Egy biztos, az elért eredményért a dunaújvárosi Ferling Bernadett nagyon sokat tett...

- Mennyit ér ez a negyedik hely?
- Úgy érzem, a helyére került a magyar nőikézilabda-sport! A legjobbak között jegyeznek bennünket, ott vagyunk ismét az élmezőnyben. Az elején igen erős csoportból jutottunk tovább, ami már nem kis teljesítménynek számított. Ezek után úgy érzetük, bármire képesek vagyunk.

- A dél-korea elleni mérkőzésen, a bronzmeccsen sokáig „állt a zászló”. Azután az utolsó percekben - játékvezetői ténykedés ide, vagy oda - ellenfelünk elütött bennünket a bronzéremtől.
- Nem a koreaiak elleni összecsapáson csúsztunk le a dobogóról. Az oroszok elleni mérkőzést kellett volna megnyernünk! Nem titkolt szándékunk volt az éremszerzés. Nagyon akartuk a sikert, de az oroszok ellen nem tudtunk igazán felpörögni.

- Apropó, oroszok, koreaiak. Igazságos a norvégok győzelme?
- Norvégiát és Dél-Koreát tartottam a legesélyesebbnek az aranyéremre. Mindkét csapat nagyon erős. Véleményem szerint egy esetleges orosz-koreai döntőn is az utóbbiak nyertek volna.

- Térjünk vissza saját válogatottunkra! Hajdu János az olimpián is igen keményen fogalmazott egyszer-egyszer a játékunkról, a csapat hozzáállásáról. Összességében, Ön megfelelt a szövetségi kapitány elvárásainak?
- Nem a szövetségi kapitánynak kellett megfelelni! Minden játékosnak - nekem is - arra kellett törekednem, hogy a lehető legtöbbet kihozzam magamból a pályán! Ez kellett, hogy motiváljon mindenkit. Nekem ez volt az utolsó olimpiám. Szerettem volna szépen búcsúzni! Azért hajtottam, hogy érmet szerezzünk! Nem foglalkoztam senkivel és semmivel, csak azzal, hogy a csapat hajtson, küzdjön, nyerjen!

- Melyik mérkőzésünket érezte a legjobbnak?
- Természetesen a románok elleni találkozót! Szenzációs volt!

- Nem kerülhetem meg a következő kérdést: befolyásolta-e a teljesítményét a Dunaferr NK-nál kialakult helyzet? Nyilván tudott arról, hogy a klubjában lesznek távozó emberek.
- Igen, tudtam a körülményekről. Próbáltam nem erre gondolni, hogy ez ne befolyásolja a játékomat. Persze, foglalkoztatott, és amikor hallottam sorban, hogy kik távoznak, az nagyon rosszul érintett!

- Mikor látjuk újra a hazai pályán, mikor találkozik a csapattársaival?
- Szerdán azt hiszem, elmegyek a csarnokba. Nagyon hiányoztak már a csajok, jó lesz újra látni őket! Edzésre csak jövő kedden megyek, addig jut egy kis idő a pihenésre. Mit csinálok abban a pár napban? Pihenek, és számos olyan teendőm van, amit a felkészülési időszak, az olimpia miatt elhagytam, amit be kell pótolnom. Azután jöhet ismét a kézilabda!

Forrás: dferrhandball.eu