"A magyaroknak nincs taktikája"
2019. május 13. 7:27
Katasztrofális vereséget szenvedett a Junior Final Four döntőjében a világbajnok orosz válogatott, a mieink valósággal elsöpörték őket. A kudarc okairól beszélt Ljubov Szidoricseva, a csapat szövetségi edzője egy kézilabdás témájú orosz honlapnak.
- Mi történt?
- Semmi különös. Nekem úgy tűnt, hogy a lányok nem is akarták ezt a meccset komolyan venni. Máson járt az eszük, lekötötte őket a Final Four, az érzelmek, a fotózások, a sorban állás az autogramokért... A junior torna eléggé szervezetlennek tűnt egyébként is, nem volt öltöző vagy legalább egy szoba, ahol megbeszélést tarthattunk volna a csapattal. Szombatra aztán lett, csak éppen a kulcsot nem találták hozzá. A csarnokba sem mehettünk be addig, amíg hivatalosan el nem kezdtük a bemelegítést. Persze a körülmények mindenkinek ugyanazok voltak, ezért nincs értelme utólag erre hivatkozni.
A vereségnek sokkal inkább az euforikus hangulat az oka, amiben itt már két napja részük van a lányoknak. A magyar csapatot kielemeztük, mindenkinek elmagyaráztam, hogy mennyire fontos a visszarendeződés, mert az ellenfelünk játéka teljesen a lerohanó támadásokra épül. De hiába... Jelena Mihajlicsenko sem volt formában, igaz, most nem kellett feltétlenül a vállára venni a csapatot, és vinni magával a többieket. Aztán amikor a játékvezetők engedni kezdték a kemény játékot, ami a magyaroknak amúgyis "erőssége", akkor inkább lehívtam őt, nehogy még a végén megsérüljön.
- Helyes-e az, ha egyetlen játékostól várunk el mindent, akit az ellenfél aztán le tud venni a pályáról...?
- Turuszina is hasznosan játszott, a védekezésben feltétlenül. De a döntőben össze-vissza lövöldözött, nemcsak pontatlanul, hanem három-négy méterrel a kapu fölé. Ráadásul úgy, hogy középen a védők sem zavarták. Ha legalább ezekből betalált volna, máshogy alakul a meccs.
- Nekem úgy tűnik, hogy a tavalyi világbajnokság óta eltelt egy évben a magyar csapat nagyon sokat fejlődött, a mi csapatunk viszont inkább csak gyengült...
- Nem értek egyet egyik állítással sem. A magyaroknak semmi taktikájuk nincs. Mindent erőből és gyors indításokból akarnak megoldani és ebben egyelőre tényleg jobbak nálunk. De emlékszem, egy éve is játszottunk velük egy felkészülési meccset, és ott is nagyjából ugyanígy kikaptunk (azért nem teljesen, egy éve júliusban 30-23-ra győztük le az oroszokat – szerk.) Éppenséggel akkor is pánikolhattunk volna, de nem tettük és utána a világbajnokságon kiderült, hogy nem is volt okunk a pánikra. Most legalább láttuk az ellenfelet, és közelről éreztük, milyen erősek. Tudjuk, mire számíthatunk, és elkezdhetjük kijavítani a hibáinkat.
- A magyar csapat látványosan szét tudta húzni a támadásokat a szélekre, és utána vissza középre. Nálunk ilyesmire nem emlékszem...
- Így van, a döntőben mintha nem is lettek volna szélsőink és beállósaink sem... Hiába magyaráztam nekik a szünetben, hogy fussanak be középre szélről, felrajzoltam nekik a táblára is, de feleslegesen. Csak Sejna ment be a meccs végén egyszer, és rögtön gólt is lőtt. De eleve reménytelen eset a játékosok figyelmét ilyen taktikai részletekre felhívni, amikor csapatjátékról már nem is beszélhetünk. Egyáltalán nem.
- Az első félidőben úgy láttuk hogy igencsak aktívan követte a meccs alakulását, ellenben a másodikban már teljesen nyugodtnak tűnt...
- Persze, mert a szünetben mindent elmondtam és lerajzoltam a lányoknak. De aztán a pályán ebből semmit nem láttam, és akkor meg minek, úgysem fogják fel, amit mondok. Nincs értelme felfújt gumilabdaként pattognom ide-oda az oldalvonalnál, amikor a játékosaim azt mondják "persze, persze, értjük", csak aztán semmi nem lesz belőle.
- Ki lehet emelni valakit a csapatból egyáltalán?
- Az elődöntőből nem érdemes, ott a szlovénok minimális ellenállásra voltak csak képesek. A döntőben tetszett a kapusunk, Julija Dolgih játéka. Újoncként vittük ki, az első meccsen nagyon izgult, a magyarok ellen már egész jól teljesített. És a jobblövő Elina Szidnyinának is adnék egy kettes fölét. Sőt, egy hármast... A többiek mind gyengén játszottak, rosszabbul, mint amire képesek.
- Van olyan játékos akiben csalódott?
- A beállós poszt a junior válogatott gyenge pontja. Itt egy év alatt semmi előrelépés nem történt, sem támadásban, sem védekezésben. Vannak beállósaink, papíron – Alina Szinyelnyikova mondja is nekem, hogy ő érti, mi a feladata. Aztán a labda kiesik a kezéből, hat méterről nem tud kapura lőni, és amit védekezésben művel, az rémes. De mindig figyelmesen meghallgatja amit mondok, még kérdez is, ha nem érti. A pályán meg ugyanaz van, ami előtte.
- Hogyan készül majd a csapat a júliusi Európa-bajnokságra?
- Május 29-én kezdünk egy tíznapos edzőtáborral. Június 13-án elutazunk Lengyelországba, ahol a lengyelekkel, a szlovákokkal és Izlanddal játszunk majd meccseket. A felkészülésünk nem lesz zavartalan, Jelena Mihajlicsenko például június elején érettségizik, ezért ő csak június 10-e után tud részt venni az edzőtáborban. Valerija Maszlováról sem tudjuk még, hogy elengedik-e Rosztovból vagy sem (egy éve a felkészülés legvégén esett be hozzánk, amikor már lemondtunk róla…) Nem lesz egyszerű a június, de mit tehetek...? Nem először vannak ilyen problémák. Talán még jobb is, hogy vannak. Így legalább minél előbb szembesülünk a valósággal.
Forrás: Гандбол. Быстрый центр
Dán Róbert
- Semmi különös. Nekem úgy tűnt, hogy a lányok nem is akarták ezt a meccset komolyan venni. Máson járt az eszük, lekötötte őket a Final Four, az érzelmek, a fotózások, a sorban állás az autogramokért... A junior torna eléggé szervezetlennek tűnt egyébként is, nem volt öltöző vagy legalább egy szoba, ahol megbeszélést tarthattunk volna a csapattal. Szombatra aztán lett, csak éppen a kulcsot nem találták hozzá. A csarnokba sem mehettünk be addig, amíg hivatalosan el nem kezdtük a bemelegítést. Persze a körülmények mindenkinek ugyanazok voltak, ezért nincs értelme utólag erre hivatkozni.
A vereségnek sokkal inkább az euforikus hangulat az oka, amiben itt már két napja részük van a lányoknak. A magyar csapatot kielemeztük, mindenkinek elmagyaráztam, hogy mennyire fontos a visszarendeződés, mert az ellenfelünk játéka teljesen a lerohanó támadásokra épül. De hiába... Jelena Mihajlicsenko sem volt formában, igaz, most nem kellett feltétlenül a vállára venni a csapatot, és vinni magával a többieket. Aztán amikor a játékvezetők engedni kezdték a kemény játékot, ami a magyaroknak amúgyis "erőssége", akkor inkább lehívtam őt, nehogy még a végén megsérüljön.
- Helyes-e az, ha egyetlen játékostól várunk el mindent, akit az ellenfél aztán le tud venni a pályáról...?
- Turuszina is hasznosan játszott, a védekezésben feltétlenül. De a döntőben össze-vissza lövöldözött, nemcsak pontatlanul, hanem három-négy méterrel a kapu fölé. Ráadásul úgy, hogy középen a védők sem zavarták. Ha legalább ezekből betalált volna, máshogy alakul a meccs.
- Nekem úgy tűnik, hogy a tavalyi világbajnokság óta eltelt egy évben a magyar csapat nagyon sokat fejlődött, a mi csapatunk viszont inkább csak gyengült...
- Nem értek egyet egyik állítással sem. A magyaroknak semmi taktikájuk nincs. Mindent erőből és gyors indításokból akarnak megoldani és ebben egyelőre tényleg jobbak nálunk. De emlékszem, egy éve is játszottunk velük egy felkészülési meccset, és ott is nagyjából ugyanígy kikaptunk (azért nem teljesen, egy éve júliusban 30-23-ra győztük le az oroszokat – szerk.) Éppenséggel akkor is pánikolhattunk volna, de nem tettük és utána a világbajnokságon kiderült, hogy nem is volt okunk a pánikra. Most legalább láttuk az ellenfelet, és közelről éreztük, milyen erősek. Tudjuk, mire számíthatunk, és elkezdhetjük kijavítani a hibáinkat.
- A magyar csapat látványosan szét tudta húzni a támadásokat a szélekre, és utána vissza középre. Nálunk ilyesmire nem emlékszem...
- Így van, a döntőben mintha nem is lettek volna szélsőink és beállósaink sem... Hiába magyaráztam nekik a szünetben, hogy fussanak be középre szélről, felrajzoltam nekik a táblára is, de feleslegesen. Csak Sejna ment be a meccs végén egyszer, és rögtön gólt is lőtt. De eleve reménytelen eset a játékosok figyelmét ilyen taktikai részletekre felhívni, amikor csapatjátékról már nem is beszélhetünk. Egyáltalán nem.
- Az első félidőben úgy láttuk hogy igencsak aktívan követte a meccs alakulását, ellenben a másodikban már teljesen nyugodtnak tűnt...
- Persze, mert a szünetben mindent elmondtam és lerajzoltam a lányoknak. De aztán a pályán ebből semmit nem láttam, és akkor meg minek, úgysem fogják fel, amit mondok. Nincs értelme felfújt gumilabdaként pattognom ide-oda az oldalvonalnál, amikor a játékosaim azt mondják "persze, persze, értjük", csak aztán semmi nem lesz belőle.
- Ki lehet emelni valakit a csapatból egyáltalán?
- Az elődöntőből nem érdemes, ott a szlovénok minimális ellenállásra voltak csak képesek. A döntőben tetszett a kapusunk, Julija Dolgih játéka. Újoncként vittük ki, az első meccsen nagyon izgult, a magyarok ellen már egész jól teljesített. És a jobblövő Elina Szidnyinának is adnék egy kettes fölét. Sőt, egy hármast... A többiek mind gyengén játszottak, rosszabbul, mint amire képesek.
- Van olyan játékos akiben csalódott?
- A beállós poszt a junior válogatott gyenge pontja. Itt egy év alatt semmi előrelépés nem történt, sem támadásban, sem védekezésben. Vannak beállósaink, papíron – Alina Szinyelnyikova mondja is nekem, hogy ő érti, mi a feladata. Aztán a labda kiesik a kezéből, hat méterről nem tud kapura lőni, és amit védekezésben művel, az rémes. De mindig figyelmesen meghallgatja amit mondok, még kérdez is, ha nem érti. A pályán meg ugyanaz van, ami előtte.
- Hogyan készül majd a csapat a júliusi Európa-bajnokságra?
- Május 29-én kezdünk egy tíznapos edzőtáborral. Június 13-án elutazunk Lengyelországba, ahol a lengyelekkel, a szlovákokkal és Izlanddal játszunk majd meccseket. A felkészülésünk nem lesz zavartalan, Jelena Mihajlicsenko például június elején érettségizik, ezért ő csak június 10-e után tud részt venni az edzőtáborban. Valerija Maszlováról sem tudjuk még, hogy elengedik-e Rosztovból vagy sem (egy éve a felkészülés legvégén esett be hozzánk, amikor már lemondtunk róla…) Nem lesz egyszerű a június, de mit tehetek...? Nem először vannak ilyen problémák. Talán még jobb is, hogy vannak. Így legalább minél előbb szembesülünk a valósággal.
Forrás: Гандбол. Быстрый центр
Dán Róbert