- 2016 óta folyamatosan sérülésekkel küzdesz, már felsorolni sem könnyű, mi mindenen mentél keresztül, hogy vagy most, hogyan viseled mind azt, ami veled történt?
- Igen, egyik sérülés követte a másikat. Először elszakadt a térdszalagom, aztán már kezdtem gyógyulni, amikor újra elszakadt. Miután kijöttem Németországba, instabilnak éreztem a térdem, kiderült, hogy levált egy porc. Megint megműtöttek, és ezt öt hónapos rehabilitáció követte. Aztán megint nem volt stabil, kiderült, továbbra sincsenek rendben a szalagok, újra megműtöttek. Összesen három térdszalagműtétem volt, egyszer pedig porcleválással operáltak. Több mint egy éve jöttem ki Németországba, és az első csapatban, tétmeccsen még egyszer sem játszhattam. Most a rehabilitációban ott tartok, hogy elkezdtem a kézilabda specifikus mozgásokat, úgy mint a felugrást vagy az oldalazást. Azok a szakemberek, akikkel a rehabilitációt végzem, úgy tartják, most sokkal stabilabb a térdem, és rendben leszek. A visszatérésemnél sokat számít majd, mit mond a műtőorvosom, de jó lenne ha, novembertől már újra az első csapattal tudnék dolgozni. Előbb valószínűleg a második csapatban kezdek el játszani, decemberben vagy januárban pedig talán végre az első csapatban is pályára léphetek a német bajnokágban.

- Soha nem gondoltál arra, hogy feladod?
- Nem, soha. Ha újra megsérülnék, most már lehet, hogy azt mondanám, hogy egy ötödik műtétből nem kérek, mert már nem is lenne honnan pótolni a szalagot, ha újra elszakadna, és nem szeretnék harmincévesen kerekesszékbe kerülni, miután az orvosok szerint ötször olyan öreg a térdem, mint én magam. De miért ne sikerülne visszatérnem? Azt hiszem, eleget szenvedtem már ahhoz, hogy végre jó legyen a térdem.

- Gondolom, nem lehet könnyű ilyen megpróbáltatások mellett a szakmára figyelni, de mi a véleményed a német bajnokságról?
- Mivel a klubnak az volt a kérése, hogy itt, Németországban műtessem meg magam, és itt legyen a rehabilitáció is, így minden hazai meccsünkön ott vagyok, úgy gondolom, sérülten ez így is illik. Nekem is jobb így, mert a klubnak van egy atlétikai központja, ahol folyamatosan foglalkozni tud velem egy szakember, és így jobban szem előtt is vagyok, nyomon tudják követni a rehabilitációmat. Az NB I-gyel nem lehet összehasonlítani az itteni bajnokságot, hiszen az otthoni a világ legerősebb bajnoksága, viszont itt nagyon kiegyenlített a mezőny, Folyamatosan száz százalékot kell nyújtani. A két BL-szereplő, a Bietigheim és a Thüringer ugyan kiemelkedik valamelyest, de őket is el lehet csípni. Nekünk fiatal, jó csapatunk van, nagyon jó edzésmunkát végez a csapat az új edzőnk irányításával.

- Ennyi nehézség után, milyen célokat érdemes megfogalmaznod a magad számára, hogyan látod a jövődet?
- Két évre adott kölcsön a Győr, így jövő nyáron jár majd le a szerződésem a Metzingennél, utána, pedig még egy évem lesz hátra az ETO-nál. Meglátjuk, hogyan alakul a jövőm. Ebben a szezonban az lenne az elsődleges cél, hogy tudjam valamelyest tehermentesíteni a többieket, mindegy hogy mennyit játszhatok, de végre újra a pályán lehessek. Végre szeretném élvezni a kézilabdát, ezután jöhet majd minden más.

Forrás: Champ Sport