A magyarok felett a csoportmérkőzések során aratott fölényes győzelmet a sajtó épphogy megemlíti, és „fölényesnek” sem nevezi. A kedélyek lehűtésében maga Jevgenyij Trefilov, az orosz válogatott szövetségi kapitánya járt az élen, amikor az ellenünk elért siker után a sajtótájékoztatón meglehetősen dühösen megjegyezte: „Önök olyan boldogan tesznek fel itt nekem kérdéseket, mintha lenne valami jó okunk az örömre. Viszont én ilyen okot nem látok. Tény: volt egy nagyjából sikeres félidőnk, a második játékrész, amikor egy kicsit változtattunk a játékunkon. Ám az elsőben? A védelmünk középen átjáróház volt. Elegem van abból is, hogy véres verítékkel sikerül valamelyest előnyre szert tennünk, amit utána egy-két perc alatt elszórakozunk. Az igazán jó csapatot arról lehet megismerni, hogy egyenletesen teljesít. Ilyenek a férfi csapatok, ilyen a nőknél Norvégia. Viszont ördög tudja csak, hogy nálunk mi folyik a pályán az utóbbi időben. Ez a legnagyobb feladat: hogyan legyen egyenletesen jó a teljesítményünk a játék minden fázisában, és ez ma sem ment nekünk… A magyaroknál meg most problémás helyzet van” - tette hozzá - , „mert közvetlenül az olimpia előtt új szövetségi kapitányuk lett, és egy női csapatot az ilyen változás mindig különösen megvisel.”

Nem tulajdonított különösebb fontosságot az orosz-magyar csoportmeccsnek a sports.ru internetes portál sem, ahol a negyeddöntők előtt így írtak rólunk: „Mint mindig, a magyar csapat most is rejtély; az is lehet, hogy a koreaiaktól és tőlünk elszenvedett súlyos vereség csak szándékos álcázás, miután már amúgy sikerrel megvalósították a kitűzött minimális célt… Úgyhogy előre megjósolni a románok elleni negyeddöntőjük kimenetelét lehetetlenség”.

A „Csak sport” hírügynökség már röviden csak annyit írt, hogy „a franciák elleni meccset leszámítva a többi negyeddöntőn az eleve esélyesebb csapatok meggyőző fölénnyel győztek”.

A franciák elleni rémálomszerű elődöntő még óvatosabbá tette a csapat jövőbeli esélyeiről jósolni szándékozókat. Trefilov a meccs után egyértelműen fogalmazott: „A nagy orosz lélek segített minket ehhez a győzelemhez, már csak azért is, mert ezen kívül semmiben nem múltuk felül az ellenfelünket. Támadásban botrányosan, szégyenteljesen sokat hibáztunk. Fegyelmezett játék a pályán – na, az még nyomokban sem volt… Maguk is látták, hogy mi történt az utolsó húsz másodpercben. Körülbelül ugyanúgy ment minden az egész meccsen”.

Itt Trefilov arra utalt, hogy Poltorackaja húsz másodperccel a vége előtt felelőtlenül rálőtte a labdát a kapura, ahelyett, hogy őrizte volna az eredményt. (A lövést Nicolas védte, és utána még volt egy rövid támadásra lehetősége a franciáknak.) Emiatt az ajándékba adott labda miatt valóságos össztűz zúdult az irányítóra az orosz médiában.

„Poltorackaja megmutatta nekünk a nagyszerű orosz lélek kevéssé vonzó oldalát” - írta vitriolosan a sports.ru pekingi tudósítója. Ma Trefilov mindenesetre megvédte játékosát: „Az igaz, hogy amikor láttam, hogy Poltorackaja mit csinál, a fejemet fogtam, de nemcsak a fejemet, nyúltam én mindenhova… Ám az is igaz, hogy ő is csak be akarta biztosítani a győzelmet, ami aztán nem sikerült neki. Hála istennek, győztünk”.

Ugyanebben a Szovjetszkij Szportnak adott szerdai nyilatkozatában a csapatról is ejtett néhány szót: „Nagyon hiányzik nekünk Anna Karejeva, nélküle gyakran veszélytelenek a támadásaink, nem mindig sikerül gólra kijátszani a figurákat… Ma mindenesetre nyalogatjuk a sebeinket. Borogatások, kötések, jég; minden, ami csak kell. Keményen kaptak a lányok a meccsen, de már hozzászoktak”. A végén még hozzátette: „Hogyan győzzük le a magyarokat? Kézzel!”

Érdekes összefoglaló jelent meg a Szport-Ekszpressz szakírója, Vlagyimir Mozsajcev tollából a Zvezda honlapján: „A meccs után ott álltam az újságíróknak fenntartott zónában, és láttam, ahogy a lányok több mint fele hangosan zokogva jön ki a teremből. A boldogság könnyei – de nagyon drága árat fizettünk érte… Legyünk objektívak: a csapat ma rosszul játszott, ugyanakkor fantasztikus odaadással és győzni akarással küzdött. Ami Poltorackaját illeti, a végén szerintem ő sem tudta már, hogy miért csinálta, amit csinált… Valahol ettől szép a női kézilabda”.

Nagyon figyelemre méltó az is, amit a cikk befejező részében a mai elődöntőről ír: „Az elődöntőben a magyarokkal játszunk. A csoportmérkőzések során velük volt talán a legjobb meccsünk, de ne áltassuk magunkat ezzel. Először is: van hiba a játékunkban épp elég. Másodszor: a magyar csapat a negyeddöntőben nagyon magas színvonalú játékkal verte a románokat. Ezen kívül azt se felejtsük, hogy a legutóbbi világbajnokságon ahhoz, hogy a magyar csapatot legyőzzük, éppen olyan hőstettre volt szükség a részünkről, mint amilyenre tegnap, a franciák ellen…”

Mit tehetünk ehhez hozzá? Talán csak azt, amit az orosz csapat kapusa, Inna Szuszlina nyilatkozott rólunk a múlt heti mérkőzés után: „Ma a magyarok két kulcsjátékosa rossz napot fogott ki… Úgy látszik, talán nekik is van valamennyire ’orosz-komplexusuk’, tehát tartanak tőlünk. Viszont azt valószínűleg nem tudják, hogy nekünk meg ’magyar-komplexusunk’ van, tartunk tőlük mi is”.

Erre mit mondjunk? Valami ilyesmit eddig is sejtettünk, de most, hogy az oroszok csapatkapitánya beszélt róla, úgy vesszük, hogy ez immár tény: nem szeretnek velünk játszani. Ma mindenesetre meglátjuk, hogy ez mit fog jelenteni a gyakorlatban, a pályán.

Oroszországi tudósítónktól

Következik Oroszország