Görbicz: "Padlóra kerültünk..."
2004. augusztus 31. 8:41 © handball.hu
Hétfőn az Aranygéppel hazaérkeztek olimpikonjaink. Talán nem meglepő, de kézilabdás lányainkon inkább a csalódottság, sem mint az öröm jelei látszottak. A csapat és a szurkolók legnagyobb bánatára még a dobogóra se került a csapat, nem tudtak megfelelni a hatalmas elvárásoknak. Kíváncsiak voltunk, maguk az érintettek hogyan vélekednek az athéni olimpiáról.
Tóth Tímea: Tényleg semmihez sem hasonlítható egy olimpia, engem teljesen magával ragadott a hangulata. Az eredmény miatt természetesen én is nagyon csalódott vagyok, de nem rágódhatunk sokat, hiszen csapatommal, a Ferencvárossal már csütörtökön Ljubljanában játszunk edzőmeccset.
Kirsner Erika: Nagyon fáj, hogy így alakult első olimpiám, amire olyan régen vártam. Hiányzott egy olyan vezéregyéniség, mint például Kökény Bea volt, de a játékunkkal se lehetünk elégedettek, mert nem volt olyan folyamatos, mint a decemberi vb-n.
Ferling Bernadett: Ha megnézzük a döntőben egymással találkozó dán és koreai csapatot, láthatjuk, hogy gyorsabb játékot játszanak, mint mi. Ők rengeteget javultak december óta, úgy tűnik, jól időzítették a formájukat, s megérdemelten kerültek a fináléba.
Lovász Zsuzsa: Azt hiszem ez az olimpia sem nekem, sem a csapatnak nem sikerült jól, ezért nem is szívesen emlékszem majd vissza rá. A térdem viszonylag jól bírta a terhelést ezzel az újfajta térdvédővel, ám a műtétre most már minél hamarább sort kell keríteni.
Pálinger Katalin: A csapatból többen aranyéremmel szerettünk volna búcsúzni az olimpiától, ezért is vagyunk ennyire csalódottak az ötödik hely miatt. Úgy érzem, hogy ebben a csapatban sokkal több lehetőség van, amit nem tudtunk kihasználni. Azt hiszem, a tüske mindig bennem lesz az elszalasztott lehetőségek - vb-döntő, olimpiai szereplés - miatt. Szeretnék aranyérmet nyerni legalább a hazai rendezésű Eb-n, mert nemsokára eljön az idő, mikor más dolgok kerülnek előtérbe az életemben a kézilabda helyett.
handball.hu