Híreink RSS-en
Híreink a Twitteren
handball.hu blog
Indul a nagyüzem Debrecenben
2018. június 30. 23:36 © handball.hu
Vasárnap kezdődik Debrecenben a junior világbajnokság, a nyitómeccsen Magyarország és Brazília válogatottja találkozik egymással. Beharangozó cikkünkben az ellenfelekről és az esélyekről is írunk. Dán Róbert írása.
Idén harmadszor lesz Magyarországon korosztályos világverseny női kézilabdában, az előző kettőt 2001-ben és 2009-ben Győrben rendezték. Mindkétszer döntőbe is jutottunk, de győzni egyszer sem tudtunk. A 2001-es vb-ről emlékként máig megmaradt Görbicz Anita fantasztikus játéka és aztán a fináléban az utolsó percben elrontott passza, 27-28-nál... A 2009-es Eb-döntőről meg a két teljesen ellentétes félidő, a nagyszerű játék az első harminc percben, amit szünet után követett a tanácstalan bóklászás a pályán – ott már negyedórával a vége előtt sem volt semmi esélyünk.
Most júliusban is „bármi megtörténhet”, és miért ne történhetne meg a legjobb, ami elképzelhető, akkor már...
A játékosok és a szakmai stáb szokás szerint visszafogottan fogalmaznak, ha a célokról van szó: kerüljünk a legjobb négybe, szerezzünk egy érmet. De a csapatban mindenki győzni akar, még ha a médiának ezt nem is mondják. Persze ha ők nem, hát mondják mások.
”Sok jó csapat van, de szerintem a magyarok a legnagyobb esélyesek” - nyilatkozta az IHF-nek Heine Eriksen, a dán válogatott edzője.
”Szeretnék a magyarokkal is komoly tétre menő meccset játszani ezen a vb-n, de lehetőleg minél később” - mondta Eric Baradat, aki a francia csapatot irányítja.
”Magyarország eddig két ezüstérmet és egy bronzérmet szerzett a junior világbajnokságokon, lehet, hogy itt az ideje egy még nagyobb sikernek” - fogalmazott az IHF saját honlapja is, és ezzel azt hiszem, csak egyetérthetünk.
Persze minden siker az első lépéssel kezdődik, ezért nézzük, hogy milyen ellenfelekkel is találkozunk majd a legjobb négy közé vezető úton.
Brazília (július 1., vasárnap, 18.00)
(legutóbbi eredmények: vb-12.)
A brazil juniorok idén márciusban a pánamerikai bajnokságon meggyőző játékkal végeztek az első helyen, ez persze nem meglepetés. Jobbnak bizonyultak Paraguay (30-22), Uruguay (26-15), Dominika (42-13), Chile (28-14) és Argentína (28-24) csapatánál, és ezzel biztosították a helyüket a debreceni vb-n. Két éve, az ifik között ugyanez a korosztály különösebben nem hívta fel magára a figyelmet, a csoportban az európai csapatok közül csak a spanyolokat tudták legyőzni (29-26), a nyolcaddöntőben a horvátok már jobbnak bizonyultak náluk (21-24). Ezt követően a németektől is kikaptak, igaz, csak egy góllal (17-18) és így a vb-t a tizenkettedik helyen fejezték be.
Ez a korosztály Dél-Amerikán kívül nem játszott azóta meccseket, ami komoly hátrány, ha a mindenkori brazil utánpótlás válogatottak felkészítéséről van szó. Mivel pénz a juniorok európai utaztatására nincs, ezért a hazai bajnokság felnőtt csapataival szerveztek edzőmeccseket. A brazil szövetségi edző, Cristiano da Rocha nem is túl optimista: „Nagyon nehéz csoportba kerültünk, négy európai csapattal, olyan országokkal ahol hagyományosan magas színvonalon kézilabdáznak. Úgy tűnik, a nyolcaddöntőben könnyebb ellenfeleket kaphatunk, persze csak ha odáig eljutunk. Igazán nagy siker lenne, ha bejutnánk a legjobb nyolc közé.”
A brazil válogatottat mi is jól ismerjük, két éve a pozsonyi U18-as világbajnokságon már találkoztunk velük. Itt különösebb megerőltetés nélkül 28-21-re győztük le őket. Két éve meglehetősen lassan és megfontoltan játszottak, elöl második szándékú akciók és figurák nélkül - általában kilenc méterről rárohantak a falra, a védő mellett vagy fölött kapura lőtték a labdát és ennyi… Egy idő után rájöttünk, hogy elég kilépő faultokkal leütközni őket, és utána már nem tudják, mit tegyenek. Amennyiben a játékuk azóta sem javult, aligha lesznek komoly ellenfelek a nyitómeccsen.
Portugália (július 4., szerda, 18.00)
(legutóbbi eredmények: Eb-13., vb: - Eb-14.)
Portugália korosztályos csapata az előző két Európa-bajnokságon a csoportban és a középdöntőben tíz mérkőzésből csak egyet tudott megnyerni, a szerbek ellen (25-22). Őket aztán meg is előzték tavaly, így lettek végül a tizenhat csapat közül a tizennegyedikek. Világbajnokságon eddig még sosem szerepeltek. Idén tavasszal a selejtezőkben Spanyolországot (28-25) és Bulgáriát (34-15) legyőzték, Ausztriával azonban nem boldogultak (22-24). Június végén a provençe-i Apt-ban rendezett négyes tornán Franciaországtól (17-37) és Németországtól (25-38) nagyon kikaptak, a spanyol csapattól viszont csak két góllal (25-27). Utána már Debrecenben játszottak felkészülési meccset a japánokkal, ezt sikerült egy góllal megnyerni (29-28).
Látva ezeket az eredményeket, nem meglepő, hogy a portugálok edzője, Ana Seabra igencsak visszafogottan beszél csapata esélyeiről: „Már a csoportmeccsek is komoly kihívást jelentenek majd, igaz, nekünk eleve nincsenek könnyű ellenfelek egy vb-n. Küzdeni fogunk, ahogy csak tudunk, továbbá reméljük, hogy ez a torna is lehetőséget ad a portugál női kézilabdának arra, hogy fejlődjön és előbbre lépjen.” Mindezt figyelembe véve úgy tűnik Portugália sem lesz annyira komoly ellenfél ezen a vb-n.
Elefántcsontpart (július 5., csütörtök, 16.00)
(legutóbbi eredmények: vb: -)
Elefántcsontpart az utóbbi húsz évben egyszer tudta csak magát kvalifikálni, de aztán a 2010-es dominikai U18-as világbajnokságról az utolsó pillanatban mégis lemondta a részvételt. Az IHF nem volt boldog és utána egy kvótahelyet el is vettek egy időre az afrikai kontinenstől. Azóta Elefántcsontpart kizárólag a junior korosztályban indít csapatot az afrikai bajnokságban, és velük sem túl sikeres.
Tavaly szeptemberben, hazai pályán, a kvalifikációs versenyen Angolától (17-29), Egyiptomtól (33-35), Kongótól (26-30) és a Zöld-foki szigetektől (30-31) is kikaptak, mindössze Algériát (25-24) és az igencsak felkészületlen Malit (28-19) tudták legyőzni. Így a hétcsapatos tornán negyedikek lettek és ki sem jutottak volna a világbajnokságra, ha a harmadik helyezett Zöld-fokiak vissza nem mondják a vb-szereplést.
Az afrikai kvalifikációt 2017-ben is, mint az utóbbi húsz évben szinte mindig, Angola csapata dominálta. Algériát (30-19), a Zöld-foki szigeteket (37-20), Egyiptomot (29-19) és Malit (50-17) is meggyőző fölénnyel utasították maguk mögé. Összehasonlítva ezeket az eredményeket Elefántcsontpart meglehetősen szerény sikereivel, nem valószínű, hogy az afrikai csapat a csoportmérkőzéseken bármelyik válogatottnak komoly ellenfele lehet. Még úgy sem, hogy valószínűleg náluk játszik a világ legmagasabb balszélsője, a 198 cm magas Djenebou Ouattara, és talán a legmagasabb beállósa is, a 195 cm-re nőtt Aida Mireille Kone.
Montenegró (július 7. szombat, 13.30)
(legutóbbi eredmények: Eb: - vb: - Eb-8.)
A montenegrói 1998-as korosztály már szerepelt U20-as világbajnokságon, két éve ugyanis őket küldték ki Moszkvába az 1996-osok helyett (akik közül többen azon a nyáron a felnőtt olimpiai kerettel készültek). Itt a mi junior válogatottunkkal is találkoztak, és ezen a meccsen nem kellett különösebben megerőltetnünk magunkat (26-21). A montenegrói ifik végül az Elnöki Kupában találták magukat, azt viszont megnyerték.
Tavaly az Európa-bajnokságon, már a saját korosztályukban, ugyanez a csapat valamennyi komolyabb meccsét elveszítette: jobbak voltak náluk a dánok (18-26), a franciák (18-28), a hollandok (25-29) és a norvégok is, akikkel végül helyosztó mérkőzést játszottak a hetedik helyért (23-28). Egyedül a későbbi ötödik helyezett németeket tudták legyőzni 27-23-ra, még a középdöntőben.
Idén márciusban Montenegró az egyik legkönnyebb selejtező csoportból jutott ki a világbajnokságra, ehhez elég volt jobbnak lenni Görögországnál (28-14) és Svájcnál (26-17). Most június végén aztán két felkészülési meccset is játszottak a horvátokkal, mindkettőt elveszítették (20-23, 23-26). Az itt győztes horvátok két héttel előtte kikaptak a szlovénoktól (29-31), ugyanazoktól a szlovénoktól, akiket mi nem sokkal később kétszer is rommá vertünk (29-17, 34-22).
Mi következik ebből… Hát nem sok, az biztosan nem, hogy ezután mi húsz góllal jobbak leszünk Montenegrónál. Mert a montenegrói válogatottban helyet kapott egy-két a BL-ben már pályára lépett és ott jól teljesítő játékos is. A beállós Brnović-ra, aki kilenc gólt dobott az ETO-nak a BL-negyeddöntőben sokan emlékezhetnek még, de a balszélső Konatar is jól szerepelt ugyanezen a meccsen. A bő keretben nem kevesebb, mint húsz Budućnost játékost találunk, így a csapat edzésmunkájával és összeszokottságával aligha lehet probléma; ennek ellenére tény, hogy első három utánpótlás-évükben, sőt idén egészen június végéig ez a montenegrói korosztály valamiért végig gyengén teljesített.
Norvégia (július 8., vasárnap, 18.00)
(legutóbbi eredmények: Eb-11., vb-4., Eb-7.)
A norvégokat ismerjük már, mint a rossz pénzt. Alighanem ezért is választottuk őket a sorsolásnál. Velük nem lesznek meglepetések, náluk tudjuk, mire számíthatunk. Ráadásul ezzel a korosztállyal, amikor találkoztunk, szinte mindig mi győztünk. Mindjárt az elején, az U17-es Eb-n már a csoportban nagyon megvertük őket (40-29), egy év múlva aztán visszavágtak és a pozsonyi vb negyeddöntőjében, ha egy góllal is, de ők voltak jobbak (27-28).
Tavaly a junior Európa-bajnokság középdöntőjében megalázó vereséget mértünk rájuk, 26-18-ra nyertünk úgy, hogy a 18. percben már 12-4-re vezettünk. Ősszel kint Norvégiában két felkészülési meccs közül az elsőn ők győztek (20-31), a másodikon mi (27-21). A legutóbbi hat egymás elleni mérkőzésből négyet mi nyertünk, ezek után lehetünk kicsit magabiztosak is, ha újra a norvégokkal játszunk.
Tavasszal a kvalifikációs tornán mindössze egy meccset kellett nyerniük, Szlovákia ellen (32-23), a másik kettőre Koszovó és Szerbia ellen végül nem került sor. Júniusban a dánokkal (23-23) és a románokkal (27-27) egy-egy döntetlent tudtak elérni, a svédeknél viszont öt góllal jobbnak bizonyultak (27-22). Ezen a tornán sérült meg Mari Bergum, a norvégok csapatkapitánya és Josefine Intelhus, a második számú jobbátlövő, ők nem is lesznek ott Debrecenben.
A CSOPORTMECCSEK UTÁN...
...egyenes kieséses rendszerben folytatódik a világbajnokság. A legjobb nyolc közé jutásért a szomszéd csoportból kapunk ellenfelet, valószínűleg Szlovéniát vagy Kínát. Egyik sem jelenthet akadályt. A szlovénokkal idén háromszor is találkoztunk, mindháromszor győztünk legalább tíz gól különbséggel (32-22, 29-17, 34-22). Kína az egy évvel ezelőtti kvalifikációs tornán a második legjobb ázsiai csapat lett, az első helyezett Koreával azonban nem említhető egy napon (25-41), inkább a harmadik helyezett Japánnal vannak egy szinten (26-24). Két éve, a pozsonyi U18-os világbajnokságon éppen Kínával játszottuk az első csoportmeccsünket, és meggyőző fölénnyel győztünk (44-17).
Ha megnyerjük a csoportunkat, akkor a negyeddöntőben Németországgal, Hollandiával vagy Svédországgal játszunk majd. Ha a második helyen végzünk a csoportban, akkor viszont a franciák következnek. Azaz meg kell nyernünk a csoportot, nincs mese. A svédeket két éve az U18-as vb-n szinte elsöpörtük (33-21), tavaly az EB-n viszont ők győztek, igaz, egy tét nélküli mérkőzésen, amelyiken a legfontosabb játékosainkat már pihentettük a középdöntő előtt. Ezen a meccsen játszott Faluvégi Dorottya jobbátlövőben (azóta sem...) és talált be Hudák Anett időn túli szabaddobásból, így végül csak egy góllal voltak jobbak a svédek (23-24).
A hollandokat tavaly az Eb-n szintén legyőztük meggyőző játékkal (34-26), most júniusban a felkészülési tornán viszont egy góllal ők voltak jobbak (37-38). Ezt a meccset ráadásul a második harminc percben végig dominálni tudták, amit azért nem volt jó látni (amúgy a védekezésüket Adžić mester is irigykedve nézte volna, olyan buzgón ütöttek, rúgtak, csíptek és haraptak...)
A sikeres negyeddöntő után az elődöntőben Korea vagy Dánia jöhet majd. Korea két éve az U18-as vb-n bronzérmes volt, az elődöntőben az oroszok tudták csak őket megállítani (de azt is tegyük hozzá, hogy két gyengébb csapaton, Szlovénián [33-30] és Svédországon [27-24] keresztül jutottak el oda). Viszont a harmadik helyért játszott meccsen Norvégiát, ha nem is könnyen, de meg tudták verni (32-30). Egy tanulság talán levonható a két évvel ezelőtti szereplésükből: jobb velük a torna végén találkozni, mert akkor már fáradtabbak lesznek.
Dániát tétmeccsen még egyszer sem sikerült legyőzni, és most sem lesz könnyű ellenfél, bár két legjobbjuk, az irányító Jørgensen és a beállós Ida-Marie Dahl nem lesz, valamint Heine Eriksen maga mondta, hogy „ennyire kísérleti összeállításban még sosem utaztam dán csapattal világversenyre”. Közhely és mégis igaz: a négy között már nincsenek könnyű ellenfelek, még akkor sem, ha a franciákat és az oroszokat valóban jó esélyünk van elkerülni egészen a döntőig.
CSAPATUNK
...erényeit és hibáit már kívülről tudjuk. A csapatnévsort, ha kell álmunkból felkeltve is elmondjuk (már csak azért is, mert három év alatt alig változott). Tudjuk, hogy nagyon jó a kezdősor (többé-kevésbé, mert az évek azért megviselték néhány játékosunkat), tudjuk, hogy cserék szinte nincsenek (többé-kevésbé, mert ugye ott van azért Tóvizi), tudjuk, hogy kilenc méterről kapura veszélyes átlövőink sincsenek (igaz, most lesz egy, az ifi válogatottból).
Tudjuk, hogy kapusaink az első Európa-bajnokságon zsinórban 33 hetest nem tudtak védeni (de ez régen volt, azóta már sokkal jobbak). Tudjuk, hogy Lakatos Rita jeges tömlővel a lábán is kész játszani, tudjuk, hogy Háfra Noémi hatvan perceket képes hozni egymás után, a második héten is... szóval tudunk már mindent.
Ezért most nem is erről írok. Hanem inkább egy 2009-es emlékről, ami azt hiszem, visszaad valamit abból a hangulatból, ami az ilyen hazai rendezésű világversenyeket körülveszi. Kilenc éve, azon a nyáron hét hétig készülhetett együtt a válogatott, az első meccs a franciák ellen csak augusztus 14-én volt. Előtte megkérték a csapat játékosait írják le egy papírra, hogy mi jut eszükbe az Európa-bajnokságról. A válaszok ezek voltak:
Janurik Kinga: Összetartás.
Zácsik Szandra: Nagy esély.
Drávai Gyöngyi: Bizonyítás.
Tamás Krisztina: Siker.
Szögi Tímea: Ne add fel!
Turcsányi Krisztina: Küzdelem.
Kovacsics Anikó: Teljes gőzzel.
Hornyák Dóra: Kitartás.
Léránt Vivien: Lépésről lépésre.
Kisfaludy Anett: Hét hét.
Dajka Bettina: Lehetőség.
Vig Vivien: Remény.
Hosszu Boglárka: Formaruha.
Horváth Bernadett: Győznünk kell!
Deáki Dóra: Küzdés.
Magyarország junior válogatottja a világbajnokságon:
kapusok: Binó Boglárka (Békéscsaba), Hlogyik Petra (MTK), Suba Sára (Vác)
jobbszélsők: Faluvégi Dorottya (FTC), Kuti Bettina (MTK)
jobbátlövők: Klujber Katrin (DKKA), Pénzes Laura (DVSC)
beállók: Pásztor Noémi (Budaörs), Tóvizi Petra (DVSC), Giricz Laura (Békéscsaba)
irányítók: Hornyák Bernadett (Vác), Lakatos Rita (Byåsen), Szabó Kitti (Vác)
balátlövők: Háfra Noémi (FTC), Kácsor Gréta (Vác), Horváth Laura (Budaörs)
balszélsők: Márton Gréta (FTC), Fodor Csenge (ETO)
Dán Róbert
XXI. U20-as nőikézilabda-vb, A-csoport, 1. forduló
Magyarország U20 - Brazília U20
18.00, Debrecen, Főnix Csarnok
Élő internetes közvetítés
© handball.hu