Kiss Szilárd: Mindkét csapat játékán látszott, hogy nagyon nagy a tét, és hogy az olimpia végén járunk. Főképp a koreaiak tűntek fáradtnak. Ellenfelünket a norvégok ellen az utolsó másodpercben bekapott gól is nyomhatta. A magyar csapat kiválóan felkészült, és sokkal rendezettebb, taktikusabb kézilabdát mutatott, mint a csoportmeccsen, ahol nagyarányú vereséget szenvedett az ázsiaiaktól. A nyitott védekezésen nagyszerűen megtaláltuk a réseket. Az a típusú játék, amellyel Korea állandó nyomás alatt tartja az ellenfeleket, a meccs végén kicsit felszínre került, ezt a tempót pedig nem bírtuk. A játékvezetők sem minket segítettek ekkor, volt pár olyan ítéletük, amely talán befolyásolta a mérkőzés végkimenetelét.

handball.hu: A meccs képe alapján reális végeredmény született?
Kiss: Az ötgólos különbség kicsit soknak tűnik. Én végig azt éreztem, hogy akár hosszabbításra is sor kerülhet. Kifejezetten jó lett volna, ha Vérten Orsi pályára tud lépni, mert véleményem szerint több lehetőség is adódott volna a számára, s a nyitott védekezés ellen is nagyon hasznos lett volna. A lányok így is minden dicséretet megérdemelnek, mert nagyon odatették magukat. Az utolsó szakasz kicsit kritikus volt, de azért mégsem tizenegy gólos vereséget szenvedtünk.

handball.hu: Ha visszatekintesz az elmúlt két hétre, milyen a szájízed a lányok mérkőzéseit látva?
Kiss: Eléggé vegyes érzések kavarognak bennem. Voltak kiváló mérkőzéseink, sőt, egyes találkozókon belül is voltak nagyszerű periódusaink. Akadtak viszont olyan rendkívül rossz szakaszaink, amikor nem lehetett ráismerni a csapatra. Szélsőségesen játszottunk; talán Románia ellen mutattuk a legszebb arcunkat.

handball.hu: Amikor ugye a legjobban kellett a győzelem…
Kiss: Igen, viszont egy olimpián mindig nagyon kell, mert az tud előbbre, vagy legelőre kerülni, aki nem enged ki. Azok, akik nem mérlegelnek a mérkőzések között, akik végig menetelnek, végig közel egy szinten tudnak játszani. Úgy gondolom, Korea, Oroszország és Norvégia ilyen csapat, mi viszont nagyon hullámzóak voltunk.

handball.hu: Úgy látod tehát, hogy a négy csapat közül kilóg a magyar válogatott?
Kiss: Kívülről az a véleményem, hogy valójában igen. Az utánunk következő három-négy csapattal (Franciaország, Kína, Románia és Svédország – a szerk. ) vagyunk nagyjából egy súlycsoportban.

handball.hu: Ezek szerint a szerencsének is köszönhetjük, hogy a legjobb négy közé kerültünk?
Kiss: Megmondom őszintén, nagyon tartottam tőle, hogy a negyeddöntőben a franciákkal kell majd megküzdenünk, hiszen őket én jobbnak, okosabbnak és nagyobb küzdőknek tartom, mint Romániát. Semmiképpen sem mondhatjuk sikertelenségnek a szereplésünket. Egy világversenyen, főként egy olimpián megszerzett negyedik hely minden sportágban rangot jelent. Sokan nagyon el vannak varázsolva, akik az aranyérmeket várják. Ők bele se gondolnak, mekkora siker az olimpiai első hat, nyolc, vagy akár tíz helyezés. Óriási teljesítmény kell ehhez. Itt mindenki győzni akar, mi pedig kis ország vagyunk ahhoz, hogy a nagyokkal felvegyük a versenyt, így minden helyezés aranyat ér. Ha ezt vesszük alapul, örülnünk kell, és gratulálnunk a lányoknak.

handball.hu: Anyagi szempontból tekintve sincs a legjobb helyzetben a magyar kézilabda, gondolok itt például a Dunaferr, vagy a Ferencváros állapotára. Talán ez is rányomja a bélyegét a nemzetközi szereplésünkre?
Kiss: Ezt azért ki lehet zárni, mert itt a játékosok nem a klubjukért, hanem a nemzeti színekért küzdenek. Persze talán befolyásolja őket, hogy amikor hazajönnek, nem a legjobb állapotokkal találják szembe magukat.

handball.hu


Koreáé és a bíróké a bronz