Ha hiszitek, ha nem – bár nem volt itt sok magyar szurkoló – éreztük, hogy mennyire fontos otthon a jó szereplésünk.

Itt is éreztük azt a szeretet, ami körülveszi a csapatot.

Sőt, lehet, hogy meglepő, de Romániában is szeretik a magyar csapatot. Persze a román–magyaron fütyültek, amikor megérkeztünk, de nem is vártunk mást. A japánok elleni meccs után viszont rengeteg autogramot osztottunk ki a román gyerekeknek, és a meccs közben is megtapsoltak minket a drukkerek.

A románok elleni meccsen sem volt semmi probléma, sportszerű volt a román szurkolótábor. Tudom, hogy vannak, akik szeretnek ellentétet gerjeszteni, de szerintem ez felesleges.

Fárasztó volt a japánok elleni meccs is. Végig próbáltak tapadni ránk, meg sem álltak egy pillanatra sem. Nagyon kellemetlen játszani ellenük, gyorsak, ruganyosak és jól lőnek.

Összességében, mindhárom meccs fárasztó volt, a lengyelek elleni siker nagy lökést adott a csapatnak, a románok elleni vereség nem keserített el minket, a japánok ellen pedig, mint írtam, nem volt könnyű, ezért is nagyon örülünk a győzelemnek!

Úgy érzem, végig jól ment a játék a bukaresti torna alatt. Szerintem a legjobban az első meccsen játszottam, akkor minden összejött. A második meccsen sokkal fegyelmezettebbnek kellett volna lennem. Gyakran hamar ellőttem a labdát. Azt hiszem, ebben kell még fejlődnöm.

Tudom a hibáimat, de igyekszem kijavítani azokat. Az olimpián remélem, jobban fog menni a játék.

Egy kicsit fáradt vagyok, terveztem írni Nektek, de pénteken nem voltam túl jól, nagyon kifáradtam. Ma nagyon boldogok vagyunk, jó a hangulat a csapaton belül.

Szamoránsky Pirivel vagyok egy szobában, pihentünk egy kicsit, de hamarosan menni kell egy gálára. A díjakat már megkaptuk a meccs után, de még lesz egy fogadás. Reggel pedig elindulunk haza, 11 óra körül megérkezünk Budapestre. Aztán megyek vissza Ausztriába, a Hypohoz.

Nem győzőm köszönni nektek a gratulációkat.

Boldogok vagyunk, hogy ott leszünk Pekingben!

TothTimi

Tóth Tímea naplót indított