Az esemény „elődjét” a zuglói Cserepesház üzemeltetője, Pálvölgyi Lajos keltette életre, aki akkoriban a Nemzeti Sport szerkesztője volt. Hamarosan egy neves sportszergyártó is az ötlet mögé állt, s ezt követően három éven keresztül a belvárosi Komédiumban került megrendezésre Sportszínház néven ez a rendszeresen megtartott est.

Az I. SportFogadót Elbert Gábor sportügyi szakállamtitkár nyitotta meg. A politikus örömmel vett részt a rendezvényen. Elmondta, hogy a Nemzeti Sporttörvénnyel a kezdet kezdete óta az volt a szándékuk, miként is tudják közelebb vinni a sportot az emberekhez. Pontosan ezért is tartja kiváló kezdeményezésnek a Sport Fogadót, mert ennek segítségével a sportszerető közönség háttérinformációkhoz tud jutni a sportélet aktuális kérdéseivel kapcsolatban. Az államtitkár felhívta a figyelmet a Nemzeti Sportstratégiára, melynek segítségével 2020-ig előre tudnak tervezni. A Sportstratégiát azért tartja különösen értékesnek, mivel azt ötpárti konszenzus eredményeként sikerült véghezvinni.

A szakpolitikus szerint jelenleg négy olyan sportág van, ami nagyon erős: a cselgáncs, a birkózás, a kajak-kenu és a vívás. Amint azt Elbert Gábor a jelenlévőkkel megosztotta, a 2008-as költségvetés tárgyalásakor prioritást élvezett a pekingi olimpiára készülő sportolók támogatása, melyre hosszabb távú tervként összesen egymilliárd-kettőszáznyolvanmillió forint került elkülönítésre.

A rendezvény második részében az idén 75. születésnapját ünneplő Magyar Kézilabda Szövetség nevében Kökény Beatrix, Hajdu János és Sinka László beszélt a múltról, valamint az előttük álló feladatokról.

Kökény Beatrix, a nőikézilabda-válogatott technikai igazgatója:
„Felkérésemmel kaptam egy titulust, amely hivatalos elnevezéshez nem ragaszkodom. Az én feladatom a kapitány és a csapat közötti közvetítés lesz. Igyekszem a lányok aktuális lelki világát szemmel tartani. Szeretném elérni, hogy szabadidejükben is szervezzünk közös programokat, melynek segítségével még szorosabbá válhat közöttük a kapocs, és ebben is rejlhet a siker kulcsa.

Németh Andrásnak pont azzal lehetett a problémája, hogy ausztriai munkája miatt fizikálisan távol került a lányoktól, nem tudott hétről-hétre találkozni velük, és a felkészülések alatt is kevés időt töltöttek el együtt. András ráadásul nagyon nehezen tud kompromisszumot kötni, ami úgyszintén megnehezítette helyzetét. Személyesen én őt a mai napig is az egyik legjobb edzőnek tartom.”

Arra a kérdésre pedig, hogy mi volt pályafutása legemlékezetesebb eseménye, „Köke” a következőképpen válaszolt:
„Aktív sportolóként a legkedvesebb élményem az 1995-ös hazai rendezésű világbajnokság volt, hiszen akkor nagyon éreztük a közönség szeretetét. A megszerzett ezüstérem mellett egy számomra hatalmas jelentőséggel bíró dolgot is véghezvittünk: kvótához jutottunk az 1996-os olimpiára. Egészen addig csak a tv-ben csodáltam az olimpikonokat, akkor viszont végre én is köztük lehettem.”

Sinka László, a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára:
„Nagyüzemként működő sport a miénk, így feladataink is rendkívül szerteágazóak és összetettek. Jelenleg egy olyan helyzet állt elő, hogy nem sikerült az olimpiai kvalifikációt sem az Eb-n, sem a vb-n elérni. Hála Istennek a női válogatott az elmúlt években ahhoz szoktatta hozzá a nézőket, hogy a legjobb négy között végeztek, ilyen szempontból kívánnivalót hagyott maga után a decemberi franciaországi világbajnokság. Elkeseredésre azonban semmi ok, a március végi selejtező tornáról már kvótával a zsebünkben akarunk hazatérni.

Az aktuálisan nyilvánosságra került, az IHF-nek benyújtott reklamációval kapcsolatban a következőt osztotta meg velünk a szakember:

„Mind az Európa- és világbajnokságokon, mind pedig az olimpián más szabályok vannak érvényben. Azt azonban csak most hozták tudtunkra, hogy már a március 28. és 30. között megrendezendő olimpiai selejtezőtornákon az ötkarikás játékokra vonatkozó szabályok lesznek érvényesek. A problémánk ezzel csak az volt, hogy ezt csak alig több, mint egy hónappal a torna előtt hozták tudtunkra. Ekkor szembesültünk azzal a cseppet sem elhanyagolható ténnyel, hogy 14 játékost tudunk csak nevezni, sérülés esetén összesen egy cserelehetőséggel. A határozat ellen több országgal összefogva tiltakozunk, én magam személyesen is Bécsben jártam, és hangot adtam véleményünknek, majd pedig természetesen hivatalos formában, írásban is eljuttattuk az illetékeseknek.”

Egy nézői kérdésre, amely a szövetségi kapitány nemét firtatta, Sinka így válaszolt:
„Nem volt evidencia, hogy feltétlenül férfi kapitányt nevezzünk ki. Számos női szakember tevékenykedik sportágunkban, akik egytől egyig már játékosként is sokat tettek le az asztalra. Például említhetem Kocsis Erzsébetet, Pádár Ildikót, Mátéfi Esztert, vagy akár Szarka Évát, akik mind-mind jelenleg is edzői posztot töltenek be, s nem „uralkodók” akarnak lenni, hanem a sportág hasznos tagjai.”

A jubileum kapcsán is megosztotta velünk gondolatait a szakember. Az 1933. március 30-án alakult Kézilabda Egyesületek Szövetsége (a mai MKSZ elődje) immáron 75 éve végzi hasznosan a munkáját. Az évforduló alkalmából több fontos eseménnyel is készülnek: a május végi díszközgyűlésre meghívást kapott a múlt és a jelen jeles hazai képviselőin kívül a nemzetközi kézilabdaélet számos prominens személyisége is. A debreceni Főnix csarnokban június 1-jén kerül sor a Magyarország – Európa-válogatott összecsapásra a Pannon-kupáért.
A sort az immáron hagyományos E-On Kézilabdagála zárja, amelyet idén Veszprém városa az idén felavatásra kerülő új csarnokában rendez meg december 30-án.

Hajdu János szövetségi kapitány az új keretre vonatkozó kérdésre elárulta, hogy nincs idő komoly taktikai változtatásra. A fő feladat jelenleg a védekezést összecsiszolása. Elképzelhető az is, hogy feltűnik egy-két (régi-) új arc is a csapatban.

handball.hu (bee, jj)