- Tegnap egy kicsit boldogabbnak tűntél, meg az egész csapat is.
- Természetesen. Kikapni soha nem jó, nincs okunk arra, hogy örömködjünk. Igazából annak örülünk, hogy bejutottunk az elődöntőbe, de szerettünk volna ma is nyerni.

- A döntetlen elég lett volna. A végén mit beszéltetek meg a négy másodperces szituációnál, a szabaddobásnál?
- Hogy Kindl Gabinak fölmutatjuk a labdát, és abból Lovász Zsuzsi fogja ellőni. De hát természetesen erre számítottak a dánok, pech volt, hogy nem ment be.

- A szünetben, amikor hat góllal vezettetek, mi volt a taktika a második félidőre, hiszen az első játékrészben szenzációsan játszott a csapat.
- Igazából annyi, hogy nehogy leálljunk, próbáljuk meg ugyanezt a tempót tartani. Azt hiszem, hogy a saját magunk által diktált iramban fáradtunk el.

- Ez a harmadik meccs volt három nap alatt a középdöntőben, tehát kiütközött az a fizikai fáradtság, ami elvileg ki kell, hogy jöjjön egy ilyen sorozatterhelés alatt?
- Nyilvánvaló. Én azt hiszem, hogy ez látszott is a csapaton. Nem az akarással volt a probléma ma sem, hiszen mentünk, hajtottunk, de azt hiszem, hogy most egy kicsi fizikális fáradtság lépett föl.

- Most szünnap lesz, de aztán a norvégok következnek, akik talán a legnehezebb ellenfeleink, hisz ők legalább annyira motiváltak, mint mi. Ők azért, mert nem voltak ott az olimpián, mi meg azért, mert itthon vagyunk, és ötödikek voltunk Athénban. Ez így nehéznek tűnik.
- Azt hiszem, hogy mind a négy csapat, aki bejutott a fináléba, nagyon motivált. Az orosz válogatottat legalább olyan jónak tartom, mint a norvégot, úgyhogy igazából azt mondom, hogy teljesen mindegy, hogy kivel kell játszanunk.

- Ki tudjátok magatokat pihenni ennyi idő alatt? Vagy erről nem lehet beszélni?
- Azt hiszem, most pihenésről nem lehet szó. A szívünk és a lelkünk szombaton is ott lesz, és át fog minket lendíteni a nehéz pillanatokon.

Forrás: Magyar Rádió