Az idei, spanyolországi Európa-bajnokságon negyedik helyezett csapatunkból az irányító Ferenczy Fruzsina, a jobbszélső Diószegi Nikolett, az átlövő Kemény Dóra és Horváth Petra hiányzott, helyettük bekerült a csapatba Katona Flóra, és Blaubacher Dóra. Szabó Laura személyében egy harmadik beállót is behívtunk, valamint az U18-as válogatottból részt vett ezen a tornán Hornyák Bernadett és Háfra Noémi is (és persze az ugyancsak ifikorú Pásztor Noémi és Faluvégi Dorottya, akik már a júliusi Európa-bajnokságon is szerepeltek).

A világbajnok román csapat új edzővel érkezett és rendkívül álmosan kezdte a meccset. Nálunk a védekezés már az első perctől fogva fantasztikusan működött, egyre-másra léptünk ki – méghozzá jó ütemben – a román támadó játékosokra, akik szinte nem is tudtak kapura lőni, vagy csak nagyon kiszorított helyzetből (végül 58 percen át sikerült őket 15 gólon tartani, ami magáért beszél). A kapuban 45 percig Gercsó Nóri védett, szokás szerint nagyon jól. Egy biztos: ilyen jól összerakott védekezést ritkán látni utánpótlás mérkőzéseken.

Elöl már kevésbé ment a játék, az első félidőben jó ideig csak Hámori Konira számíthattunk támadásban, aki a jobblövő poszton egymás után lőtte a gólokat, harcolta ki a heteseket és a belemenéseket, de labdaszerzés után lerohanó támadásokból is eredményes volt. A szünet után aztán Monori Orsolya is formába jött, és többször is betalált a román kapuba kilenc méterről átlövésekből, illetve balszélen betörésekből. Szép gólokat lőtt – többek között nagyon pontos indításokból – a jobbszélső Katona Flóra is, aki szünet után állt be. Rajta kívül a szélsőink játékáról nem sok jót mondhatunk, az első félidőben különösen Hársfalvi volt balszerencsés: többször is labdát szerzett, amivel aztán kapura is mehetett, de aztán a végén a ziccereket sorra elhibázta. Beállóink sem nagyon vétették észre magukat elöl. Ennek ellenére sokgólos győzelmünk egy pillanatra sem forgott veszélyben: a szünet után hamar tíz, sőt többször tizenkét góllal is vezettünk, a román válogatott végül csak az utolsó percben lőtt két góllal tudott visszajönni mínusz tízre.

Nem ígérkezett könnyűnek a szombati találkozó sem, azok után hogy a franciák előző nap a torna első meccsén legyőzték az Európa-bajnok dánokat (21-19). Ellenünk is nagyon jól kezdtek, az elején több góllal vezettek is, de a nyitott védekezésünk a meglehetősen termetes és atletikus franciáknak nem nagyon tetszett, és a félidő végén már nálunk volt az előny. A második játékrészben aztán magabiztosan tartottuk, sőt növeltük is ezt, végül teljesen megérdemelten, sokgólos győzelemmel zártuk a meccset.

Minimális, alig valamivel több mint nyolcórás pihenő után, aranyvasárnap délben került sor a torna utolsó meccsére, a korosztály legjobbjai, a dán válogatott ellen. Ezen a mérkőzésen elég szokatlan felállásban léptünk pályára: a kapuban például Wéninger Alexa kezdett, aki eddig maximum percekre jutott lehetőséghez (és most húsz perc alatt csak egy lövést tudott védeni). Persze nem volt könnyű helyzetben, mert védekezésben az egész meccsen szinte el sem mozdultunk a hatosról és csak néztük ahogy a dánok adogatják egymásnak a keresztpasszokat. Leütköző faultra már senkinek nem volt ereje, legfeljebb blokkolni próbáltunk (ez néhányszor sikerült, de nem elégszer). Elöl támadásban jobblövőben Élő Bea kapott lehetőséget, aki a júliusi Eb óta szinte csak a kispadon ült, ez sajnos meg is látszott a játékán, mert kapura lőni nem mert, a szélsőjét nem tudta megjátszani és összjátékban sem sikerült neki semmi. Irányítóban az ezen a tornán nagyon bátortalan Gerháth Fanni kezdett, ami azt jelentette hogy negyedóráig gyakorlatilag nem volt irányítónk (ő ugye alapjában véve átlövő). Egy ideig nem is nagyon tudtuk hogy mit csináljunk elöl, végül Hámori Koni feltalálta magát, de a dánok így is elég hamar komoly előnyre tettek szert, különösebb megerőltetés nélkül (a 13. percben már 10-4-re vezettek).

Negyedóra után ifj. Kiss Szilárd aztán pályára küldte a kezdőcsapatot, először Monori Orsit, majd Bouti Fruzsit és Pásztor Noémit is, Hámori Koni pedig visszakerült jobboldalra. Ennek köszönhetően végre a jobbszélre, Faluvégi Dorottyához is eljutott a labda, nem is egyszer, és ő aztán többször egymás után nagyon szép gólokat lőtt, nem könnyű szögből. Az első félidőben végig erőltettük a középre, vonalra adott passzokat, három beállót is kipróbáltunk (Pintér Zsanit, Szabó Laurát és Pásztor Noémit) de hiába: egyikük sem tudta elkapni ezeket a labdákat és nem is helyezkedtek igazán jól a dán védőfalban. A beállók teljesítménye kiábrándító volt ezen a meccsen is, sajnos.

A kezdősorunk körülbelül húsz perc játékidőt kapott, és ez arra elég volt hogy némi üggyel-bajjal ugyan, de tartsuk azt az ötgólos hátrányt, amit a cseresorunk az első negyedórában összeszedett. A 40. percben aztán éppen belelendültünk (visszajöttünk mínusz 5-re), amikor ifj. Kiss Szilárd lehívta őket és helyettük az ifiválogatottak valamint néhány új ember került fel a pályára. Ezzel rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a meccset feladtuk, illetve most már csak taktikai elemek kipróbálására használjuk. A kapuba ekkor állt be Gercsó Nóri, neki köszönhetően a kapusteljesítményünk azonnal fel is javult, mert ő tényleg elkezdett védeni. Jó lenne a mezőnyjátékosokról is azt mondani, hogy megmutatták mit tudnak, de erről sajnos szó sem volt: Hornyák Betti, Háfra Noémi, Blaubacher Dóra mind riasztóan rossz formában voltak, egyénileg és összjátékban is egymást múlták alul. Így aztán legkevésbé sem volt meglepetés, hogy a dánok könnyedén elhúztak tőlünk tíz góllal, és ezt a különbséget tartani is tudták (végül tizenegy góllal nyertek). A meccs utolsó húsz percében csak szenvedtünk a pályán, ezt a játékot jobb lenne elfelejteni. A legjobb mezőnyjátékosunk az utolsó tíz percben Élő Bea volt, aki most – némileg váratlanul – megtáltosodott, és egymás után többször is betalált, méghozzá átlövésekből. Ha ugyanilyen felszabadultan tudna játszani akkor is, amikor még tétje van a meccseknek, és nemcsak akkor amikor már mindegy, mert elment az egész...

A dán válogatott még ilyen különbséggel is teljesen megérdemelten nyerte ezt a találkozót (és ezzel a tornát is), igazából csak azt sajnálhatjuk hogy úgy tűnik eleve lemondtunk arról, hogy a korosztály legerősebb válogatottjával egy komoly meccset játsszunk. Erre azért ritkán van lehetőségünk.

A torna legjobb játékosa Hámori Konszuéla (Váci NKSE) lett.

A többi mérkőzés eredménye:

Franciaország 20 – Dánia 20: 21-19 (december 18.)
Dánia 20 – Románia 20: 29-28 (december 19.)
Románia 20 – Franciaország 20: 34-28 (december 20.)

Dán Róbert

© handball.hu