Olimpiai kézilabdatorna, 2. elődöntő

Magyarország - Oroszország 20-22 (9-14)
Peking, National Indoor Stadium
Vezette: Baum, Góralczyk (POL)
Magyarország gólszerzői: Tóth 5(4), Kovacsicz 4, Görbicz 3(2), Szamoránsky 3, Ferling 3, Pigniczki 2
Oroszország gólszerzői: Bliznova 7, Poltorackaja 6(3), Turej 3(1), Posztnova 2, Marennyikova 2, Uszkova 2
Kiállítások: 12 ill. 14 perc
Hétméteresek: 10/6 ill. 9/4

Oroszország kezdeti támadási kísérletei először Poljanova büntetőjéhez vezettek, amelyet Pálinger magabiztosan riasztott a felső kapufára. Az elvártaknak megfelelően Görbicz látott neki a gólgyártásnak, de az előre kitolt orosz fal melletti rések még számára is kiszorított pozíciónak bizonyultak. Bliznova ezer százalékon égett, nálunk viszont túlontúl is szaporodtak a kihagyott ziccerek (9. perc: 2-5).

Szamoránsky hiába harcolta ki már a harmadik hétméterest, ha abból Görbicz mindössze egyet értékesített, a negyedik büntetőhöz felállt Tóthtól pedig elvették a lövés lehetőségét. Képtelenek voltunk belátni, hogy a lerohanásos támadások nem a mi malmunkra hajtják a vizet, a kihagyott helyzetek utáni kontrák ellen meg már csak Pálinger klasszisában reménykedhettünk (15. perc: 3-7).

Ami viszont ennél még rosszabb: Vérten újból kidőlt a sorból. Hála égnek a tét láthatóan az oroszok lövőkedvét is blokkolta, és a hibáinkból sem tudtak kedvük szerint építkezni, leszámítva persze Bliznovát, aki számára ezúttal nem létezett lehetetlen szög. A 24. percre a saját bénultságunk miatt Posztnova hatra tornászta a különbséget (6-12), mely nemsokára még ennél is feljebb kúszott. Az olimpia utolsó előtti feladatának megoldásánál egyáltalán nem brillírozó Oroszország a szünet előtt picikét kiengedve is játszi könnyedséggel hozta ellenünk plusz ötre a félidőt.

Egyetlen dolognak örülhettünk csak igazán a folytatás elején: az addig mutatott játékkal végleg ledobtuk magunkról a mérkőzés esélyességének a terhét. A kapott gólok számával nem lett volna nagy bajban csapatunk, ha a támadásaink gördülékenyebben zajlottak volna. Az összekapott védekezésünkből - mellyel méterekkel távolabb tudtuk tartani kapunktól az orosz armadát - kirobbanva látványos labdaszerzéseink voltak, de a helyzetértékesítéseink továbbra is botladoztak.

Kovacsiczra és Szamoránsky "fal-munkájára" bizton számíthattunk, és Görbicz újabb büntető-kihagyása után Tóth nem követte el ugyanezt a hibát (39. perc: 12-16). A világbajnok oroszoktól negyed óra alatt kapott négy gól önmagáért beszélő mutató, de még ilyen szenzációs védekezéssel sem bírtunk közelebb furakodni ellenfelünkhöz. Ennek megakadályozásában óriási szerep jutott Szuszlinának.

Az utolsó tízpercre érkezve 15-18-nál nyitott volt még a továbbjutás kérdése, ám az emberhátrány minket sújtott (15-20). Nem tudni, mi hajtotta még tovább a magyar egységet, de 17-20-nál szinte az előbbi jelenet ismétlődött meg az emberhátránnyal, amely kettősre duzzadt.

A kilencgólos vereséggel végződött csoportmérkőzéshez képest ez az elődöntő-ütközet csak a felemás félidők miatt volt azonos. Ám amit akkor a második játékrészben rontottunk el, azt a végzetessé vált hibát ezúttal a meccs elején követtük el.

Következhet a Dél-Korea elleni bronzmérkőzés, ahol reméljük, nem ismétlődik meg a csoportkörbeli eredmény!

Magyar-komplexussal küzdő oroszok
Következik Oroszország

handball.hu