- Hogy vagy? Hogy van a vállad?
- Jól vagyok. Egy kisebb sérülést szedtem össze, de már járok kezelésekre. Hétfőn és kedden pihenek, igyekszem helyrehozni a vállam. Szerdán megpróbálok újra száz százalékosan edzeni. Akkor kiderül, hogy lesz-e komolyabb fájdalmam. Nagyon remélem, hogy nem, mert vasárnap játszani szeretnék. Pontosabban, játszani fogok! Próbálok pozitívan állni ehhez. Nagyon remélem, hogy nem lesz semmi baj a vállammal.

- Neked milyen emlékeid vannak a podgoricai csarnokról?
- Korábban a Ljubljanával nagyon sok tét- és edzőmérkőzést játszottam abban a csarnokban. Még edzőmérkőzéseken is mindig ott voltak a törzsszurkolók. Tehát jó sok emlékem van a podgoricai csarnokról, amik nem túl kedves emlékek, de azt gondolom, nekünk a mérkőzésen ki kell zárnunk a külső körülményeket, és csak azzal foglalkozni, ami a pályán történik.

- Milyen mérkőzésre számítasz?
- Ki-ki meccset játszunk majd. Hazai pályán az ellenfelünk nagyon akar majd. Nekünk a dánok elleni találkozó utolsó tíz percének pozitív dolgait kell átmentenünk, és abból erőt merítenünk. Szerintem, ha összefogunk és csapatként működünk, akkor jól is kijöhetünk a vasárnapi mérkőzésből.

- Egy sérülés sosem jó, de úgy tűnik, újból megmutatkozott, mennyien szeretnek és aggódnak érted. Gondolom, jól esik ez ilyenkor...
- Természetesen, nagyon jól esik. Anyukámhoz is sokan odamentek a mérkőzés után, és jobbulást kívántak, ami tényleg nagyon jó érzés. Örülök, hogy ennyien aggódnak miattam. Pontosan ezért is akarok játszani a hétvégén, hogy megpróbálhassak segíteni a csapaton, és továbbjuthassunk a BL középdöntőjébe.

Forrás: www.fradi.hu