatottal, és nemzetközi kupagyőzelem a klubcsapatoddal. Valami hasonlóról álmodhattál hódmezővásárhelyi kislányként.
Era: Nem voltam én egy nagy célokban gondolkodó gyerek! Mindig azt vallottam, hogy ha túl magasra tesszük a lécet, és nem sikerül átugrani, az hatalmas koppanás. Általános iskolában párhuzamosan atletizáltam és kézilabdáztam, de hamar kiderült, hogy nekem a góllövés a mániám, a mindenem. Nem akartam mást, csak szorgalmasan edzeni és gólokat lőni. Úgy gondoltam, ha tehetséges vagyok, úgyis észrevesz valaki, és majd minden megy előre. Így is volt, a Porcelán SE-ben már 15 évesen a felnőttekkel edzettem, a középiskola második osztályától elkerültem Szegedre, négy évvel később a Kiskunhalas színeiben játszottam,1998-ban Debrecenbe igazoltam, a következő szezont pedig már a Ferencváros színeiben kezdtem.

SZTÁR Sport: Igaz, hogy csak másodszorra mondtál igent Németh András hívására?
Era: Igaz, András már kiskunhalasi játékosként is hívott, de akkoriban a Fradiban volt egy Becz Maris és egy Lőwy Dóra az én posztomon. Féltem a versenytől és kicsit tartottam az olyan nagy nevektől, mint Pádár Ildi és Kökény Bea. Sokat emlegetem azóta is Kökének, aki az egyik legjobb barátnőm, hogy ellenfélként a tudásbeli különbséget nagyképűségnek láttam. Egy év múlva már nem akartam elszalasztani a lehetőséget, s életem legjobb döntését hoztam. Én a Ferencvárosnál találtam meg azt, amit egy sportoló kereshet: a szakmai sikereket és a szurkolók elismerését. Mindent, amit elértem, a Fradinak köszönhetek, és ezért örökké hálás leszek. Nagyon jólesik, hogy ezt a ragaszkodást a drukkerek is érzik. A minap az Index fórumában olvastam egy szurkoló hozzászólását, aki azt írta rólam, hogy "ez a csaj a két lábon járó Ferencváros".

SZTÁR Sport: Hogyan éled meg az elmúlt években a Ferencvárosnál is jellemzővé vált játékosmozgást?
Era: Nagyon nehezen. Amikor én ehhez a klubhoz kerültem, csak olyan játékos távozott innen, akire nem tartottak igényt. Az nem fordulhatott elő, hogy valakit marasztaltak, mégis máshová igazolt. Kicsit fáj azt látnom, hogy manapság nem mindenkiben van meg az alázat, és vannak, akik nem érzik át, mit jelent zöld-fehérben játszani. Én is túléltem nehéz időszakokat, és azt is jól tudom, hogy csak azért, mert fradista vagyok, nem adnak kenyeret a boltban, mégis azt tartom, hogy aki a Ferencvároshoz tartozás-érzést aprópénzre cseréli, annak sok sikert kívánok!

SZTÁR Sport: Soha nem fordult meg a fejedben, hogy klubot válts?
Era: Komolyan, soha. Persze a szakmai hiúságomnak jólesett, hogy máshonnan is megkerestek, meg is hallgattam az ajánlatokat, mert néha jó volt egy kicsit álmodozni. De hamar visszatértem a realitásba, tudtam, felesleges gondolkodnom soha be nem következő dolgokon, mert úgysem megyek innen sehová.

SZTÁR Sport: Végignézve eddigi pályafutásodon, melyik volt az a meccs, amely után a legtovább sírtál?
Era: A 2003-as horvátországi világbajnoki döntő. Azt a vereséget nagyon nehezen tudtam feldolgozni. De legalább ekkora csalódás volt az is, amikor nem kerültem be 2000-ben a Sydneybe utazó csapatba. Életem formájában voltam, s azt hiszem, nem ok nélkül hittem abban, hogy én utazom az olimpiára. Aztán a televízióban kellett néznem a meccseket. Mai napig fáj, mert lehet, hogy soha nem lesz olimpiai érmem.

SZTÁR Sport: Ugyanakkor 2000-ben néhány hónap alatt a pokolból a mennybe kerültél…
Era: Miután a romániai - végül aranyéremmel zárult - Európa-bajnokságra utazó csapat tagja lettem, többen nekem szegezték a kérdést, hogy miért nem mondom le a válogatottságot? Én meg néztem értetlenül, hogy kérdezhetnek ilyet? Bármi is történt, egy percig sem fordult meg a fejemben. Nekem ugyanis két dolog jelent a sportban örömet: amikor a Fradi, illetve amikor a válogatott mezét magamra húzom. Akárhányszor megszólal a Himnusz, ott van a gombóc a torkomban.

SZTÁR Sport: Mi jut kapásból az eszedbe, ha azt a szót hallod, hogy alapozás?
Era: Borzalom, utálom! Bármit megtennék, amivel ki lehetne váltani! Persze, tudom, hogy állóképesség nélkül nincs eredmény.

SZTÁR Sport: Honnan merítesz újra erőt és motivációt a folytatásra?
Era: Tény, hogy 30 év felett egyre nehezebben veszi rá magát az ember a folytonos újrakezdésre. De én valahogy mindig megtaláltam a motivációt. Mindig közeledik egy újabb kihívás, amiért érdemes csinálni. Ami célként a szemem előtt lebeg, az a pekingi olimpia. De addig is valamennyi meccsünket meg szeretném nyerni.

SZTÁR Sport: Született "cséká" vagy?
Era: Erről inkább a többieket kellene megkérdezni. Biztos voltak már a sportág történetében nálam jobb és rosszabb csapatkapitányok is. Mindenesetre igyekszem megfelelni a beosztásomnak, s úgy érzem, idén sikerült elősegítenem a csapat és a vezetés közti összhang megteremtését. Remélem, a lányok is így látják.

SZTÁR Sport: A rövid nyári szünetbe belefér a nyaralás, vagy ezúttal a válogatott brazíliai túrája jelenti a vakációt?
Era: Biztosan nagyon jó lesz a brazíliai edzőtábor, nem mindenkinek adatik meg, hogy eljusson oda, ezért természetesen nagyon várom. Azzal együtt, hogy edzések és meccsek szerepelnek a programban, szerintem ez a hét leginkább csapat(szellem)építésre szolgál majd. Persze szeretnék a férjemmel civilben is nyaralni. Tavaly Törökországban voltunk, s annyira megtetszett nekünk, hogy elképzelhető, idén visszatérünk oda. De a végleges döntést last minute hozzuk majd meg. A pihenésig azonban van még feladatom, át kell esnem egy szigorlaton a főiskolán.

SZTÁR Sport: Mit tanulsz?
Era: A Harsányi János Főiskola gazdálkodási szakára járok. Nem könnyű, de úgy gondoltam, ha már iskolapadba ülök, ne csak azért szerezzek diplomát, hogy legyen. Szeretnék valamiféle hasznosítható tudást szerezni.

SZTÁR Sport: A profi sport és a tanulás mellett belefér még valami az idődbe?
Era: Alkalmanként serdülő játékosoknak tartok egyéni képzést, civilben pedig a férjemmel szőnyeg-, PVC- és parkettaértékesítő vállalkozást működtetünk Kiskunhalason és Debrecenben.

SZTÁR Sport: Úgy hírlik, hobbifodrásznak sem vagy ügyetlen…
Era: Egy ideje az a gyakorlat, hogy ha idegenbeli meccs előtt vidéken vagy külföldön alszunk, én vasalom ki Sopi (Tóth Tímea - a szerk.) haját. Nem lehet olyan borzasztó, ha állandó kuncsaftom lett. Egy baj van csak vele, sosem ad borravalót (nevet).

SZTÁR Sport: Mi leszel, ha befejezed a pályafutásodat?
Era: Szerintem családanya. Sokakkal ellentétben nekem az lesz a levezetés, ha
végre a gyermekemet fogom tologatni!