Legjobb összeállításunkban és 5-1-es nyitott védekezéssel kezdtünk a szlovák csapat ellen. Ez váratlanul érhette őket, mert amint a labdás játékosuk meglátta maga előtt két méterre a mi zavaró védőnket, máris elbizonytalanodott. A védekezésünk nagyszerűen működött, az ellenfél első kapura lövéséig hét perc is eltelt, és azt a labdát is magasan fölé lőtték. Már 7-0-ra vezettünk amikor először betaláltak, utána gyorsan még három gólt lőttek (volt ekkor néhány elhamarkodott támadásunk, közte két rosszul sikerült indítás is) és így a 12. percben fel tudtak jönni 7-4-re, de ezzel el is lőtték minden puskaporukat. Cserélni senkit nem kellett, hamar összekaptuk magunkat, alig tíz perc múlva már 16-5-re vezettünk és máris eldöntöttük a meccset.

Védekezésben volt egy szuper zavaró védőnk, Farkas Johanna, egy nagyon jó jobbkettesünk, Horváth Niki és egy egészen kiváló hátsó közép, Bánhidi Barbara, aki ezt a nem könnyű de nagyon fontos posztot hidegvérűen és pontosan meg tudta oldani (nem is emlékszem ilyen jó hátsó középre az utóbbi tíz év utánpótlás válogatottaiban). Mindhárman elsőosztályú labdaszerző játékosok is. Hátul a szünet előtt egyedül az átlövő Bárdy Noémi tűnt visszafogottnak, aki balkettőben meglehetősen bizonytalanul mozgott, míg aztán a 25. percben átkerült középre, ahol szinte varázsütésre beindult és ott már kiválóan védekezett. (Ebből először arra következtettem hogy a saját csapatában, az MTK-ban ő hármas védő, de másnap, a csehek ellen kettesben szerepelt jól, hármasban nem, így most már nem tudom, mit is gondoljak.)

Elöl Farkas Johanna és Horváth Niki feladata volt hozni a meccset. Aki már látta őket az ETO-serdülőben, tudja jól hogy ők ketten - egyikük jobbkezes, a másik balkezes – iszonyúan gyorsak és bármelyik korosztályos csapat védekezését pillanatok alatt ízekre szedik. Mindketten nagyon jól védekeznek, sok labdát szereznek, remekül indulnak illetve indítanak és elöl rendezetlen védelem vagy felállt fal ellen imponáló sebességgel lőnek gólokat betörésből, vagy adnak asszisztokat a beállónak illetve szélre. Ezt a szélvészgyors és kreatív játékot az ORV-n is megtapasztalhatták az ellenfelek, és nem is tudtak ellene semmit sem tenni.

Szünet után teljesen más összeállításban léptünk pályára. Az újak rögtön fergeteges tempóban kezdtek, pillanatok alatt négy gól lőttek, egyet sem kaptak és a szlovákokat ismét padlóra küldték (25-9). Irányítóban Kajdon Blanka jutott lehetőséghez. Ő Farkasnál robusztusabb de szintén nagyon dinamikus játékos, aki egymás után adott jobbnál-jobb asszisztokat a beállósoknak és két klassz átlövésgólt is lőtt felugrásból. Beállóban javarészt Faragó Luca játszott ebben a félidőben, ő kifejezetten jó kettes védő, elöl is ügyes és két nem akármilyen indulásgólt is láthattunk tőle (az egyiknél úgy kellett vezetnie a labdát az ellenfél hatosáig hogy a védő végig abajgatta, de hiába, a másiknál meg olyan kisodródott szögből lőtt gólt a rövidbe jobboldalról jobb kézzel, hogy az bármelyik szélsőnek balkézzel is becsületére vált volna). A védekezésünk ha lehet még jobb is lett a szünet után, mert most mindkét oldalon nagyon jó kettes védőink voltak. Egyedül a balkezes lövő posztja jelentett némi gondot, az mindenesetre kiderült hogy Horváth Nikinek még nincs igazából cseréje a válogatottban.

A mérkőzés elején a cseh szurkolótábor azonnal hangos buzdításba kezdett…igaz, utána hamar elhallgatott. Ami nem meglepő, mert csapatuk a 10. percig kapura sem tudott lőni, és huszonegy perc alatt is csak egy gólra futotta, az is hetesből lett. Mi elöl kicsit bizonytalankodtunk - legalábbis a támadás befejezésekben, az első öt percben – de az 5-1-es védekezésünk most is remekül működött. Farkas Johannától zavaró védőként egészen briliáns megoldásokat láthattunk, de Bárdy Noémi is sokkal jobban védekezett kettesben. Ráadásul ő elöl is felbátorodott és egyre-másra talált be átlövésekből. A huszonkettedik percben már 15-1-re vezettünk, és a cseh válogatott játéka alig negyedóra után a teljes szétesés jeleit mutatta (ha lett volna rá lehetőség, alighanem fel is adták volna a meccset). Az alázásnak néhány kísérleti jellegű csere vetett véget egy időre, ezek a cserék nem jöttek be, így az ellenfél is kétszer-háromszor betalált; nálunk viszont Horváth Niki indult be és most tőle láttunk olyan klassz gólokat és labdaszerzéseket mint korábban Farkastól (ők egyformán nagyon jók, és ha az egyik éppen nincs pályán, akkor ott a másik).

A második félidőben aztán már egyikük sem játszott. Woth Viki lett az új zavaró védő, aki igencsak ijedt arccal lépett pályára, de utána mindent jól csinált. Jól védekezett zavaróban és kettesben, ügyesen szerzett labdákat faultból és elöl nagyon önzetlenül irányított. Úgyhogy az ijedtségre igazán semmi oka nincs... Balkettőben a balszélsőnk, Mérai Maja védekezett, akit nem lehet nem észrevenni a pályán. Igencsak proaktívan mozog, rendre előrejön kilenc méterre ahol nagyon hatékonyan leütközi és megzavarja az ellenfél játékosait, és labdaszerzések után is pompásan indul. Ő egy éve még balátlövő lehetett, mindenesetre a cseheknek felkanyarodás után felugrásból is lőtt egy klassz gólt. A második félidőben a magabiztos előny birtokában lehetőségünk nyílt kísérletezni, védekezésben például hatosfallal, két új hármas védővel (Balázs Anna jó is volt, Bárdy Noémi kevésbé). A mérkőzés vége felé jobblövőben Németh Imolát is megpróbáltuk helyzetbe hozni, aki aztán rendezetlen védelem ellen több klassz gólt lőtt.

Vasárnap délelőtt került sor a torna utolsó mérkőzésére, a házigazdák ellen. Jóval kevesebbet tudtunk az utolsó meccs előtt pihenni, és ez meg is látszott a játékunkon, támadásban főleg. Jobbszélsőnk egymás után több helyzetet is kihagyott (mondjuk az utolsót legalább befújták hetesre) és hamar három egészpályás indítást is elrontottunk. A védekezésünk azonban továbbra is kiválóan működött, bár némileg új felállásban, most ugyanis hagyományos hatosfallal kezdtük az első húsz percet. Kettesben Horváth Niki és Mérai Maja, középen pedig Bánhidi Barbara és Németh Imola voltak pályán. Imoláról mindenesetre kiderült hogy elsőosztályú hármas védő és nagyon agilis és gólerős balátlövő. Ezen a meccsen dinamikusabban és ötletesebben mozgott elöl mint a tényleges balátlövőink, így aztán adja magát hogy ne sanyargassuk őt jobblövőben ha már ilyen jó baloldalon (igaz, akkor ki lesz Horváth Niki cseréje...?)

Elöl Kajdon Blanka irányított, megbízhatóan és jól. Negyedóra után 9-3-ra vezettünk, a 21. percben pedig már 15-4-re. Ezt követően a lengyelek rövid időre átálltak kétbeállós játékra, ami okozott is némi zavart a jobboldali védekezésünkben, ezt kihasználva fel tudtak jönni mínusz kilencre. De a tizenegy gólos különbség jó eséllyel visszaállt volna a szünetre, ha az utolsó másfél percben nem hibázunk el (éppen csak) két egészpályás lövést üres kapura. A második félidőben aztán az előnyünket tizenhárom gólra tudtuk növelni, és itt feltétlenül érdemes kiemelni Vámos Míra kiváló balszélső játékát, aki ezen a meccsen nem tudott hibázni, nagyon magabiztosan lőtte a gólokat felállt fal ellen, indításból és szélsőbefutásból is, összesen hatot.

Elsöprő győzelmeket arattunk a lengyelországi tornán, méghozzá többször is szemet gyönyörködtetően szép játékkal. Ezért a lányok és a szakmai stáb is komoly dicséretet érdemel.

Igazából csak két poszton maradt némi hiányérzetünk: kapusaink például hosszú ideig alig tudtak hozzátenni a játékhoz. Szlovákia ellen mondjuk az elején védeniük sem nagyon kellett, utána azonban egymás után öt lövésből mindjárt öt gólt kaptunk (közülük kettőt passzívnál dobott szabaddobásból, amire a kapusunknak azért lett volna ideje felkészülni...) Néhány perccel később sikerült védeni egy ziccert indításból, de aztán a következő védésre több mint félórát kellett várni, amikor végre egymás után háromszor is jól játékba tudott avatkozni a kapusunk, bár az egyik védéséből hetes lett. Elfogadható kapusteljesítmény csak a harmadik, lengyelek elleni meccsen volt, addig egy-két igencsak kínos potyagólt is láthattunk, sajnos. Persze lesz még idejük összeszokni a többiekkel és bizonyítani.

Jobboldalon sem egyszerű a helyzet. A két szélsőnk termete és alkata alapján sokkal inkább átlövőnek való, az átlövőnk viszont ránézésre inkább szélső. Ez az utánpótlásban – pláne tizenöt éves játékosoknál – nem ismeretlen dilemma. Kürthi Laurát vagy Takács Noémit nagyon is érdemes lenne kipróbálni átlövőben, de az ETO-ban erre aligha lesz komoly esélyük, mert nincs a világon olyan edző aki Horváth Nikit kitenné szélre, ahhoz ő túlontúl tehetséges. Így aztán Kürthi és Takács is egyelőre jobbszélen próbálkoznak, bár elnézve a meccseket nekik igazából nem ez a helyük. Igaz, nekik is van még idejük váltani.

Dán Róbert

Lengyelország U15 - Csehország U15: 22-27 (14-16)
Lengyelország U15 - Szlovákia U15: 27-28 (16-19)
Csehország U15 – Szlovákia U15: 29-29 (14-14)

Végeredmény: 1. Magyarország 6 p (113-60) 2. Szlovákia 3 p (78-95) 3. Csehország 3 p (71-88) 4. Lengyelország 0 p (73-92).

A magyar serdülő válogatott az Olimpiai Reménységek Versenyén:
Kapusok: Kastl Anna (Vasas), Hibácska Blanka (NEKA), Zsigmond Panna (FTC)
Jobbszélsők: Kürthi Laura (ETO), Takács Noémi (ETO)
Jobbátlövők: Horváth Nikolett (ETO), Németh Imola (NEKA)
Irányítók: Farkas Johanna (ETO), Kajdon Blanka (NEKA), Woth Viktória (NEKA)
Beállók: Bánhidi Barbara (NEKA), Faragó Luca (NEKA), Balázs Anna (Szeged KKSE)
Balátlövők: Sülye Ágota Sára (ETO), Bárdy Noémi (MTK)
Balszélsők: Vámos Míra (NEKA), Mérai Maja (NEKA)
Vezetőedző: ifj. Kiss Szilárd
Edző: Papp György


© handball.hu