Azt gondolom, két részre kell választani az eseményeket. Egyrészről egy nagyon kiábrándító felkészülésen voltunk túl, ami alapjaiban kérdőjelezi meg, hogy egyáltalán elvárható-e jó eredmény tőlünk. Az ezt megelőző, EHF által előirányzott "nemzetközi héten" hat hiányzó játékossal "szerepeltünk le" Dániában, majd a BL-sorozatok után (március végén) négyen voltak a maródiak listáján (Popović, Radović, Knezević, Lazović), Maja Savić pedig három nappal a selejtező mérkőzés előtt csatlakozott a kerethez. Ez az előre nem tervezhető szituáció természetesen nem az edzők álma, de magyarázkodni nem lehet, hiszen "mindig az a legjobb keret, amelyik éppen a pályán van"!

Másrészről viszont a válaszom az, hogy nagyon csalódott vagyok, mert ettől mindenképpen jobb teljesítményre vagyunk képesek. Tulajdonképpen a védelmünkre, és a kapus teljesítményére nagyon sok panaszom nem lehet, azonban a támadójáték már nem úgy működött, ahogyan elterveztük. Főképpen középen akartuk befejezni a akcióinkat, ahelyett, hogy széthúztuk volna a svédek (erős és magas) védelmét. Közel mentünk a védőkhöz, és gyakorlatilag nem adtunk esélyt, hogy elváltsanak, vagy hibázzanak. Sajnos tizenkilenc technikai hibát vétettünk, és kilenc tiszta gólhelyzetet hagytunk kihasználatlanul. Gyakorlatilag két játékosom hozta a tőle elvárható teljesítményt. Sajnos a többiek nem a legjobb formájukban játszottak, és ez megpecsételte a sorsunkat.

Az eredmény nem a realitást mutatja: (kis túlzással) úgy kaptunk ki hét góllal, hogy még a győzelem sem állt távol a csapattól. Természetesen nem adjuk fel a továbbjutás reményét, hiszen nagyon lehet a lányokat motiválni. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a hét gól igen soknak tűnik. Azonban volt példa arra, hogy mínusz hétről is fel tudott állni a Budućnost egy mérkőzésen belül. Fontos lehet, hogy ne a meccs elején akarja ledolgozni a csapat a hátrányát, mert a kapkodás újabb hibákat eredményezhet.

Üdvözlettel,

Zsiga Gyula

Nehéz helyzetben a szerbek

© handball.hu